Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Horváth Endre: A 34/36 M. Gamma-Juhász légvédelmi lőelemképző
A 29/38 M. 8 cm-es légvédelmi ágyú tüzelőállásban a Keleti-fronton Tim-nél, 1942. július 9-én. (Szerző gyűjteményéből.) időjárásváltozás esetén a gyár által kiadott ellenőrző füzet összefüggő adatsorai alapján meg kellett vizsgálni a műszer működését. A táblázatban feltűntetett beállítási értékek alapján a műszer által számított és kijelzett lőelemeknek kellett a műszernél és a lövegeknél megjelennie. A legalább 10, szélsőséges értékkel végzett ellenőrzés eredményeit műszemaplóban vezettük. Ezzel a rendszerben előállott villamos átviteli hibák (kábelszakadás, kábelcsatlakozások tisztátalanságai stb.) is megállapíthatók lettek. Ezen feltételek teljesítése biztosította a lőelemképző üzemkészségét, pontos működését. A műszer áramellátása a tűzkészültség várhatóan tartós fennmaradásáig bekapcsolva maradt. A légicélt általában a távmérők észlelték leghamarabb. Ezek adatai alapján megkezdődött a lőelemképzővel történő célkövetés. Több repülőgép esetén a követendő célt a lőelemképző mellett álló ütegparancsnok határozta meg. Mind az első célrafordulásnál, mind a tűzharc közbeni célváltoztatásnál tilos volt a lőelemképzőt rántás szerű mozdulatokkal az újabb irányba állítani. Ilyen kezelésnél alkatrészszorulás és sérülés állt elő. A tapasztalat megmutatta azt is, hogy bármilyen gyors irányváltoztatásnál a szerkezet tehetetlenségéből adódó késedelem nem csökkent. A lőelemképzőhöz csak annak kezelői nyúlhattak, még tiszt sem. A műszer háborítatlanságáért a mindenkori, főfigyelőn szolgálatot teljesítő tüzér volt felelős. A műszert éjszaka, valamint kedvezőtlen időjárás esetén, s tűzszüneti időszakokban por elleni védelem céljából a rendszeresített ponyva alatt tartottuk. A ponyvát a kezelők napfelkeltekor távolították el. Az éjszakai burkolás alól kivételt képezett, amikor az üteghez fényszórót vagy rádiótávmérőt (lokátort) telepítettek. Tűzharc alatti tapasztalatok Az ellenséges repülőgép felderítése után megkezdődött távolságának mérése és követése (4 m-es távmérővel). A lőelemképzőt közvetlenül két személy ke- I zelte. Az egyik távcsővel követte (oldal és magassági irány), a másik folyamatosan állította a távmérőtől (hang útján) kapott távolsági adatokat. Kiképzéskor ennek a kezelőnek a ritmusérzék-fokozására nagy súlyt fektettünk. Ezzel el tudtuk érni, hogy egy folyamatosan mért távolságérték megtorpanása vagy irányváltoztatása (pl. a csökkenő-közeledő értékek leolvasási hiba folytán átváltottak növekvő-távolodó értékekre) esetén ez a kezelő az előzetes sebességgel, ritmusban folytatta a távolság állítását, mert a távolság változásában a megtorpanás vagy pillanatszerű szélsőséges irányváltoztatás a repülés fizikai viszonyai következtében sem állhatott elő. Ez naponta hosszú gyakorlás tárgyát képezte. A lőelemképző zavartalan működését a motorok indulásának, a relék kibe kapcsolásának stb. mérsékelt hangjai jelezték. Egész rövid idejű, nyugodt, folyamatos célkövetésnél az ütegparancsnok utasítása szerinti értékre a műszerrészleg vezetője (szakaszvezető, vagy őrmester) beállította a cél becsült sebességét. Ezzel megindult a műszer alapvető működése, műveletei, a "c x t" szorzat számítása. A sebesség számítását a lőelemképző a továbbiakban önállóan végezte (250 m-es repülési távolságok időmérése alapján). Elvileg ekkor kellett a meteorológiai adatokat beállítani. Az ezeket tartalmazó u.n. Borbála-adatok (magasság, szélsebesség, -irány, légsúly, légnyomás stb.) gyakorlatilag ritkán álltak rendelkezésre, a hadműveleti területen egyáltalán nem. Rendelkezésre állásuk esetén nagy nehézséget jelentett volna nagy magasságokig (6000-7000 m) ez egyes légrétegek részadatainak olyan átlagolása és összegzése, amely a lőelemképzőn beállítva helyes eredő értéket adott volna. Nem-szélsőséges időjárási viszonyok esetén az első tűzcsapás eltéréséből következtetni lehetett a meteorológiai behatások mértékére, irányára és markáns eltérés esetén lehetett a lőelemképző korrekciós értékeit állítani. Alacsonyan repülő gépeknél az erős talajmenti szél jól becsülhető volt. Az előbbiekből kitűnik, hogy az első tűzcsapás után gyorsan meg kellett állapítani a lőelemek szükséges változtatását. Bár lényeges különbség volt a Keleti-arc - vonalon és Budapest bombázásakor végzett tűzharcok 296
