Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Évfolyamtörténetek
A háború utolsó pár hónapjában mint a 2. Hadsereg Futárszázad elsőtisztje szolgált Joubert Edvin százados parancsnoksága alatt. A háború után három évig Bajorországban élt, majd 1948-ban kivándorolt Ausztráliába. Ott — mint bevándorló — két évig egy a kormány által kiutalt munkahelyen dolgozott, először mint szénlapátoló, majd mint futószalagmunkás egy autógyárban. Álma azonban a repülés volt. Sok tanulással és kitartással letette a kereskedelmi pilóta vizsgát, majd Somorjay József bajtársunk — aki akkor már repülő oktató volt Sydney-ben — segítette repülő álláshoz. János nemsokára oktatói állást kapott Melboume-ben, majd 1964-ben a nyugat-ausztráliai Perth-be került mint főoktató és manager egy repülőgép kikölcsönző és pilótakiképző vállalathoz. 1969-ben bejutott a Légügyi Minisztérium repülő ellenőrző osztályához mint Queensland tartomány repülő személyzet vizsgáztatója. 1973-ban Denys Dalton — ismert ausztrál repülő — Jánost, egykori vizsgáztatóját, kérte meg, hogy társuljon vele egy Brisbane-London rekorddöntő repülés megkísérlésében. János igent mondott és Denys Dalton Beechcraft "Duke" típusú kétmotoros gépén 53 óra 57 perc repülő idő alatt tették meg a 18,153 km-es utat, hat közbeeső leszállással, miközben 7 óra 15 percet töltöttek a földön. Ezt a rekordot a Nemzetközi Aeronautikai Szövetség hitelesítette. (Lásd : Bally János : Végcél Budapest, 1991-es MSZ 117. old.) János 1984-ben ment nyugdíjba, 18,000 óra repült idővel és az északkelet ausztráliai Whithsunday szigetek közelében Shute Harbour-ban, feleségével, Bettyvel együtt élvezi a tropikus tengerparton nyugdíjas éveit. Bazsó Károly, "Karesz" a m. kir. 1. önálló honvéd távolfelderítő osztály második századánál Kecskeméten kezdte meg csapatszolgálatát. Bevonulása után rövidesen a Székesfehérvár sóstói felderítő Iskolára vezényelték, majd annak elvégzése után 1940 kora tavaszán került vissza alakulatához. Az alakulatot 1940. november 1-vel Budaörsre helyezték. Karcsi az alakulattal együtt 1942 tavaszán a keleti hadszíntérre vonult ki, s onnan 1943 tavaszán tért vissza. 1943 őszén a Repülő Csapattiszthelyettesi iskolára helyezték oktatótiszti minőségben. 1944 őszén a Szent László hadosztály Repülő Lövész Ezredének egyik századparancsnoka lett. A letkési harcoknál súlyosan sebesült. A háború után polgári pályán igyekezett elhelyezkedni. Egyik termelőszövetkezetnél mint gépállomás vezető kapott állást, de katonai múltja miatt onnan elűzték. Kitanulta a fogtechnikusi szakmát és mint fogtechnikus kereste meg kenyerét, látta el családját. A nyolcvanas évek végefelé egészsége hanyatlani kezdett és 1990. július 26-án elhúnyt. Közkedvelt, szeretett Karcsi évfolyamtársunkat fájó szívvel gyászoltuk meg. Bánhidy Gyula, "Gyugyi" pályafutását éppen úgy kezdte, mint Bazsó Karcsi. Ő is akkor ment ki a keleti hadszíntérre, mint Karcsi, míg azonban Karcsi földi beosztásban működött, Gyuszi mint megfigyelő tüntette ki magát igen eredményes felderítő jelentéseivel. 1943 februárjában hazarendelték hadbiztosi tanfolyamra, amit sikeresen elvégzett és a háború utolsó hónapjaiban ebben a minőségben teljesített szolgálatot. A hadbiztosi karba való átvételére azonban a háború vége matt nem került sor. A háború után családjának egri gyümölcsösében gazdálkodott, majd egy mélyépítő vállalatnál tehergépkocsivezetői állásba ment. Az ötvenes évek elején családostól kitelepítették Hortobágyra szögesdrót mögé. Mikor végre hazaengedték, újból tehergépkocsivezető lett, s a vezetésen kívül neki kellett ki- és be cipelnie a vendéglőkbe, szállodákba, stb. a nehéz, szódásüveges ládákat is. A hatvanas években a kommunisták által elvett gyümölcsösük egy részét visszakapták és Gyuszi — nyugdíjba vonulása után — ott töltötte idejének legnagyobb részét. 1995. február 6-án reggel is indult ki a gyümölcsösbe, hogy ott körülnézzen. Házától 50 m-re érte utói és teperte le a kegyetlen halál. Gyuszi elvesztése különösen nagy csapás e sorok 261
