Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)

Évfolyamtörténetek

Sanyika háta mögé. Sanyika feladta a kérdést a kollokválnak. Mi Palival gyorsan meghatároztuk, hogy melyikünk jegyzete tartalmazza a kérdést, akinek a "munkakörébe" tartozott a kérdés, az gyorsan felnyitotta a vonatkozó oldalt jegyzetfüzetében és azt — Sanyika látómezején kívül — úgy tartotta, hogy a kollokváló ki tudta sillabizálni a feleletet. íly módon — kisebb-nagyobb sikerrel — mindenki lekollokvált. Még a mai napig sem merem elhinni, hogy Sanyika valójában nem vette volna észre : a háta mögött egy nyitott jegyzetfüzet segítette a kollokválót.

Nem szép történet, de így volt.

Meg kell emlékeznem Borsányi József, "Borsa bácsi" tiszthelyettesről, aki a rádió hírváltás rejtelmeibe vezetett be bennünket, és Kondor szakaszvezetőről, a foto laboratórium főnökéről, aki nagy segítségünkre volt a fényképkiértékelő gyakorlatokban.

Tróján Gyula bácsival már találkoztunk. Vele egész akadémikusi életünk alatt szoros kapcsolatban voltunk. Úgy kezelt bennünket, mint fiait, úgy szeretttük őt, mint második apánkat.

Mind Gyula bácsit, mind Borsa bácsit 1943. április 1-vel átvették a repülő műszaki tisztviselői karba.

Az 1937/3 8-as tanévet osztályunk meglehetős handicap-pal kezdte. Minden félévi záráskor az osztályokat rangsorolták. Az 1938. január 31-i félévi záráskor osztályunk elérte az előkelő utolsó helyet. Nem valami irigylésre méltó helyezés. Volt két osztálytársunk, akik valahogy nem tudtak, illetve nem akartak beleilleszkedni a katonai életformába. Egyikük roppant igyekezett, hogy eleget tegyen a feltételeknek, de nem volt meg az adottsága hozzá. A másik, tehetséges, jófejű fiatalem-Geodéziai gyakorlat Budakeszin 1938-ban. Balról : Szarukán István, Kálmán Elemér, Péterdi A. János, ernyőt fogó honvéd, Kováts Zsolt, Lugosi István utászfőhadnagy, Geodézia tanárunk.

(Irányi Pál gyűjteményéből.)

bér, nem tűrte, hogy "megregulázzák". E két osztálytársunk félévi osztályzatai húzták le osztályunkat az utolsó helyre. Mielőtt a tanév lezárult, két társunk — belátván, hogy ez nem az ő hivatásuk — megvált tőlünk. Talán érdemes megjegyezni, hogy egyikük kormányzógyűrűs jogi diplomát szerzett.

Még egy sajnálatos veszteség ért bennünket tanév vége előtt. Az időszakos repülő orvosi vizsgálaton az orvosok megállapították : Vargha Zoltán, "Motyó" osztálytársunk látása annyira romlott, hogy alkalmatlanná vált pilótakiképzésre. Szomorúan vettünk búcsút kedves Motyó barátunktól, akit a híradókhoz helyeztek át az alattunk lévő évfolyamba, azzal az indoklással, hogy a második évfolyam híradó szaktárgyait nem hallgatta le. Mi ezt a — egyévi visszavetést jelentő — döntést meglehetősen igazságtalannak tartottuk.

Mikor az évvégi zárlat utáni gyakorlatok megkezdődtek, évfolyamunk létszáma 14 főre csökkent.

Május végétől június közepéig egy háromnapos Akadémiák közötti sportversenyen, egy ötnapos gyalogsági kihelyezésen Kenyérmezőtáborban, végül egy egyhetes geodéziai gyakorlaton Budakeszin vettünk részt. Június közepén kezdődött a várva-várt nyíregyházi kihelyezés, másodfokú kiképzésünk Heinkel HD.22-en.

Viszontláttuk előző évi oktatóink nagy részét, s megkezdtük az iskolaköröket HD.22-esen. A gép súlya lényegesen nagyobb volt a Hungáriánál, lóereje annak kétszerese, sebessége kb. ugyanaz, talán még jobbindulatúbbnak volt mondható, mint a Hungária.

Kevesebb kétkormányos felszállással lettünk egyedülrepülők, mint a Hungárián, a gyakorlatok hasonlók voltak az elsőfokú gyakorlatokhoz és augusztus közepére mindenki kényelmesen befejezte a másodfokot. Augusztus közepén vissza Budapestre, néhánynapos készülés az avatásra, 20-án hadnagyavatás. Talán ez volt a legkisebb létszámú avatási évfolyam : Lévay József, Módos Jenő, Móry Tamás, Odry Pál, Pottyondi László, Rostoványi Mihály, Tövisházy Ottó és Verőczy Imre, nyolc fő.

Augusztus 20-tól október 1 -ig szabadságon voltunk.

Az 1938/39 tanév kezdetén tanári karunkban változás történt. Buza-Kiss József százados helyébe Gersy István százados lépett mint "RH" század parancsnok, osztálytisztünk pedig Lakatos József, "Zseni" főhadnagy lett.

Gersy István nagy hírnévre tett szert a Légierők kebelén belül a légi fényképészet terén elért eredményeivel. Ő tanította a Légi fényképészetet. Mint századparancsnok, nem volt olyan népszerű, mint Buza-Kiss József, talán azért mert kissé túlzásba vitte a katonáskodást és a fegyelmezést.

Lakatos Zsenit azonnal a szívünkbe zártuk. Közvetlen, nyílt természetével pillanatok alatt elnyerte

258