Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Egry Tamás: Kiegészítés a Repülő Akadémia történetéhez
sét. Ez abban jelentkezett, hogy a téli hónapok tanulmányi ideje kevésnek bizonyult az elméleti tárgyak elsajátításához. Ugyanis az Akadémián időben és óraszámban csak kb. a fele állt rendelkezésre annak, amit a Műegyetemen megköveteltek. így természetesen a legkiválóbbak lépést tudtak tartani a követelményekkel, míg a közepes és gyengébb felkészültségűek komoly hiányosságokkal küszködtek. Amiben a Repülő Akadémia utólérhetetlenül nagyot alkotott, az a hazaszeretetre, a becsületre és tisztgességre való nevelés volt. Egy életre meghatározta a hallgatók viselkedését talpraesettségben, szorgalomban. A deviánsok száma talán még az egy százalékot sem érte el. Talán ezért is üldözték a volt tiszteket negyven éven át idehaza, pedig ha megnézzük az életutakat az évfolyamkönyvekben, jóformán mindegyik megállta a helyét, sőt sokuk kiemelkedett új életpályáján. Fölvetődik a kérdés : ha már ennyi gond merült fel a kétségtelenül komoly eredmények mellett, mit kellett volna máképp tenni ? Úgy gondolom, erre nehéz egyértelmű választ adni. Egy biztos : minden évben csak annyi növendéket kellett volna behívni, ahánynak oktatásához kellő számú oktató, gép, elhelyezési körlet, üzemanyag és anyagi fedezet állt rendelkezésre. A korábbi, jól bevált rendszer máról holnapra való elhagyása nem hozta meg a kívánt sikert. Ebből azt a következtetést vontam le, hogy az akkori követelményeknek inkább a tömeges pilótakiképzést kellett volna szolgálni — tartalékos és legénységi szinten egyaránt — és nem oly nagytömegű tényleges tisztképzést, mint azt az 1942-43-44-ben indított évfolyamok esetében tapasztalhattuk. A szükségleteket ugyanis nem tudták biztosítani. Szükségesnek tartottam ezt megemlíteni, mert kis hazánkban a gondok ismétlődnek, melyek mértéktelen leépítésekben, hirtelen felduzzasztásokban, stb. nyilvánulnak meg. Ha visszatekintünk : 1945-46 : teljes leszerelés, fegyvernem megszűntetése; 1948-tól: a fegyvernem felfejlesztése; 1954-55-ben a magyar légierőnek kb. 700 harci gépe volt — soha nem látott nagyságrend; 1957-ben : teljes leszerelés; 1960-tól: felfejlesztés, több harcászati repülő ezred kialakítása; 1989-ben : Gerecse program, a pilóták 15-18%-a leszerel; 1993-94 : hazai pilótakiképzés megindítása Szolnokon; 1995 : az itthoni pilótakiképzés költségelemzése. Vajon miért ? Szeretném, ha a fent említettekből a jelenlegi illetékesek tanulnának, levonnák a szükséges következtetéseket és felfigyelnének arra, hogy külföldi kiképzésnél olyan áldozatkész hazaszeretetet nem lehet kapni, mint iy II az itthoninál. Ez költségekkel nem mérhető. Az pedig látható volt, hogy a volt m. kir. honvéd Légierő tisztjei a legreménytelenebb időkben is az utolsó pillanatig esküjükhöz méltóan viselkedtek és később is, mind itthon, mind külföldön helytálltak. Egry Tamás 224 Az 1944. augusztus 20-án hadnaggyá felavatott repülő- és hősi halottak Asztalos Károly zászlós RHH Bajza László hadnagy RHH Bakonyi Miklós hadnagy RH Báti János hadnagy RHH Diószeghy György hadnagy RH Eggenhoffer Béla hadnagy RHH Földi István hadnagy RHH Gál Iván hadnagy HH Ghyczy Márton hadnagy HH Hayden Sándor hadnagy RHH Horváth János hadnagy RH Horváth Kárc stván zászlós RH Inkey Viktor hadnagy RHH Jenes Zoltán hadnagy RH Koppány (Karenovics) Pál hadnagy RHH Kovács Sándor hadnagy RHH Womr A mo/i \T TJ jLiauiiagy у ix Polgár László Salamon László Sulyánszky István Szabó János hadnagy RHH zászlós HH zászlós RHH hadnagy RHH >7tk‘;rnv i vív r. пяптиши RHH TXrHlr ÜAfAfir DU uauuagjr xvn у aiga juajvö Megjegyzés : RH = repülő halált halt HH = hősi halált halt RHH = repülő hősi halált halt VH = vértanúhalált halt.
