Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Kistelegdi Ernő: A Repülő Akadémia története
Két és fél hónap után végre valami változás. Sorakoztatás. Gépkocsikon továbbszállítás....Nyugatra. Szelektálás. Csak a magyarokat egy új táborba szállítják. Rheinberg. Itt már csak magyar szó hallatszik. Kalóriaérték emelkedett, napi adag : tejpor, kis darab sajt, vagy margarin, öt deka kenyér. De a nyugtalanság fokozódott; mindez nem a hazabocsátás közeledtét jelentette. Kósza hírek. Innen is továbbviszik őket. De hová?... Egyik változat szerint Franciaországba (ahol gyűlölik a magyarokat ! Vajon miért ?) vezet az út, 'jóvátételi munkára'; a másik verzió szerint egyik felét Franciaországba, másik felét Belgiumba. A tények : örökös hitegetés, éhezés, apadó fizikai erőnlét, gyötrő vágyakozás szeretteik után, beesett arcok, a befeléfordulás riasztó képei, a legelemibb jogtól, a szabadságtól való megfosztás. Újabb parancs. Irány Nyugat. A másik verzió következett be. A repülőzászlóalj vajon hová ? A zászlóalj parancsnoka az elmúlt három hónap alatt kereste az alkalmakat, hogy főleg a fiatalokkal minden nap együtt lehessen. Csalódásuk sorvadozni kezdett; reálisabban Ítélték meg az életükben bekövetkezett változást; ami eddig történt fiatal életükben, ma már tudatukban kezd 'múlttá válni'. Előtérbe került a jövő. Túlélni a jelent. Aztán majd otthon újra kezdeni. A táborból gépkocsikon szállították a foglyokat az állomásra. Kétnapi utazás étlen-szomjan. Végcél: Brüsszel külső rendező pályaudvara. Gyalogmenet a főváros közelében lévő Enghien-i táborba . Lényeges változás, hogy itt már külön táborrészekbe (campus) helyezték el a tiszteket és a legénységet, így a zászlóaljparancsnok is elszakadt az alakulatától. (Vis major.) A tábort 'mintatábomak' tartották. A campusok szögesdróttal voltak elválasztva egymástól. Voltak itt Kelet- és Középeurópa minden nemzetiségéből. A tábor enyhén dombos területen épült. A fő utcájától jobbra-balra a campusok. Ezeken belül párhuzamos kis utcák, két oldalon a sátrak celtvászon csúcsai emelkedtek ki, meg a kályhacsövek rendre utaltak. Mit is jelentett még ez az elnevezés: mintatábor ?... Szervezettség, napirend, életmód-szabályok, tisztálkodás biztosítása, tábori kórház kevés férőhellyel; a minimális kalóriamennyiséget sem adták meg. A családokkal való levelezést itt sem engedélyezték. (Időnkint rövid szövegű levelezőlapokat lehetett írni, de — nem küldték el.) Szálláshely : földbe vájt négyszögletes gödrök; tetőzet katonai celtvászon sátor; a gödörben három emeletes faágy matrac vagy szalmazsák nélkül; minden ágyon három gyapjútakaró; fémlemezből készített kályha, melyből a füstcső a sátorlap alján bújt ki; falemezből készült kis asztalka; ülőhelyek szabadtér hiányában bádogdobozok. Esőtől védve, hidegtől nem. A fabarakk ugyancsak álom. A táborparancsnok — német! A Vöröskereszt részéről néhány formális látogatás (ellenőrzés). A genfi konvenciók betartása csak álom maradt. Az akadémikusokat legénységi állományúnak tekintették. És a napok egyformán múltak, teltek...Vagy megállt az idő ?... Hetek, hónapok múltak érdemleges történések nélkül. Távoli emléknek tűnt már a ridegen hideg, csikorgóan kemény tél. Előtavasz... A virgonc szelek elűzték a komor gondolatokat. Éjszakákként még hideg hullám áramlott végig a táboron, de a reggeli langyos fuvalat már a tartósan napos, meleg napokat jelezte. A páratlannak tűnt szenvedések hullámai kisimúltak. A közeli faluból idelopakodó harangszóra a lélek már békésen válaszolt. Olyan volt ez, mint a megkopott vagy frissen készült sírkövek mellett az önmagukat sajnáló emberek vigasztkereső imája, 220 Hazatérés A hosszú ideig hiába várt események rendszerint váratlanul, hirtelen következnek be. Egy Lengyelországból menekült (1939) orvos, most az angol hadsereg szolgálatában mint a tábori kórház vezetője, a magyarok iránti hálából és rokonszenvtől vezettetve közölte a magyar tisztekkel, hogy pár napon belül vasúti szállítmányon magyarokat indítanak hazájukba. A foglyokat előbb német területen lévő 'elbocsátó táborba' viszik. Itt történik a hazatérők felkészítése; adminisztrálás, kondíció javítása, ruházat kiegészítés, igazoló iratok kiállítása. Többezer emberről kellett gondoskodnia a táborparancsnoknak. (39) A hazatérésről kapott hírek futótűzként terjedtek a sátortetős, fölbevájt odúk lakói között. Reális alapja nem volt a jövő szövögetésének, de a képzeletszülte öröm illuzórikus régiókba csalogatott mindenkit. Most közölték első alkalommal az otthoni családok tartózkodási helyét is. A sokféle nemzetiségű tisztek között, — a számtalan igaz és rémhírek hatására már előzőén is sokat tárgyalt kérdés, hazamenni az első szállítmánnyal vagy várni még, — felmerült a most már halaszthatatlan döntés. Ilyen fogalmak körül röpdöstek a gondolatok; szabadság, függetlenség, szuverénitás, békés egymásmellett élés, társadalmi haladás, igazságosság, gyűlölködés, bosszúállás, hatalmi harc a szövetségesek között, ki garantálja Magyarország semlegességét, demokráciáját ?... Végre mégiscsak elérkezett a várva -várt nagy nap, az elbocsátás napja 1946 április végén. Elbocsátótábor : Eselheide. A szállítmány parancsnoka mint rangidős tiszt a zászlóaljparancsnok lett; kisérő tiszt egy fiatal
