Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)

Kistelegdi Ernő: A Repülő Akadémia története

le. (Az egyik pilóta alacsony repülésben barátságosan integetett kezével.) A parancsnok rádióhírekből úgy tudta, hogy a Szövetségesek Berlinnél találkoznak, és most ezen a területen egy amerikai katonát sem látni. Kiderült, hogy ők megállnak az Elbánál. Ez azt jelentette, átengedik a Berlin és az Elba közötti terület jelentős részét a szovjet cápátoknak. A szovjet páncélosok előretörése is ezt igazolta.

Kétnapi erőltetett menet után a zászlóalj elérte az Elbát. A túloldalon Tangermünde. Itt egy kis pihenőhöz jutott. Tangermündében már amerikai csapatok várakoztak. A folyón átvezető vasúti hidat még a németek felrobbantották. A középső részén néhány méternyi vasúti sin a talpfákkal együtt kiemelkedett a vízből.

Újabb döntés előtt: itt maradni, vagy átmenni a túlsó partra ? A parancsnok demokratikus eljárást javasolt : meg kell kérdezni a helyzetismertetés után a tisztek, altisztek, tisztjelölt tisztesek és a legénységi állományúak véleményét. A válasz egységes vélemény : átmenni a folyón !... Egymás között a döntésüket így indokolták : az amerikaiak nem viszik a hadifoglyokat kényszermunkára, vagy a tengerentúlra; feltételezték a jobb élelmezést, egészséges szálláshelyet, gyűlöletmentes bánásmódot, korábbi hazatérést. De ott volt a nagy kérdés, átveszik-e az amerikaiak a magyar alakulatot ?

Az összeköttetést a senki földjével nehéz volt fenntartani a lerobbantott hídon át az amerikaiaknak; egy német tiszthelyettes vállalta az alakulat parancsnoka és a 'senki földjén' maradt polgárok között. Híreket szállított, már amennyire ez sikerült neki. A parancsnok szóbaelegyedett vele és kérte, közölje az amerikai parancsnokkal, vegye át az 'Akadémia' állományát, s ismertesse röviden a helyzetet. A német hajlandónak mutatkozott a közvetítésre, ha megkapja a zászlóaljparancsnok Ford személygépkocsiját. Megkapta. Úgyis a pihenőhelyen kellett volna hagyni.

Időközben a magukkal hozott páncélládát, melyben a 'katonai titkos' iratokat és az Akadémia zászlóját őrizték, a pihenőhelyül szolgált kis akácos erdőben elásták.

Az amerikai parancsnok ragaszkodott a személyes találkozáshoz. A zászlóalj parancsnoka abban állapodott meg helyettesével, hogy a német katona tájékoztatni fogja a megbeszélés eredményéről. Ennek lényeges része : ő már nem térhetett vissza a zászlóaljhoz, s mivel hajó csak másnap áll rendelkezésükre, őket már csak másnap tudják átszállítani. így elszakadtak egymástól. A zászlóaljparancsnok már hadifogoly; azt kell tennie amit parancsolnak.

Az épület előtt egy Jeep kocsi várakozott. Vezetője néger katona; hátsó ülésen géppisztolyos néger; int a mellette lévő ülésre.... Vad száguldás. A parancsnokot bántotta, hogy nem engedték meg neki alakulatának másnapi bevárását Tangermündében. A száguldás vége Stendal. Az itteni éjszakázás után tovább. A cél Büderich; gyüjtőtábor... De mi történik a továbbiakban a zászlóaljával ? Elszakadtak egymástól ?... Mi lesz eredeti megbízatásával ?...

Hadifogság - kiszolgáltatottság!

219

Hadifogságban

A zászlóalj sorsa az áthajózástól kezdve már az a-merikai parancsnokság intézkedéseitől függött. A parancsnokától elválasztották. Ők is kiszolgáltatottak lettek. Kétnapos szállításuk menetvonala : Stendal - Herfort - Büderich. Tehát újra együvé kerültek.

Büderich... Első látomás : Egy község melletti erdő szélén egysoros szögesdróttal bekerített nagy búzatábla beomlott hevenyészett lövészárkokkal; őrtornyok géppuskákkal, néger őrökkel. Az ideiglenes kapun túl közvetlenül balra lévő területre irányították a zászlóaljat, itt telepedtek le. Tisztek és legénység együtt. Szeszélyesen kanyargó, beomlott lövészárkok. Nyüzsgő sokaság; lehettek vagy negyvenezren. Sehol egy kunyhó vagy fedett hely. Sovány beesett arcok; ténfergő katonák céltalan kavarodása. Ezektől elütöttek a repülők, kik még fogságbaesés előtt több napi élelemmel voltak ellátva. A ruházatukon kívül minden egyéb dolgaikat még Büderichbe érkezésük előtt elégettek az amerikaiak. Felettük a nyílt kék égbolt; majd hirtelen előkúszó felhőzetből sűrű záporeső; esernyő a fejükre húzott köpeny; aztán újra kék égbolt. Köpeny szári tás a meleg napsütésben. így váltakozott ez naponta többször. Az előttük érkezők mesélték, két napon át csak tea és néhány keksz volt a napi élelmezésük. A mindig szomjas katonák egy nagy vastartályban összegyűlt esővizet itták; bélbetegségek, fertőzés, járvány veszély. Egymással alig ejtettek szót. Meditációk ?... Mintha csak most értették volna meg a háború embertelenségét, a hiábavaló pusztítást, pusztulást.

Az égi zuhanyokat már csak elviselték, de a hideg szeles éjszakákat a szabadban — nem. Sokan az árkok oldalába vájt odúkba húzódtak, mások — a többség — egymásnak háttal támaszkodva szenderegtek. Tisztálkodásról szó sem lehetett víz hiányában. Néhány nap múlva már javult az élelmezés; délben híg leves, este feketekávé. Tizenkét napja, hogy a ruha le sem került a testekről. Egyik este a sok esőtől meglazult föld beomlott és maga alá temetett két katonát. Reggel már halva találták meg őket.

Büderich a nagy gyüjtőtábor. Még mindig érkeznek az újabb szállítmányok. Hetek múltán lassan elfogadták az adott helyzetet. Már több mint ötvenezer ember. Napközben többször sorakozó, adminisztrálás; a személyi adatok felvételénél az utolsó kérdés : Elbocsátás után hová akar menni ?

Megállt az idő ! Ki tudja, hány hete fásulnak a lelkek ?