Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Életrajzok
ipari Vállalatnál műszaki szaktanácsadóként alkalmaztak. Házasságomból egy leánygyermek született, aki jelenleg Pesten él. Feleségem 1985-ben halt meg, azóta egyedül élek létminimum alatti nyudíjamból. 1993 szeptember 10-én visszakaptam főhadnagyi rangomat és 45 év szenvedés után a sors fintora szerint "nyugállományú őrnaggyá" léptettek elő, ami persze egy cseppet sem javított rossz anyagi helyzetemen, de "FELHŐK FELETT MINDIG KÉK AZ ÉG" Hangyái Mihály Tóth János 1924-ben, majdnem 14 éves koromban öltöttem magamra az egyenruhát, amikor az akkor alapított jutási Altisztképző és Nevelő Intézetbe felvettek. Tanáraink között volt Jámbor szds. úr, akinek "rejtett" feladata volt, hogy az akkor még "rejtett" repülőkhöz végzős növendékeket toborozzon. (Ez tévedés lehet: Jámbor László 1924-ben 12 éves volt! Szerk.) Nem dicsekvésképen mondom, de sokak véleménye szerint a jelentkezők között a legesélyesebb voltam, mégis a Repülő Orvosi Vizsgáló Intézet (ROVI) eredménye miatt létszámfeletti lettem és a gyalogsághoz kerültem. Két éves küzdelem után sikerült a Légierők pamcsnokságnál szolgáló Bocsor Elemér (akkor) főhadnagy úr segítségével a Légierőkhöz kerülnöm, amiért ma is hálával gondolok rá. 1930 októberében kezdtem a repülést Szombathelyen, ami abban az évben csak szoktatásra szorítkozott. I. fokon Hungáriával oktatóm Sinkó szakaszvezető, századparancsnokom Forró Jenő százados volt. II. fokon , ugyancsak Szombathelyen, Heinkel HD 22-el, oktatóm Dóczy Lóránd főhadnagy, századparancsnokom Sasváry (Sunta) százados — nagyon szigorú ember — volt. Tőle kaptam életem első nagy dicséretét század napiparancsban ! III. fokon Fokker CVD-vel repültem. Oktatóm Major József őrmester volt. Batáry százados, akkor a 3. század parancsnoka, amikor a Fokker CVD-vel befejeztem kiképzésemet, átültetett a hátsó ülésbe, majd Major József volt oktatómmal csináltam egy pár felszállást és ezt követően megkezdődött oktatói működésem, mely kis megszakítással a háború végéig tartott. 1934-37-ig Miskolcon szolgáltam parancsnokom Kovács Endre százados volt. 1937-ben újra Szombathelyre, az akkor alakult 4. bombázó századhoz kerültem, melynek parancsnoka Gersy János százados volt. 1939-ben kerültem a kassai Repülő Akadémia állományába. Közvetlen parancsnokom Krúdy Adám főhadnagy majd később — mint akadémikus század szolgálatvezetőnek — Gersy István százados volt. Törzshelyem Kassa, nyári kihelyezéseken Miskolcon, Debrecenben, Börgöndön voltam Kistelegdi Ernő őrnagy parancsnoksága alatt. Vitéz Molnár László alapfokon az én növendékem volt. Első repülését is velem csinálta. Mielőtt felszálltunk, Laci megkért, hogy engedjem, hogy ő csinálja. Egész télen erre készült s nagyon sok "fadugóst" csinált. Mondtam neki: "Akadémikus Úr, nálam mindent csinálhat, én csak akkor avatkozom be, ha kell." Ahhoz képest, hogy első felszállása volt, nem is volt vészes, de nem is volt szép. Mikor lejelentkeztünk Krúdy százados úrnál, mondta : "Akadémikus ! Lépjen le !" Nekem pedig : "Mit csináltatok ?" Mondom : "Az akadémikus úr kért ..." Krúdy : "Ronda volt ! Ennyire nem kell engedni !!" Legutoljára 1944 őszén Tapolcán Iharos Elemér főhadnagy alatt Sólymon oktattam. A háború utolsó hónapjaiban a Cél von tató századhoz osztottak be. A m. kir. honvéd Légierőnél a Fokker CVD., Bücker Bü.131, Áradó Ar.96, Heinkel He.45, WM.21 "Sólyom", Focke Wulf FW.58 "Weihe", Junkers Ju.86 típusokkal 18-20 ezer felszállást teljesítettem, 6-8 ezer óra repült idővel. A háború után B-listáztak. 1949 áprilisában hívtak vissza a Néphadseregbe. Kecskeméten Galambon kezdtem el oktatói működésemet. 1949 őszén a Kilián Repülő Hajózó Tiszti Iskolára helyeztek Szolnokra. 1950 őszén Budaörsre a Szállító századhoz kerültem, melynek 1952-ben a parancsnoka lettem. 1955 őszén a század ezreddé fejlődött és én az ezredparancsnok, Varga Sándor őrnagy repülőhelyettese lettem. Po-2, Galamb, Storch, Fecske, Áradó, Li-2-es típusokkal mintegy 1200-1500 felszállást végeztem, 1500 órát repültem. 1956-ban felajánlották nyugdíjazásomat, amit én a helyzet és ismert okok miatt elfogadtam. Repülő századosként mentem nyugdíjba. Életemben névjegyzéket, statisztikát nem csináltam, ezért nem tudom növendékeim nevét és számát sem megmondani, és ha szerénytelenségnek is tűnik, arra büszke vagyok, hogy lejelentett növendékeim közül, emlékezetem szerint, soha senkit nem kaptam vissza további gyötrésre. Először 1934-ben nősültem, házasságomból egy leányom, aki már meghalt, és egy fiam született, aki itt kint él nyugdíjasként Észak-Amerikában. 1950-ben elváltam, első feleségem meghalt. 1952-ben nősültem másodszor. Két gyermekünk és egy fogadott gyermekünk van. Innen-onnan hat unokánk és kilenc dédunokánk van. Mindannyian jól vannak, jól élnek, elégedett vagyok velük. 270 Tóth János
