Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Évfolyamtörténetek
Azt hiszem, más baleset nem is történt azon a nyáron, kivéve dr. Fákla István rep. mérnök századosét, aki az akadémikusokkal jött le nyári kihelyezésre. Pista bácsi első világháborús vadászpilóta volt, de a háború után hosszabb ideig távol volt az aktív repüléstől. Azért néhanapján repülgetett. Egy alkalommal felszállásokat gyakorolt, s hogy-hogy nem, egyik leszállásánál a Fokkerrel kettős rádlit vágott ki: egyet jobbra, egyet balra, bizony oly nagy lendülettel, hogy mindkét szárnyvéget felhajlította. Pedig a Fokker alsó szárnya jóval rövidebb volt a felsőnél. Németh Bandi már akkoriban lelkes és nagyszerű fényképész volt. Megbeszéltük, ha sor kerül a "magassági repülés" feladatra, amikor — a hangár előtt végzendő barográf beszereléskor — jó alkalom nyílik arra, hogy Bandi elbújjék az első ülésben. (Mi, elsőfokú növendékek utast nem vihettünk.) Majd így gurulok ki vele a startra, s amikor már a levegőben vagyunk, Bandi előjöhet és kedvére fényképezhet. így is történt. A magastermetű Bandinak bizony jól össze kellett húznia magát, hogy ne lássék ki. Kigurultam a startra. Kb. 5/10-es borultság volt, gomolyfelhőkkel mintegy 800 m-en. Nekünk 2000 m-Nyíregyháza, 1937 augusztus. "Magassági repülés" 2000 m-re Udet-tel. (v. Németh Endre felvétele.) re kellett emelkedni. Figyelem a zászlós embert. Nem ad start engedélyt. Mi lehet a baj ? Balra kinézve látom, hogy Hadnagy Domonkos "Döme" főhadnagy, a repülésvezető tiszt jön a géphez. — Te jó Isten ! — mondtam magamban — meglátták Bandit, ebből nagy baj lesz ! Döme fellépett a szárnyra. A motorzaj miatt kiabálnia kellett, hogy megértsem, mit mond. — Figyeld a felhőket ! Ha kezdenek összezáródni, szakítsd félbe a feladatot és szállj le ! Ezzel lelépett a szárnyról, a zászlós ember elengedett. Aki emlékszik még a Hungária és Udet gépekre, nagyon jól tudja, hogy mit lát az ember az első ülésben, ha a szárnyra föllép. Ha Döme történetesen belepillant az első ülésbe, feltétlenül meglátja Bandit. De ő nem nézett oda. Nagy szerencsénk volt. A feladatot sikerült végrehajtani, Bandi jól kifényképezte magát. Leszállásnál nem volt probléma, mert ismét a hangár elé kellett gurulni, s ott Bandi feltűnés nélkül ki tudott szállni. A repülőtér délkeleti sarkával átellenben működött az "Állami Homokkísérleti Gazdaság". Főleg paprikát és görögdinnyét termesztettek. Foglalkozás után gyakran sétáltunk arrafelé és szemlélgettük a szép, lassan beérő dinnyét, paprikát. Egyik este hármasban Bánhidy Gyuszival és Vámos "Cickánnyal" sétáltunk arrafelé. Már sötétedett. Kísértésbe estünk : jó volna görögdinynyét enni ! Lelkiismeretfurdalásunkat azzal igyekeztünk csitítani, hogy a többieknek is adunk a dinnyéből. Először néhány szép zöldpaprikát dugtunk a kétrészes overall gumival behúzott felsőrész-aljába, majd kiszemeltünk egy-egy szép görögdinnyét. Cickány egy irgalmatlan nagy "dinnyét" kapott fel, mi Gyuszival csak olyan közepeset, s szapora léptekkel megindultunk át a repülőtéren, szállásunk felé. Már kb. fél úton lehettünk, mikor Cickány megszólalt: — Cseréljünk dinnyét, mert az enyém nagyon nehéz Átvettem tőle a dinnyét. Már egész sötét volt, de mikor tenyeremet rátettem a "dinnyére", azonnal feltűnt hogy annak a felülete nem síma, hanem gerezdes ! — Te Cickány ! — mondtam — te nem görögdinynyét hoztál, hanem takarmánytököt! Gyuszi volt a legszakértőbb kertész közöttünk, s ő is az én véleményemen volt. Most mit csináljunk ezzel a hatalmas "dinnyével" ? Nem érdemes tovább vinni, nagyon nehéz ! Itt sem hagyhatjuk, mert ha egy gép nekigurul, abból baleset lesz. Széttrancsiroztuk, apró darabokra. Másnap repülésnél a levegőből jól lehetett látni a feldarabolt "dinnyét". Cickány szerzett valahonnan egy ócska forgópisztolyt, ami majdnemhogy darabokra esett. Egyik szombat délután az aznap délig tartó őrszolgálati fáradalmaimat akartam kipihenni és a hosszú legénységi szoba keskeny falánál felállított ágyamon ruhástul aludtam. Egyszerre csak hatalmas dörrenésre riadtam fel és a 255
