Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Egry Tamás: Kiegészítés a Repülő Akadémia történetéhez
natcsapatbeliekkel és később páncélosokkal együtt voltak, természetesen elkülönített tanulmányi rendben. 1939-től Kassán megalakították a Repülő Akadémiát, mely kezdetben Horthy Miklós Kormányzó, majd — hősi halála után — Horthy István Kormányzóhelyettes nevét viselte. Az Akadémia gondoskodott mind a szükséges elméleti, mind a gyakorlati katonai repülőtudás eredményes és célszerű oktatásáról, elsajátításáról. A követelmények — különösen a "Bolyai" időkből — igen magasfokúak voltak. Például az akadémiai oklevélnek olyan tekintélye volt mindvégig, hogy a reáltudományokat tanító egyetemi oktatásnál a felvételnél az oklevél bemutatása két-négy szemeszter tanulmányi kedvezményt eredményezett. A hallgató így — kellő felkészültség esetén — megkísérelhette az első szigorlatot. A Repülő Akadémia tanulmányi ideje elvileg megegyezett a Ludovika Akadémia tanulmányi idejével, azaz három év (hat szemeszter) volt. Ezalatt a három év alatt mind a csapattiszti követelményeknek megfelelő tudásnak, mind pedig a repülő harci iskola követelményeinek eleget kellett tenni. 1941-től kezdve az idő mind sürgetőbbé, az anyagi támogatás pedig mind kevesebbé vált. Ezért különböző kísérleteket vezettek be, egyrészt a követelményeket, másrészt a kiképzési időt illetően. Volt olyan háborús évfolyam (1944. november 15-i avatás), melynek hallgatóit egy év és kettő hónap kiképzés után avattak hadnaggyá. Elgondolkoztató, hogy mire lehetett volna ezeket a fiatal tiszteket használni, ha nem fejeződik be a háború olyan röviddel avatásuk után ? Azért érintem ezt a kényes kérdést, mert a pilótahiány évről évre állandó jelleggel növekedett és felrúgta az addig jól bevált kiképzési modellt. Ez főleg a tisztképzésnél jelentkezett, így minden évben más és más szintű tudással kerültek ki a tisztek a csapathoz, ahol ezért állandó továbbképzésben részesültek. A tiszteknek a gyalogsági harcmódot is ismemiök kellett, mint ezt az élet bebizonyította (Uovszkoje, Szent László hadosztály). Ezeknek a követelményeknek azonban az utolsó évfolyamok már nem feleltek meg, mert ezirányú kiképzést nem kaptak. Szeretném elmondani, hogy saját — 1944. augusztus 20-i avatású — évfolyamom pl. csak kéthetes katonai kiképzést kapott, pedig akkor (1942-ben) itthon még békés körülmények uralkodtak. így fordult elő az a helyzet, hogy ebből az évfolyamból földi harcok során több évfolyamtársam esett el, vagy sebesült meg kellő kiképzés hiánya miatt. A teljes, kétéves, akadémiai időszakban — 147-es induló létszámból — mindössze hat évfolyamtársam került teljesen kiképezve harci alakulathoz közvetlen avatás után, a többi különböző harci iskolákon még mindig kiképzésre szorult. A második probléma ennél az évfolyamnál (melyet még mindig teljes értékűnek minősítenek) a "kísérleti keverés" volt. Ezalatt az értendő, hogy a polgári életből bevonultak nem részesültek egyéves katonai kiképzésben a csapatnál és a volt "cőgerekkel", a hivatásos karpaszományosokkal "öszszekeverve" négy vegyes osztályban kellett nekik is a többiek által már elsajátított szintet elérni, elvileg három, valójában két év leforgása alatt mind katonai, mind repülési szinten. Ez addig sose fordult elő. A Ludovika Akadémia párhuzamos évfolyamában egy évi szelektáló csapatszolgálat után találkoztak csak a katonai középiskolákból jövők a polgári életből jövőkkel, így ott a kontrasztok nem voltak ilyen élesek, illetve hamarább el is tűntek. Nálunk az első évfolyamban 80 akadémikus és 67 karpaszományos került össze 1942. szeptember 15-én. Fokozta a gondot, hogy évfolyamunk hallgatói között hat év korkülönbség is előfordult : 1919-1925 évi születésűek voltunk. Ebben a fiatal korban (17-23 év) fejlődés szempontjából minden év sokat számít erő, egészség, gondolkodás terén. Voltak, akik már komoly sportrepülő múlttal rendelkeztek, voltak, akik egyetemi tanulmányaikat szakították meg és voltak, akik egy lehetőséget láttak korábbi, elvesztett éveik behozására, így azután nagy kontrasztok alakultak ki, nemkülönben egy igen érdekes verseny, ami sok tekintetben nem volt szerencsés. Például : a középiskolai végzettségek közötti különbségek, a mintagimnáziumtól a kereskedelmi iskoláig, beleértve a tanítóképzőt is. Az eltérő tanulmányi szintek szinkronizálására a mi évfolyamunk esetében már nem volt idő. A Repülő Akadémiának mai kifejezéssel élve — "üzemmérnöki" szintű tudást is kellett volna adnia olyan hallgatóknak, akik között az első Hollós féle (Hollós Sándor ezredes, országszerte ismert kiváló matematika-ábrázoló pedagógus, Rep. Akadémia tanár. Szerk.) matematika szintfelmérésen voltak olyanok, akik a vegyes törtekkel sem tudtak zöldágra vergődni. Azért ezekből az emberekből még lehetett volna kiváló pilóta és repülőtiszt, de nem ilyen egyenlőtlen elosztás mellett és ily rövid idő alatt. További problémát okozott a polgári életből jöttek számára a katonai életritmusba való beilleszkedés kérdése (viselkedés, gondolkodás, rend, megjelenés, stb.). A katonaiskolákban — középfokon és felsőfokon egyaránt — К. u. K. időktől kezdve az volt a nevelés egyik alapja, hogy az alsóéveseknek az idősebb évfolyambeliek feletteseik voltak, akiknek ők köteles tiszteletadással tartoztak. A mindenkori végzős évfolyamból kerültek ki a raj-, szakasz- és századparancsnokok, illetve szobaparancsnokok, szolgálatvezetők, stb. Minden osztálynak megvolt a maga osztályelsője, akin keresztül tartották a rendet-fegyelmet. Ennek óriási nevelő hatását akkor nem éreztük, ez csak azoknál a "létszámemelt" évfolyamoknál derült ki, akik már nem Kassán jártak. 223 Bakcsy Gergely jól látta az elméleti tárgyak kérdé-
