Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)

Évfolyamtörténetek

írójára, akihez és családjához — ismeretségük kezde­tétől — testi-lelki jóbarátság fűzte. v. Elekes Jenő, "Keke, Jenci" Bazsó Karcsihoz és Bánhidy Gyuszihoz hasonlóan kezdte csapatszol­gálatát azzal a különbséggel, hogy ő az 1. századhoz vonult be. 1940 őszén, egyidejűleg a távolfelderítő osz­tály Budaörsre helyezé­sével, Jenci a kaposvári közelfelderítő századhoz került. Ott a légi fényké­pezés szakértőjévé nőtte ki magát, s mint ilyen, re­pülő körökben általános elismerésre és tekintélyre tett szert. 1942-től kezdve Szombathelyen, a Repülő Akadémián adta át tudá­sát az akadémikusoknak mint tanár. Volt növen­dékei szeretettel és elis­meréssel emlékeznek vissza rá. A háború végén a Repülő Anyagszertárban kapott fontos beosztást az anyagok biztonságba helyezésének végrehajtására. Alakulatával Nyugatra távozott, ahonnan kora 1946- ban tért haza. Itthon nem sok jó várt rá és családjára. Tanárnő felesége állását vesztette, ő maga — állás nél­kül — sokat küzdött, hogy saját családja mellett szüleit is eltartsa. Sok viszontagság után Jenci mint esztergályos ka­pott munkát, feleségének pedig sikerült tanári állásba jutnia. Sok zaklatásnak voltak kitéve Jenő katonai múlt­ja miatt. Végül is az egri főiskolán tanári diplomát szer­zett és mint fizika-matematika-technológia tanár tanított. Nyugdíjas éveit nem sokáig élvezhette, mert a gyilkos kór elragadta sorainkból. Csendes, szerény, segítőkész Jenci barátunkat mélyen gyászoljuk. Irányi Pál, "Cuni, Pali" a vadászokhoz került, s a börgöndi Vadásziskola befejezése után 1939. december 1-én bevonult a mátyásföldi 1/1 vadászszázadhoz, mely­nek v. Szobránczy Aladár százados volt a parancsnoka, akit — azt hiszem — nem kell külön bemutatni. Palit — alakulatával együtt — 1940 őszén Ko­­lozsvár-Szamosfalvára helyezték. 1941 áprilisában részt vettek a délvidéki hadműveletekben, ahol felada­tuk nagyobbára bombázó kötelékek biztosítása volt. Az 1941 június végén a Szovjetunió elleni had­műveletek során Pali alakulata is azonnal bevetésre került, s Pali július 8-án súlyos repülő balesetet szenve­dett. 1942 július 1-én Pali ismét a keleti hadszíntéren re­pül Héja gépen a Csukás osztály kötelékében, Ke­resztes Béla századpa­rancsnok vezetésével. Együtt volt v. Horthy István kormányzóhelyet­tessel és így sokat tud lezuhanásának körülmé­nyeiről. A Héjákat — téli bevetésre való alkalmat­lanságuk miatt — késő ősszel a harcból kivonták és Pali 1943. január 5-én vasúton visszaindult a hátországba, hogy fiatal feleségét, akivel április­ban esküdtek össze, viszontlássa. 1943 tavaszán, német oktatók által Börgöndön ve­zetett Messerschmitt átképzés után Palit a Ferihegyen, Scholtz Miklós százados parancsnoksága alatt mega­lakított önálló vadászszázad elsőtisztjévé nevezték ki. Ez az alakulat már Győrben gyártott Messerschmit­­tekkel volt felszerelve. Ez a század vette fel a harcot először 1944 áprilisában a támadó amerikai bombázó- és vadászkötelékekkel. 1944 májusában a Scholtz század beleolvadt a Hep­­pes Aladár őrnagy-vezette 101. "Puma" vadászosz­tályba, ahol Pali rövidesen századparancsnok, majd osztályparancsnok-helyettes lett. Sok légiharcban vett részt, sok szép kitüntetést kapott. Pali részletesebb élet­rajza az 1993/94-es MSZ 111-ik oldalán található "Sóstótól Pockingig" címmel. A háború után Pali először Venezuelába vándorolt ki, ahol a nemzeti vívócsapat kapitányaként működött. Ilyen minőségben találkoztam vele 1959-ben, vagy 1960-ban az Egyesült Államokban Philadelphiában, ahova vívócsapatát hozta fel világbajnoki mérkőzésre. Nem sokkal ezután Pali átköltözött a németországi Mannheimbe, s az amerikai megszálló csapatok, vala­mint a Heidelberg-i Egyetem sportolóinak vívótanára lett. Számos nemzetközi mérkőzésen aratott sikert ví­vóival egészen néhány évvel ezelőtti nyugdíjba menete­léig. Jelenleg Mannheimban él. Kálmán Elemér, "Öcsi" Irányi Palival együtt vé­gezte a vadásziskolát Börgöndön. Sajnos, nem emlék­szem arra, hogy kezdetben melyik alakulatnál szolgált. Avatás óta először 1943 júniusában találkoztam vele Charkovban, amikor Horváth Gyula százados szá­zadában szolgált s annak elsőtisztje volt. Nagyon meg­örültem Öcsi látogatásának, akit bizony évek óta nem láttam. Felelevenítettük közös múltbeli emlékeinket, köztük Szakály Jankó bakancsdobását is. Egy hónap­pal később letelt frontszolgálatom, hazatértem. Öcsivel 262

Next

/
Thumbnails
Contents