Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
v. Suttay Koppány János: Szemelvények a "PEGAZUS" század működéséből
Közismert volt, hogy e típus — filigrán kinézése ellenére — nehezen volt sebezhető. Századparancsnokunk köré gyűltünk, aki megdicsérte a fegyelmezett és eredményes feladatvégrehajtást. Minden vetés a helyén ült — mondta —, komoly kárt okozva az ellenségnek. 1943. július 4-én az esti eligazításkor századparancsnokunk szigorú együttartást rendelt el. Közölte, hogy másnap hajnalban megindul a "Citadella" hadművelet. A hírszerzés jelentése alapján a hadvezetés tudomására jutott, hogy másnap hajnalban a szovjet vadász- és romboló egységek nagyarányú repülőtámadást hajtanak végre a charkovi repülőterek ellen. Másnapra századunk nem kapott bevetési parancsot. Mindenki fedezékben várja végig az esedékes légitámadást. Ébresztő 03:00 órakor. így történt. Hajnalban mindenki talpon volt és kijelölt óvóhelyére sietett. Hallottuk a szomszédos vojcsenkói repülőtér Messerschmitt Bf.l09-es vadászainak startolását, majd láttuk az alakulat fölzárkózását és elvonulását Belgorod irányába. Nem sokáig kellett várni. Megérkeztek az orosz I1.2-es "Sturmovik"-ok laza kötelékben, mintegy 1500-2000 m magasságban. Príma csemegéknek mutatkoztak a mi vadászaink számára. Akkoriban a La.5- ösök a Jak.7-esk és az "Airacobrák" már jól ismertek voltak az orosz égbolton és — gyakorlott kezekben — a mi Messerschmittjeink számára is kemény diónak bizonyultak. De ezekből bizony mi nem láttunk ott egyet sem. Ahogy megfigyeltem, a "Sturmovik"-ok vadászkiséret nélkül érkeztek. Az I1.2-esek csak jöttek, jöttek, mintha zavarta volna őket valaki. Már messziről láttuk, hogy alig értek be légterünkbe, máris távozni akartak, mert felettük megjelentek vadászaink. A magassági fölényben lévő német vadászok rájuk csaptak. Hatalmas légiharc alakult ki tőlünk mintegy 1000-1500 mre. Hullottak az orosz csatarepülők gyors egymásutánban, egyszerre többen is. Úgy tűnt, hogy az oroszok nem voltak eléggé felkészülve és meglehetősen szervezetlenek is voltak, csupán számbeli fölényük volt nyomasztó. A szétszóródott, amúgy is laza I1.2-es kötelékek gépei most már csak egyenként tűntek fel vadászaink céltáblájaként. Menekülniök szinte lehetetlen volt. Megfigyeltük : volt olyan Messerschmitt, amelynek pilótája egy percen belül két I1.2-est is lelőtt. Öszszeszámoltam : a szálláskörletünk előtti nagy szántóterület fölé 38 orosz gép jött be. Ezek közül csupán egy tudott elmenekülni, 37 gép ott zuhant le, némelyik felrobbant, elégett, némelyik összetört. Talán háromnegyed órán át tartott a légiharc ott, a mi környékünkön. Lassan elült a zaj, elcsendesült minden, csak a lelőtt gépek roncsai meredeztek az ég felé, vagy füstölögtek. Szomorú csatakép ! — Pilótasors. Mikor már minden veszélytelennek látszott, néhányan elindultunk a köziében lévő roncsokhoz. Néhány 206 Németh Jenő százados egy lelőtt I1.2-es gépágyúlövedékeit vizsgálgatja. (Szerző gyűjteményéből.) nappal előbb, egy kényszerleszállásból eredően jobb szemhéjam megsérült. így bekötött fejjel mentem az egyik roncshoz. Alaposan körüljártuk a gép maradványait és megnézegettük közelebbről is. Egyszemélyes gép volt, pilótája életben maradt. Felsőteste szabadon volt és az ülés támlájának támaszkodott. Fejét jobbra billentve, szemét csukva tartotta, arca csupa vér volt. Balkeze fejével mintha valamit le akart volna törölni arcáról. Azt mondogatta nagyon lassan . . . lassan és többször : . . . voda...........voda. Sajnáltam. Hogy segíthetnék ? Elküldtem egy mellettem álló bajtársamat egyik közeli tanyába segítségért. Hamarosan megjött két ukrán paraszt lovaskocsival és azok elvitték a pilótát orvosi ellátásra. Lassan helyére állt a régebben megszokott harctéri szolgálatunk sok nehéz bevetéssel. Szemsérülésem miatt még néhány napig betegállományban voltam. Majd az is elmúlt és kétheti kiesés után ismét járhattam hűséges gépemmel további bevetésekre. vitéz Suttay Koppány János
