Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)

Horváth Endre: A 34/36 M. Gamma-Juhász légvédelmi lőelemképző

134.38 le Gaiia-Juhasz légvédelmi lőelemképző írta : Horváth Endre oki. gépészmérnök A 34/38 M. Gamma-Juhász gyártmányú légvédelmi lőelemképző alkalmazásának gyakorlati, harctéri tapasztalatai. Általános ismertetés. A 29/38 M 8 cm-es ágyús üteg (általában 4 db. Bo­­fors rendszerű löveggel) tűzvezetéséhez, a mozgó célok (repülőgépek) leküzdéséhez szükséges lőelemek auto­matikus meghatározására a 34/38 M. Gamma-Juhász gyártmányú lőelemképzőt rendszeresítették. Ez a mű­szer a repülőgép haladási pályaadatainak pillanatnyi so­rozatát rögzítette és ezek alapján meghatározta(számí­­totta) a tüzeléshez szükséges lőelemeket, valamint ezek­kel vezérelte a lövegek tűzharc közbeni irányítását. Ezzel, a 34/38 M. lőelemképzőnek a második világ­háborúban a m. kir. honvédségnél történő alkalmazá­sával kapcsolatos jelen ismertetőnek szűkre szabott volta miatt fel kell tételeznem, hogy az olvasó ismeri a 8 cm-es légvédelmi ágyúsüteg elrendezését (tüzelőállás, főfigyelő stb.), tűzharcát, a lövegek, valamint a műsze­rek működését, a velük kapcsolatos teendőket, valamint a légvédelmi repeszgránát jellemzőit. A 8 cm-es ágyúsüteg hatásterületét gyakorlatilag a légvédelmi ágyú ballisztikai jellemzői (a röppályák alak­ja) és a repeszgránát gyújtójának max. 30 mp-es időzít­­hetősége határozza meg (a lőelemképzőnél 25 mp és a gyujtóhelyesbítés). Ez egy, a tüzelőállás közepére vo­natkoztatott, vízszintes síkban 10.2 km, függőlegesben 8.5 km távolságokat összekötő, megközelítően körala­kú, domború burkológörbéjű forgástest. Az üteg ezen a térrészen belül haladó repülőgépekre tudott jó (becslé­sem szerint 2.5%) találati valószínűséggel lőelemkép­­zős tűzharcot folytatni. A lőelemképző mérési határai megszabták az előbbi adatokkal összhangban lévő be­állítható távolságot, amely a repeszgránát időzítési ide­jének volt a függvénye. A műszer mérési és számítási határait befolyásolták a repülési sebességnek (régebbi lőelemképzőnél 125 m/sec = 450 km/óra, újabbnál 200 m/sec = 720 km/óra), valamint a beállítható időjárási viszonyok értékei (szélirány, szélsebesség, légsúly). A megengedettnél nagyobb értékek beállítását a lőelem­képző szerkezete automatikusan korlátozta, reteszelte és jelezte. A lőelemképzőt 80 V egyen- és 110 V váltó­áram működtette, míg a világítás 12 V-ról történt. A lőelemképző elhelyezhető volt a tüzelőállás köze­pén, vagy azon kívül max. 500 m távolságban (paral­laxis). Ez általában a helyi terepviszonyoktól függött. Felfogásom szerint kedvezőtlen volt a lőelemképzőnek és a hozzátartozó 4 m alapú távmérőnek a tüzelőállás­ban való elhelyezése, mert a lövéskor keletkezett rob­banás zaja, valamint az érzékelhető talajmozgás nagy mértékben zavarta a lőelemképzőt kezelők finom, nagy figyelmet igénylő munkáját, a távmérő tüzérek erős koncentrációját és kissé megváltoztatta a távmérő mű­szer optikai beállítottságát. A külpontosság, azaz a pa­rallaxis távolságának beállításával a lőelemképző a lőe­lemeket a tüzelőállás közepére vonatkoztatva határozta meg. Külpontosán elhelyezett főfigyelő esetén a lő­elemképző és a tüzelőállás központja, valamint a löve­gek mértani pontossággal párhuzamosítva lettek. Üte­gem bevetései során 495 m volt a legnagyobb paralla­xis távolság (budai, dombvidéki tüzelőállás). Tüzelőál­lás változtatás esetén a lőelemképző leszerelése előtt célszerűnek mutatkozott a parallaxist 0 m-re állítani, mert ellenkező esetben újbóli felszereléskor végzett el­lenőrzés esetén téves értéket nyújtott. A lőelemképző felszerelésekor, az állványra helye­zés után, alapvető fontosságú volt annak azonnal áram alá helyezése, mert, bár a műszer reteszelő szerkezeti részei elvileg az erőszakos beavatkozással szemben vé­delmet nyújtottak, de téves kezelési művelet esetén az árammentes műszernél alkatrész károsodás állhatott be. Az áram alá helyezett lőelemképzővel megkezdhető volt a műszer szintezés. Tapasztalat szerint ezt legalább négy, egymásra merőleges irányban, majd ennek elké­szülte után a lőelemképző lassú körbeforgatásával min­den irányban ellenőrizni kellett. Az üteg akkor volt egyértelműen tűzkész, ha a vízszintezést a lövegeknél is végrehajtották. így létrejött a rendszer végleges vonat­kozási alapja. A rendszer szintezése után jött a lövegek egymás­sal, valamint a lőelemképzővel történő párhuzamosítá­sa. A nem pontosan szintezett és párhuzamosított rend­szer torz, kiértékelhetetlen tűzcsapásokat adott. Az ak­kumulátorok állandó feltöltöttsége biztosította a lőelem­képző üzemeltetéséhez és a lövegek jelfogóinak szük­séges áramellátást, és ezzel időt adott a motoros áram­­fejlesztő beindításához. A lőelemképző üzemelését enyhe búgó hang is je­lezte. Szállítás után, az első áram alá helyezéskor cél­szerű volt kismértékű elfordítással, követő távcső eme­léssel, távolság és sebesség állítással a motorokat, féke­ket, reléket stb. alkatrészeket mozgásba hozni. Ezzel a szállítás folyamán bekövetkezett esetleges szerkezeti zavarok azonnal, még a tűzharc előtt megmutatkoztak, illetve elháríthatok lettek. Tűzszüneti időszakban több­ször gyakorolni kellett a lőelemképző kezelését. Ettől függetlenül naponta legalább egyszer, illetve jelentős 295

Next

/
Thumbnails
Contents