Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Kistelegdi Ernő: A Repülő Akadémia története
fémerődök a kék légtér hátterében ezüstös csillogásukkal és monoton dübörgésükkel lenyűgöző hatást váltottak ki. A fölöttük keringő Mustang vadászgépek mint darazsak röpködtek készen arra, hogy ha a levegőben ellenséges gépek tűnnének fel, rájuk zuhanjanak. Gyakori látvány volt. Egy dolgot azonban nem értettünk : A célrarepülés — Berlin — iránya a Gatow-i repülőtér felett vezetett, de egyszer sem bombázták. Csak később tudtuk meg, hogy a német fővárost övező tizenkét repülőtér miért kerülte el a bombatámadásokat. A nagyhatalmak megállapodtak, hogy egy repülőteret épségben hagynak; a háború végére biztosítani kellett egy repülőteret, amelyet biztonságosan használhatnak légiközlekedésre. A tisztjelölt tisztesek (akadémikusok) és legénység hamarabb megtalálták helyüket az új környezetben, mint a tisztek és altisztek. A nősöknél napi kisérő társ volt az is, mi a családok sorsa. Romlott a hangulat és a közérzet. Fokozódott az idegesség a Berlin elleni bombázások miatt. A parancsnok a családokat a német Honvédelmi Minisztérium segítségével áttelepítette egy kis faluba a thüringiai erdőben Kronach közelében. Ez nagy megnyugvást jelentett De mi lesz (legyen) a zászlóalj sorsa ?... Ez még nyitott kérdés maradt. A keleti és nyugati arcvonalakról érkező hírek, (amelyeket a szögesdrótok nem tudtak feltartóztatni) a háború közeli befejezését jelezték. Megindult az utolsó nagy támadás. A nyugaton folyó kíméletlen páncélos csaták után meghiúsult a külön fegyverszünet kötés. A németek naív elgondolása szerint, ha ez sikerült volna, minden erejükkel a keleti front ellen fordulva visszaszoríthatnák a szovjet erőket. Propagandájuk még győzelmet is ígért. A német lakosságnak a győzelembe vetett hite már régen szétfoszlott. Az elvadult Göbbels-propaganda hazugságainak már senki sem dőlt be. A csodafegyverek legendája hatását veszítette. Egyre több bujdosó német katonát lehetett látni kis falvakban, erdőkben. A repülőtéri élet inkább szendergett mint élt. Az egykor lelkes fiatalok elcsendesedtek. Ez volt a látszat. Hogy lelkűkben mi játszódott le, az még később is nehezen hozható napvilágra. Némi változatosságot jelentett, amikor megkérték a zászlóaljat, vegyen részt a repülőtér és a hangárok őrzésében. Egyébként értelmetlen, csak látszat-tevékenység minden. A zászlóalj a nap jelentékeny részét az óvóhelyeken töltötte. A sűrűsödő légiriadók is hozzátartoztak a napirendhez. Elmondhatjuk, itt a zászlóalj élete ítélet nélküli fogság. A fiatalok még csak tervezni sem tudtak; azt sem tudták mi történik velük másnap. A szovjet csapatok már az Odera-menti harcokat vívták, mely után csak egy cél van hátra : Berlin elfoglalása, ahol a szövetségesek találkozását tervezték. Az amerikai és angol erők az Elbánál. Érthetetlen megállás és eltérés az eredeti megállapodástól. (37) A német fővezérség Hitler parancsára Berlin körkörös védelmének megerősítét rendelte el. A védelmi kör délnyugati szektorának parancsnoka von Bülow ezredes volt. Ebben a körzetben már csak a magyar alakulat volt 'szabad'. Velük csak a német Honvédelmi Minisztérium rendelkezhetett. A németek tudták, az elkövetkező csatában végleg eldől a háború elvesztése, befejezése. De Berlin még az övék. Minden áldozatot meg kell hozni védelmére. Elrendelték az összes katonai akadémiák, intézmények személyi állományának bevetését. A Gatow-i Akadémiából is egy zászlóaljat 'szerveztek'. Felszerelésük : páncélgránát, géppuska, páncélököl és puska. Az Odera-menti harcokban vettek részt. Az Akadémia parancsnokhelyettese, három akadémikus és néhány legénységi állományú kivételével az egész alakulat elpusztult a szovjet páncélos harckocsikkal való küzdelemben. A hír hatása borzasztó volt. A fiatalok hiábavaló feláldozása. Bülow ezredes elhatározta, védelembe bevonja a magyar alakulatot is. Segédtisztjét bízta meg, hogy az általa kijelölt körletet mutassa meg és a feladatot ismertesse. Fegyverekkel való ellátás, mint a német akadémikusoknál. Ez megtörtént. "Utána magához hivatott és közölte elhatározását. A további beszélgetésünk : Az ezredes úrnak joga van a német alkulatokkal való rendelkezésre saját védőkörzetében, de a magyarok felett nem ! A zászlóalj, azaz az Akadémia közvetlenül a német Honvédelmi Minisztérium védelme alatt áll !.... Tehát a parancs teljesítését megtagadom ! A zászlóalj felett kizárólag én rendelkezem ! — Bülow komolyra fordította a szót: Tudja-e az őrnagy úr, a német haditörvények értelmében parancsmegtagadás esetén, huszonnégy órán belül megtárgyalja az ügyet, Ítéletet hoz és végrehajtja. — A német törvények nem érdekelnek ! Ezredes úr vegye tudomásul, azonnal riadót rendelek el és alakulatommal legkésőbb két órán belül elhagyom a repülőteret... Köszönöm az eddigi vendéglátást." (38) A parancsnok tisztán látta a helyzetet. Ha már ilyen messzire kerültek Hazájuktól, mit sem számít az a néhány kilométer, amit még meg kell tenniök Nyugat felé, hogy a németek ne akadékoskodjanak, és kikerüljenek a védőkörzetből. A zászlóalj oly gyorsan hajtotta végre a riadót mintha megérezték volna, hogy csak ez lehet az egyetlen ésszerű megoldás. Nem harcolni jöttek Németországba. A Bülow ezredessel folytatott beszélgetésről csak a tisztek tudtak. Egyetértéssel fogadták. Erőltetett menet. Cél, minél távolabb Berlintől. Ekkor a szovjet páncélosok éle már Rathenow és Potsdam irányában tört előre nyilván felderítési céllal. Egyes vadászgépek is cirkáltak ebben a körzetben egészen alacsonyan. Látniok kellett az egyébként teljesen kiürített területen, a "senki földjén", az országút két oldalán menetelő magyar katonákat, de egyetlen lövést sem adtak 218
