Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Emlékezzünk
Most már végre egy olyan helyen vigyáznak a nevükre, emlékükre, ahol a jövő, a jelen és a múlt összekapcsolódik. Ez a kis repülőváros, Szolnok — ahol a repülő hajózok és műszakiak éltetik a repülő bajtársak emlékét és természetesen gondosan vigyáznak arra, hogy az ő nevük be ne kerüljön a kopjafába ütve. Estók Sándor Megemlékezés a családi sírnál id. Rubik Ernő és Békési László ezredes koszorúznak. (Estók Sándor felvétele.) sírhantot mint "étó"'emlékhelyet úgy tekinti az elkövetkezendőkben. A történelem és a repülőesemények írják majd. 1912. október 13-tól Takács Sándor halálát követően minden magyar repülőhalált halt személynek a nevét kopjafába ütött bronzszögbe vésett jel fogja megőrizni az emlékezetnek és a jövőnek. A polgári és katonai repülőtereken történt szerencsétlenségek, az I. és П. világháborúban hősi halált halt katonák neve együtt, egymás mellett lesz elhelyezve, így lesz teljes a repülőmúlt emlékezete és a kopjafába vésett tömör két szó összecsengése : "Ember emlékezz." Igen, emlékezni olyan emberekre, akik a repülést életük céljának tekintették és a kudarcokra, amelyeket átéltek, az évszázad vérrel írott zivataros éveiben, legyen példa a felnövekvő nemzedék előtt. Igaz, az emlékhant csöndes, néma, nem tudja mondani, hogy mit éltek át azok az emberek, akik "csak repülni akartak" és életüket adták ezért. Nem lehet hallani a hant mellett Takács Sándor repülőgépe drótköteleinek géppuska sortűzre emlékeztető ropogását a lezuhanás előtti másodpercekben. Igen, ilyen vérrel írott történelmi napokat rejt és őriz ez az emlékhely. De sokan az élő repülők el tudják mondani, hogyan vívták csatájukat a halállal a bátor pilóták a századelőn, az első világháborúban, majd a második világégés éveiben, és a "békésnek" nevezett háború-utáni években. Végiggondolni is sok azt, ami megtörtént e kis magyar hon légterében, szinte egy nyugodt nap, hét, hónap sem telt el úgy, hogy a nagy kaszással ne került volna szembe valamelyik bátor pilóta. Bejczy József repülőszázados a neves körmendi Bejczy pedagógus családból származott. Repülőtiszti iskolát végzett, s a második világháború katonai cselekményei során résztvett a felvidéki, erdélyi és délvidéki légi harcokban. 1994. november 2-án múlt fél évszázada, hogy bevetéséről már nem térhetett vissza. Gépét Abony térségében lelőtték, Bejczy százados hősi halált halt. Sírja az utókor és az egykori társak odaadó kutatómunkája és keresése ellenére máig ismeretlen. Neve viszont felvésetett a körmendi köztemetőben levő családi sírra. Itt rendezett megemlékezést a Hagyományőrzők Baráti Köre, a Mentálhigiénés Csoport, a Vas megyei Honvéd Hagyományőrző Egyesület, valamint a körmendi Határőr Kiképző és Továbbképző Intézet vezetése. Az 50. évforduló délutánján a repülőszázados arcképe és gyertyák kerültek a sír fedlapjára, majd Komjáthy Kálmán emlékezett meg a fél évszázaddal ezelőtt történtekről. Felolvasta Tobak Tibor nyugalmazott repülőezredesnek a "Pumák földön-égen" című visszaemlékező könyvéből idevágó historikai részt. A kegyelet virágainak elhelyezésekor a Bejczy-család számos körmendi ismerőse, barátja is megjelent. A vasi honvéd hagyományőrzőket az egyesület vezetője, Simándi Simoncsics János nyugalmazott őrnagy, valamint vitéz Börzsönyi József lovag, nyugalmazott százados képviselték. A temetőben tartott koszorúzás után a megemlékezők a Mentálhigiénés Csoport klubtermében fehér asztal melletti baráti beszélgetés során elevenítették fel a korszakkal kapcsolatos emlékeiket. A klubban Bejczy József életével kapcsolatos kis fotó- és dokumentumkiállítás nyílt. 27 (Megjelent egy vasmegyei újságban. Beküldte : Hafner József bajtársunk.)
