Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Emlékezzünk
elhagyni, tenyerem, biztató, meleg repülőtered ! Felismered ? Négy évig nézted: Villámlik már ez a szem, avagy simogat ? Radar-ernyőd volt ez a szempár, jósolt felhőt, viharokat. Adtam szádba új szavakat.... Tartottalak aztán titokban - mint ki fióka-madarat röptét — zárt markom szétnyitottam, mondtam Szállj ! Próbáld ! Erős vagy már. Elkaplak, hogyha elfáradtál. Ne így! Ne úgy ! No, most jó ! Látod ?.... S veled szálltam át — nem világot ! — csak az iskola udvarát, Körözve — tanár és diák — bukva....szárnyalva......s szólva rád biztattalak No ! Újra hát !.... Felszálltál. Nekem mi maradt ? Mindig a megszokott szavak, az a marok égboltdarab, mely néha fényes, meghasad, máskor, mint elócskult vasak a hangok tompán konganak. Hogy untam sokszor. Vágytam én is más tájakat és új eget. Akartam elrepülni én is (Köröztem itt már eleget!) de éreztem, hogy nem lehet. Sorsom maradni késztetett. Te, aki szállsz fejem felett, ne felejtsd el az első leckét, a riadt, kezdő éveket. S míg téged világűrbe von korunk süvítve, — gondolj majd rám, ki akkor is ott, lenn leszek még, ott, az iskolaudvaron. Számon kopott szavak kopognak, s rovom a kört, a megszokottat. S mert az idő nem szekér, vénhedt, hanem rakéta, felragad, ha találkozunk — megtörténhet - billentsd meg majd a szárnyadat. 1966. június 27. A repülőhant 1994. szeptember 17-én a Szolnoki Repülőtiszti Főiskolán emlékhely átadási ünnepséget rendezett a Magyar Repüléstörténeti Múzeum Alapítvány a Főiskolával együttműködve. A várva várt nap eseményeit megelőzően a Kuratórium határozta el, hogy célszerű lenne a magyar repülőtisztek képzését folytató felsőoktatási intézmény területén, a Repüléstörténeti Szakgyűjtemény mellett egy emlékhelyet kialakítani. Ezt a megfogalmazást rövidesen tettek követték. Közel másfél hónap leforgása alatt elkészült az emlékhant, amely emléket állít a magyar repülésért folytatott erőfeszítésekről, a kezdetektől napjainkig életüket áldozó repülőknek. Az emlékhelyen kiemelkedő három és fél m magas kopjafa — Szelekovszky István, Kunhegyes polgármesterének a munkája — méltón mutatja, hogy repülőinknek, akik vérüket adták az évszázad eddig eltelt éveiben a "nagy ügyért", a repülésért, nem volt hiábavaló a cselekedetük. Emléküket őrzi az idő, a megbecsülés és a tisztelet több mint nyolcvan éve. Az első repülő vértanú, Takács Sándor eredeti sírfejkőve méltó helyen, a kopjafa árnyékában került elhelyezésre. Mellette dr. Kutassy Ágoston márvány diszkje található, szintén eredeti alakjában — a budapesti Fiumei úti temetőből áthozva. A két kősírjel előtt Szolnok város szülötte, Wittmann Viktor repülőmémök és pilóta fakeresztje található. A negyedik vésett fa sírjel őrzi Zsélyi Aladár emlékét. A Repüléstörténeti Múzeum Alapítvány a repülő-A kopjafa és alkotója : Szelekovszky István. (Estók Sándor felvétele.) 26
