Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Évfolyamtörténetek
megbecsülésünket. Navigációt és Repülő fegyvertant adott elő. A nemzetközi légkör meglehetősen hevítve volt Hitler Szudéta vidék visszacsatolására vonatkozó követelése következtében. Mindnyájan reménykedtünk : hátha Magyarország is kap vissza valamit az elvesztett Felvidékből. Alig egy hónappal a tanév megkezdése után megtörtént a Bécsi döntés és Felvidék egy része visszatért. Mi is résztvettünk a kassai ünnepélyes bevonuláson, ami igen nagy benyomást tett ránk. Alighogy visszaérkeztünk Kassáról, hírek kezdtek szállingózni : meggyorsítják a hadnaggyá avatás ütemét. A negyedéveseket 1939. január 15-én fogják hadnaggyá avatni, bennünket pedig augusztus 20-án, egy évvel korábban. A hír valóra vált. A tanrendet gyökeresen megváltoztatták, hogy avatás idejére meg tudjuk emészteni a teljes négy évre kiszabott anyagot. Napi nyolc előadást vettek tervbe, 50 perces órák helyett 45 perces órákkal. Az ébresztőt hat óráról öt órára tolták előre. November 1-től kezdve hetenként egy teljes nap, 1939. április 1- től kezdve két teljes nap repülő gyakorlatot iktattak be a budaörsi repülőtéren. Évfolyamunk a repülési napokon megfigyelő kiképzésben részesült Fokker FCVD, Focke Wulf FW.58 és Caproni Ca.310 típusú gépeken. Pilótáink Lakatos Zseni, Gersy István, Helesfay István főhadnagy (a Ca.310essel), a budaörsi repülőtéren állomásozó futárszázad pilótái, majd később a Ludovika Akadémia П. főcsoportnál működő alantos tiszti tanfolyam pilóta képesítéssel rendelkező hallgatói voltak. Mi fényképezést, rádiózást és navigációt gyakoroltunk. Osztályunk a félévi zárlatnál annyira vitte, hogy utolsó helyről az elsőre küzdötte fel magát és ezt a helyet az évvégi zárlatnál is megtartotta. A tanév is korábban fejeződött be, utána következett a "hagyományos" kenyérmezei gyalogsági harckiképzés, majd terepfelvétel, végül harcászati út Kárpátalján. Június 10-e körül érkeztünk Kassára, nyári repülőkiképzésre. Kassán új oktatógárda fogadott bennünket. Lakatos Zseni volt a repülés vezető. Három tiszthelyettesi oktatónk volt : Bottló Károly, Tóth János őrmesterek és egy harmadik tiszthelyettes, akinek nevét, sajnos, elfelejtettem. Mindhárom kiváló oktató volt, velük kezdtük meg harmadfokú kiképzésünket Fokkeron. Talán két hét sem élt el, mikor híre jött annak, hogy évfolyamunkat leviszik "tanulmányútra" Bulgáriába. Ugyanis Magyarország és Bulgária között egyezmény jött létre bulgár repülő akadémikusok magyarországi pilóta kiképzésére. Ellenszolgáltatásul a bulgárok felajánlották, hogy magyar repülő akadémikusokat látnak vendégül. Június utolsó napjaiban félbeszakítottuk kiképzésünket — voltak akik már egyedül repülték a Fokkert — és felutaztunk Budapestre, hogy felkészüljünk a bulgáriai útra. Július 1-én indultunk Budaörsről egy Savoia SM.75-ös utasgéppel, melynek kapitánya Kelemen Károly százados volt. A másodpilóta nevére nem emlékszem, de arra igen, hogy Bánfalvy Ferenc vezérkari százados is a gépen utazott. Lehet, hogy ő töltötte be a másodpilóta szerepét, de ebben nem vagyok biztos. Csoportunk vezetője Altorjay Jenő gyalogos őrnagy lett, aki Harcászat tanárunk volt. Mint beosztott tiszt jött velünk Genersich "Mama". Az egész, több mint hathetes utazás tulajdonképpen egy nyaralás volt, mely alatt sok szépet láttunk és tanultunk. Szófiától, a fővárostól kezdve végig látogattuk Bulgária nevesebb helyeit, történelmi nevezetességeit és rengeteg hivatalos fogadtatásban volt részünk. Különösen élveztük a háromhetes várnai tartózkodást, ahol a remek szállás, elsőrangú koszt és ellátás mellett a tengert élvezhettük. Itt is volt néhány fogadtatás, ünnepély, hangverseny, de nem oly sűrűn, mint a többi helyeken. Várnában nyílt alkalom arra, hogy Genersich "Mama" igazi meleg, velünk törődő és velünk érző lényét megismerjük és őt igazán megszeressük. Augusztus 12-én érkezett Szófiába az alattunk lévő évfolyam, ugyancsak egy hathetes nyaralásra, mi pedig 15-én indultunk vissza azzal a Savoia SM.75-össel, amellyel az alattunk lévő évfolyam érkezett. Krúdy Ádám százados volt a gép kapitánya ez alkalommal. Felszállás után egy nagy kört írt le a város fölött, majd a bennünket búcsúztató közönség tiszteletére egy rácsapást végzett, amiből a nagy hárommotoros gépet olyan "vadász" módon húzta föl, hogy ma is tisztelettel gondolok vissza rá. Visszatérésünk után csupán öt nap állt rendelkezésünkre avatásig, amit az avatási próbára, leszerelésre, hadnagyi egyenruhánk átvételére és avatás-utáni elutazásunk előkészítésére fordítottunk. Évfolyamunk, az 1939. augusztus 20-án hadnaggyá avatottak, volt az utolsó, a Ludovika Akadémia II. főcsoportnál avatott repülő évfolyam. Volt ugyan még egy repülő hadnagyavatás a hűvösvölgyi Akadémián 1944. augusztus 20-án. Itt avatták fel az összes fegyvernemek hadnagyait akkor a Kormányzó Úr jelenlétében, de a hűvösvölgyi Akadémia — amit akkor már Bolyainak hívtak — nem volt a repülők Alma Mater-e. Augusztus 21-én mindnyájunk uticélja ugyanaz volt Kassa, ahol a harmadfokú kiképzést kellett befejezni. Nekünk nem járt ki az avatás utáni hagyományos hat hét szabadság, azt már megkaptuk előre a bulgáriai kirándulás formájában. Avatás előtti napon közölték velünk csapatbeosztásunkat és állomáshelyünket. Még tavasszal kellett pályázni, ki milyen csapatnemhez és melyik állomáshelyre kéri magát. Persze legtöbbünk a vadászokhoz pályázott. Nagy meglepetésben volt részünk : tizennégyünk közül csupán négy lett vadász, kettő bombázó és nyolc távolfelderítő. Avatásunkon megjelentek Háry "Tata", a Légierők 259
