Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)

Évfolyamtörténetek

zett kedvenc tanárunknak, Lóczy Sándor alezredesnek. Ali második beceneve is erre utal. Avatás után a debreceni 4. bombázó gyakorló századnál kezdte rövid repülő pályafutását. 1943. március 4-én egy Junkers Ju.86-os géppel gyakorlórepülés közben repülőhalált halt. (EL)

(9) Istványi György — Stefi — a soproni m. kir. "II. Rákóczi Ferenc " honvéd főreálból került mint "őscőger" az Akadémiára. Kitűnő sportoló és tanuló volt. Avatása után Debrecenbe került a 3. gyakorló bombázó osztályhoz csapatszolgálatra. Kitűnő testi adottságai miatt zuhanóbombázó tanfolyamra vezényelték. A "Zubo" átképzést a Kolozsvár melletti szamosfalvai repülőtéren fejezte be. Innen indult 1944 júniusában a keleti frontra mint rajparancsnok. Századparancsnoka Lévay Győző (Szőr) százados volt. 1944. július 23-án egy bevetésről visszatérőben, orosz felségjelű "Airacobra" vadászgépekkel egyenlőtlen légiharcban hősi halált halt. (Lásd Lévay Győző : "A vagánykodás drága mulatság" c. cikkét az 1989-es MSZ 115-118-ik oldalain.) Háborús kitüntetései : MÉLK (posztumusz), Bronz KDE, Tűzkereszt. (MM)

(10) Járay Valér — Vali — 1921-ben született, középiskoláit Budapesten végezte. Az Akadémián nem leplezte őszinte undorát az I. évfolyamban kötelező gyalogsági kiképzés iránt, ezzel szemben lelkesen lovagolt és irigylésreméltó fazonú, galambszürke extra tányérsapkában rótta a kassai utcákat kimenő idején. Erőfeszítés nélkül tartotta pozícióját az évfolyam utolsó harmadában.

Avatás után Budaörsön, az 1. önálló távolfelderítő osztálynál kezdte repülőtiszti pályafutását, aminek — saját szavai szerint — nincs sok története, mivel az egyik tanfolyamról a másikra vezényelték.

1943 áprilisában Ungvárra helyezték, ahonnan a kárpátaljai erődök légifényképezését, partizánok felderítését és bombázását végezte. Még ez év októberétől karácsonáig Kaposvárott a Repülő Akadémián oktatott. 1944-ben Szolnokon müszerrepülőtanfolyamot végzett, majd Németországban átképezték FW.189-re, de hadialkalmazására — géphiány miatt — nem került sor.

Alakulatával 1945-ben Nyugatra ment, majd egy év múlva hazatért Magyarországra és megpróbált magának polgári egzisztenciát teremteni. 1948-ban elkezdett gazdálkodni birtokuk maradékán, ennek azonban 1951- ben véget vetett a birtok államosítása. Ezután traktorosként dolgozott egy állami gazdaságban, majd később ugyanott mint az összes mezőgazdasági gépért felelős gépész működött, hála az Akadémián Kégl főhadnagytól kapott repülő motorismeretnek és Lóczy Sándor alezredes által oktatott anyagismeretnek. Közben, 1949-ben megnősült.

1956-ban családostól elhagyta az országot. Belgiumban telepedtek le, ahol villanyszerelőként dolgozott. 1960-ban kivándoroltak Amerikába. Itt sikerült az elektronikus tervezés vonalán elhelyezkednie. Kezdetben villanymotorokat tervezett, majd szervorendszereken dolgozott. Az utolsó 20 évet a digitális elektronika területén olyan fejlesztési munkával töltötte, ami miatt csak 38 év után, nyugdíj bamenetelét követően látogathatott újra haza. New Hampshire államban él feleségével, békés hegyek között, nem nagy távolságra két fiától és azok családjától, összesen három fiú és három leány unokával. (EL)

(11) Kenyeres Miklós —Nikoláj, Nico — teljes nevén dálnoki Kenyeres Miklós, de édesapja szerénysége miatt nem használták nemesi előnevüket. 1921-ben született Nyíregyházán, ahol édesapja mint К. u. K. huszártiszt szolgált. A szolnokmegyei birtokon töltött gyermekkorát a gimnáziumi évek követik, kezdve a pécsi jezsuitáknál, folytatva a Budai Érseki Gimnáziumban, majd érettségivel befejezve 1939-ben a Szent István Gimnáziumban.

A kassai Repülő Akadémiára nem volt nehéz bekerülnie, mert Horthy Miklós kormányzó nagymamájának testvére volt. Nico e rokoni kapcsolatot végig eredményesen titkolta. Nagyon jó repülő érzéke hamar megmutatkozott. Mint Chirke Jenő főhadnagy oktató növendéke a legkevesebb iskolakor után, az évfolyamban elsőnek mehetett el egyedül a Bücker Jungmannal.

Avatás után Szolnokra, majd Tapolcára került vadásziskolára. 1942 decemberében már mint a mátyásföldi "Káró Asz" vadászszázad tagját vezénylik a keleti frontra, az Ilovszkoje-i hadirepülőtérre. Itt éri a Don-i összeomlás. Teherautókon menekülnek Charkovba, mert a Héja gépek nem indultak be, azokat fel kellett robbantani.

1943 tavaszán Umanban megkapja az átképzést Me. 109-re és Charkovba vezénylik hadi beosztásba az 5/1 vadászosztályhoz. 1944 februárjáig végig harcolja egész Ukrajnát. Résztvesz a Belgorod-i csatában. Számos bevetése során 19 légigyőzelmet aratott. A katonai repülés történetében páratlan tette volt, amikor 1944. február 1-én egy orosz hadosztály közepéből kimentette a légiharcban lelőtt és egy erdei tisztáson kényszerleszállt v. Debrődy Györgyöt. Nagy lélekjelenléttel és nagy kockázatot vállalva, kiengedett futóval leszállt a hóval fedett, ismeretlen területen Debrődy gépe mellé, a kabintetőt és az ejtőernyőt ledobva, először Gyurkát beültetve, majd ő az ölében, az egyszemélyes Me.l09-esen szerencsésen hazaérkeztek bázisukra, Uman-ba. (Lásd : Gaál Gyula : "Egy önálló vadászszázad életéből" — 1991-es MSZ 58-59-ik old.) Két nappal később, február 3-án, Kenyeres Miklóst is lelőtték. Ejtőernyővel kiugrott s az oroszok fogságába esett.

Szirmay vezérőrnagy táviratban gratulált Miklósnak és tudatta, hogy táviratilag felterjesztette a Tiszti Arany

235