Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Emlékezzünk
A REPÜLÉS ÁLDOZATAINAK EMLÉKMÜAVATÁSA 1994. szeptember 24-én a Székesfehérvár-Sóstó-i repülőtér mellett emlékművet avattak a repülés áldozatainak tiszteletére. Az ünnepséget Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata, a Magayr Veterán Repülők Székesfehérvári Szervezete és az IKARUS Székesfehérvári Gyára rendezte. A 11:30 órakor kezdődő ünnepségre sokan gyűltek össze az egész ország területéről. Az ünnepség alatt repülőgépek suhantak felettünk, majd helikopter körözött és három ejtőernyős ugrott célba piros-fehér-zöld színű paplanemyővel. Mindegyikük, kezében egy szál vörös rózsával, tisztelgett az emlékmű előtt. Sokan mondtak beszédet. Az emlékművet megyei püspökünk, dr. Takács Nándor áldotta meg és mondott kedves szavakat. Bobori Zoltán helyi előadóművész Jobbágy Károly : "Az elhagyott repülőtér" című versét szavalta el nagy sikerrel. Az osztrákok öt autóbuszrakomány vendéggel és zenekarral képviseltették magukat Horváth József volt m. kir. honvéd repülő hadnagy, nyugalmazott osztrák csendőrezredes vezetésével. Az emlékmű a volt tisztilakások előtti út mellett van, jól látható az útról és a vasútról egyaránt. Kálmán Piroska 25 AZ ELHAGYOTT REPÜLŐTÉR Irta : Jobbágy Károly ('..... Hát maga ? — Az atomkutató intézetben dolgozom. .... TV riporter vagyok....Filmrendező lettem....Most jöttem haza amerikai tanulmányutamról.... — És a tanár úr ? Még mindig a gimnáziumban ? Én még mindig ott....) ....Mert minden évben egy napon felbögnek a friss motorok. Próbálkozások, monoton fárasztó léggyakorlatok után mind repülésbe fog; billeg a beton kikopott kockáin, aztán nekivág. Egyre kisebb a távozó gép s törpül a lent maradt világ. Te kócoshajú ifjú pilóta ! Te, magabiztos, nótákkal teli, robbanó-szavú, türelmetlen, — mi lesz belőled odafenn ? Fáradhatatlan felderítő ? Sohanemlátott tájakon szemed elsőként tekint széjjel' Vagy te leszel, ki először lép a hold forró köveire ? Mi leszel ? Új gépek dübörögtetője ? Új tenger boldog hírnöke 1 Új égbolt feltérképezője ? S onnan fentről lenézel-e az elhagyott repülőtérre ahol jövőre, egy napon megint bőgnek friss motorok. Újabb év s pengő szárnyakon egy még frissebb raj kanyarog. Sapkadobáló ujjongásuk rezegted a levegőt s leírnak még egy utolsó kört a vén repülőtér fölött, mely csak marad, lent, változatlan, örökké egy azon alakban, évről-évre megkopottabban, röpíteni kész új csapat fiatal, fényes madarat. Fiam, ki sokszor mulatsz rajtam, megrögzött szokásaimon; Te hetyke lány a nagy zsivajban ringó, magas tüsarkakon, nézd meg jól fáradt arcomat! — Nem látod rajta önmagad ? Nézd meggyöngült két szememet — kísért és figyelmeztetett — s azt, melyről hitted, nem mered
