Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)

Vasváry József: A debreceni repülőtér elleni román légitámadás

diktatúra cenzúrája nem engedte meg, hogy erről a támadásról írjanak, mely zavarta volna a volt Varsói Szerződésben és a volt KGST-ben levő szövetségi viszonyunkat és a volt szovjet parancsuralmi rendszert.

Még le sem telt Sanatescu új kormányának 48 órás ultimátuma Észak-Erdély kiürítésére, mikor : "1944. szeptember 1-én német felségjelzésű, feltehetőleg román pilóták által vezetett vadászgépek alacsonytámadásban gépágyúzták Debrecent." (8)

A (8)-as forrásjegyzetben említett "UTÓN" volt az első olyan sajtóorgánum Magyarországon, mely erről, ha nem is említve a debreceni repülőteret, de végre írásban rögzítette "Az 1944 évi román árulás és geopolitikai következménye" című négyrészes sorozatban a román kiugrást, a szovjet-román hadműveleteket Magyarország ellen. Szerzője Kádár György volt.

Kétségtelen, hogy az 1940. augusztus 27-i nyári támadás idejéből a román vadászok ismerhették az epreskerti repülőtér fekvését, a rajta lévő objektumokat, a környező támpontot jelentő út- és vasúthálózatot.

1944 nyarán egyetlen momentumként feltűnővé tette a repülőteret az épülő DNY-ÉK irányú kifutópálya láthatósága és a német gépek sokasága. Magyar harci repülőgépek ekkor már a hajdúböszörményi hadirepülőtérre, illetve a használaton kívüli Caproni Ca.135 bis gépek a nádudvari bombalőtérre voltak áttelepítve.

A támadás időpontja reggel nyolc óra tájban volt, s öt-hat percig tartott. Mivel a megtévesztés és a meglepetés módszerét kihasználva hajtották végre az alacsonytámadást, kézenfekvő, hogy Brassó környékéről szólhattak fel a gépek, mert ezen az úton tudtak legtovább a magyar határig rejtetten román területen oda és vissza repülni. A határt Nagyvárad és Békéscsaba között repülték át, a légvédelmi figyelőörsök utólagos jelentései alapján.

A repülőtér magyar személyzetének egyöntetű véleménye alapján Me.l09G-6-os típussal repültek a támadók, felismerhető német felségjellel. Legtöbben azt állították, hogy két század erősségű kötelék támadott Hajdúszoboszló felől. A repülőtér nyugati oldalán fekvő lődombok takarásában közelítették meg a célt, mélyrepülésben. Majd a kötelék széthúzódott és rajonként több rácsapással végiglőtték a repülőtéren lévő gépeket, összesen 27-et, köztük egy hatmotoros Gigant szállítógépet is felgyújtottak.

A felszállópálya építése miatt a gépek többsége a repülőtér szélén, néhol egymás mellé géptávolságnyira zsúfolva tárolt. Zömmel bombázógépek voltak : Ju.88- as, He.lll-es, Ju.87-es, valamint Hencshel 129-esek és néhány Ju.52-es.

A személyzet szinte semmi meglepetéstől sem tartva, békésen pihent a gépek mellett, illetve végezte a műszaki-üzemi karbantartást

A meglepetést, illetve a veszteségek mértékét növelte a földi légvédelem tehetetlensége, illetve majdnem

teljes hiánya. A Romániából kimenekített légvédelmi alakulatokat Németországba irányították a birodalmi légvédelem megerősítésére. Erről magam is meggyőződtem, amikor egy légvédelmi hadosztály Debrecenen át vonult Budapest felé, a Kossuth utcán át, lakásunk előtt. Erről majd még később lesz szó.

A gépek északkeleti irányba távoztak, egyszeri rácsapással végiglőtték a nyíregyházi repülőteret is, majd keleti irányban eltűntek. Valószínűleg üzemanyaguk már fogytán volt.

Kertünkben a repülőtér felől lövéseket hallva és füstgomolyokat látva, azonnal kerékpárra ültem és 10 perccel a támadás lezajlása után a helyszínen voltam. A repülőtér keleti szegélyén húzódó mikepércsi út mellett megdöbbentő, ijesztő, félelmetes látvány tárult elém. Mindenfelé égő gépek, némelyikben a lőszer robbant, feketén felfelé szálló füstoszlopok és pánikszerű futkosás, menekülés a gépek közeléből. A kifutópályát építők is szanaszét futottak, gyalogosan, vagy járművekkel. Oltásról szinte szó sem lehetett, tűzoltó készülékek csak elvétve akadtak. A mentést akadályozta a gépek zsúfoltsága is.

Az állásban lévő gyenge földi elhárítás, az alacsonytámadás és a gépek gyors eltűnése, majd a változatos irányú csapások kilátástalanná tették a pontos célzást. Eleinte egy árokszélen álltam, majd — a robbanásokat hallva — lehúzódtam az árokba. Később, a robbanások elükével végignéztem a pusztuláson és számolni kezdtem az égő gépeket. 27 gép égett, legnagyobb füstfelhővel a Gigant. Azon csodálkoztam, hogy a — némi előrelátás és gondoskodás révén ágakkal hevenyészve letakart — különböző helyeken tárolt repülőbombák nem robbantak fel.

A személyzetnek az a része, mely nem menekült, apatikusan és egykedvűen bámulta a pusztulást. Bizonyára a romániai front össeomlása miatt a hajózok szakadatlanul bevetésen voltak, a földi személyzet pedig a harcolva való szüntelen menetelés árán a szovjet-román harapófogóból kijutva, a végsőkig elcsigázva juthatott el idáig, s fizikailag képtelen volt a támadást aktívan kivédeni.

Debrecenben akkor csak a 3. Repülő Körzet Parancsnokság tartózkodott v. Fráter Tibor vezérőrnagy parancsnoksága alatt, aki 1944. október 1-ig tartózkodott ott.

Fresissner vezérezredes leírásából tudhatjuk meg, hogy őt nem figyelmeztették előre : Bukarestet a Luftwaffe bombázni fogja. A bombázást Gerstenberg tábornok, a romániai légvédelmi alakulatok pamcsnoka Gőring személyes parancsára végre is hajtotta. Ez a német megtorlás katasztrofális kihatással járt: azonnal szembefordította az egész román hadsereget a németekkel. Ez ugyan nem tartozik most a debreceni eseményhez, de azért megemlíthető, mert Bukarest bombázása a román légierőt is megtorlásokra sarkallta. Hátha Debre-199