Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
v. Suttay Koppány János: Szemelvények a "PEGAZUS" század működéséből
séges mozgás — különösen a gépjárműforgalom megerősödött. Ennek célja feltehetően az erdőben való anyagtárolás. Feladatunk : a század bombavetéssel megzavarja az ellenséges felvonulást. A gépek előkészítésére és bombák felfüggesztésére a parancsot kiadtam. A feladat végrehajtására három háromgépes rajt rendelek ki. Az első raj vezérgépe Lévay főhadnagy személyzete. A harmadik raj balkisérője az én személyzetem. Ebből a helyzetből tudom majd megfigyelni és kiértékelni támadásunk lefolyását és eredményét. Felhívom a figyelmet a kötelék szigorú betartására. Start rajonként, felzárkózás a nyugati légtérben. Megközelítési és vetési magasság 2500 m. A szállító gépkocsik elleni bombavetés célterületét a vezérgép bombavetésével fogja megjelölni. Szükségcél: az erdő nyugati szegélyén beásott állások. Az egész bevetés ideje alatt rádiótilalom, kivéve a rajparancsnokok abszolút szükséges rövid parancsait és szükséghelyzetet. Célradobás után visszavonulás eredeti sorrendben, laza kötelékben. Start: 11:45 órakor. Oraegyeztetés : 11:17 óra....most! Van-e valakinek kérdeznivalója ?. Végeztem ! Eligazítás után tehergépkocsival kimentünk a repülőtérre, ahol gépeink már járó motorokkal vártak ránk. Starthoz való kiguruláskor már összeállt a század és rajonként egymás után levegőbe emelkedtünk. A nyugati légtérben egy nagysugarú emelkedő bal kör leírása közben a rajok fölzárkóztak, s mire a 140 fokos kurzusra ráfordultunk, már együtt volt az egész század. Szükség szerint rádióösszeköttetést tartva haladtunk a 45 km-re eső célterület felé, 2500 m magasságban. Ellenséges vadászokat nem láttunk, de tudtuk, hogy a légvédelem biztosan vár ránk. "Ismerjük egymást", mondogattam magamban. A 2500 magasságból lehet némi magasságvesztéssel is manőverezni, emiatt a rajkötelékek kissé meglazulhatnak, de együtt tudnak maradni. A célterület felé közeledve, rajunk — a vezérraj — bőven részesült üdvözlő pamacsokban, melyeknek robbanó ereje pehelyként dobta meg gépeinket. Feszülten néztem előre és ösztönös mozdulattal nyomtam a boton, de azonnal feleszméltem és visszavettem azt, hiszen nem egyedül voltunk — gondolatban megpirongatva magamat. Századkötelékünk feltűnésének az ellenségben felkeltett demoralizáló hatása nem maradhatott el. A célterület közelében lévő légvédelmi tüzérek is mintha gondolkodóba estek volna. Rajunk a célterület fölé ért, mely — a sok ponyvával letakart tehergépkocsi képében — ott volt alattunk. Most is csak arra kellett gondolnom : valami közlekedési dugó okozhatta e sok gépjármű torlódását. Ismét pamacsok jelentek meg körülöttünk, de már messzebbről — vélhetően elsietett, hibás célzásból eredően. Másodperc múlva hallom megfigyelőm közlését : Célterület az alattunk lévő gépkocsioszlop Bombavetést sorrendben, rajonként végrehajtani ! Bombavetést indítottam ! Ezzel kioldotta a bombákat. Gépünk enyhe billenéssel nyugtázta terhe mélybezuhanását. Ugyanakkor rajunk másik két gépe is vetett. Támadásunk nyomán több gépkocsi fölborult és kigyulladt — mondta megfigyelőm és lövészem. Ezt én nem láttam, mert gondosan figyeltem előre a légteret....ellenséges gépek sehol. Ekkor a légvédelem — mintha magához tért volna néhány pamacsot ismét felénk lőtt. Hála Istennek, rosszul céloztak. Rajunk gépei kissé széthúzódtak, nagyobb tér- és távközökkel, de együtt maradtunk és egy enyhe jobb fordulóval, magasságunkat fokozatosan vesztve, hazafelé vettük az irányt. Szerencsésen mindnyájan épségben földet értünk és a boxokba való begurulás után átvizsgáltuk gépeinket, találatok után kutatva. Néhány gép kapott könnyen "elviselhető" és javítható találatot. Az 1943. június 19-i bombázáskor szerzett légvédelmi repesztalálatokból mutató. (Szerző gyűjteményéből.) 205
