Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)

Bajtársi levelek

zad, Schwetz Zoltán századparancsnokkal az élen, kilenc Fokker CVD géppel kísérte az F VIII-ast. Néhányan évfolyamunkból mint megfigyelők vettünk részt a kísérő kötelékben.

1932 április végén bevonultunk Szombathelyre pilótakiképzésre. Az első századhoz kerültem, melynek Forró Jenő volt a parancsnoka, Kistelegdy Ernő az elsőtisztje. Elsőfokú kiképzés után a második századhoz kerültünk, ahol Heinkel HD.22-es gépeken tanultunk Sasváry József százados századparancsnok és Wagner (Vághelyi) Gyula főhadnagy elsőtiszt alatt. Szeptember végén a repülést beszüntették és elméleti kiképzésben részesültünk.

1933-ban a harmadik századhoz kerültünk harmadfokú kiképzésre Fokker CVD gépekkel. Júniusban volt a "Sólyom" nevű nagygyakorlat. A gyakorlati rendelkezés szerint a székesfehérvári reptérre úgy kellett a repülőgépeknek leszállni, mintha a móri horpadásból, északnyugatról fújna a szél. Mikor a Szegeden állomásozó felderítő század a repülőtér fölé érkezett kb. 2-300 m magasságban, Gersy János százados a szombathelyi reptérről Fokker CVE — hosszúszámyú — gépekkel szembe repült velünk, mert ő nem a kiadott rendeletet tartotta be, hanem a szélzsák szerint akart leszállni. Szerencsére nem történt baleset: a két alakulat gépei egymás között repültek el, azután egyesével leszálltak.

Júliusban kaptam meg az aranysast a koronával. Ősszel a В-reptéren lévő vadászszázadhoz kerültünk : Kövesi Gyula, Boskovics Sándor, Flederváry Miklós és én. 1934-ben а В-reptéren lévő bombázó századhoz kerültem, melynek Gersy János volt a parancsnoka, Vitán Béla az elsőtisztje.

1935 júniusában Siófokra kerültem, a Balatoni Vizi Repülő Iskolába. Eperjesy József százados volt a parancsnok és Tímár Gyula az elsőtiszt. Mikor visszajöttem Szombathelyre, akkor Budapest-9 és "Sólyom" (?) gépeket repültem.

1936-ban a Caproni Ca.l01-es gépekkel gyakoroltuk a repülést. Blascsók és Lábady főhadnagyok éjjel elindultak Budaörsre. Ott a másodpilóta vette át a gép vezetését és 40-50 perces repülés után hiába keresték Sárvár és Szombathely kivilágított városait, nem találták ! Sőt a "Rába" vonala is éppen keresztben volt a repülés irányára, de ők akkor már a Dráván repültek keresztül és egy kivilágított város felett köröztek. Egy első világháborús megfigyelő, volt jugoszláv tiszt kiszaladt a város melletti legelőre, szalmából "T" betűt (leszállójelet) csinált és azt meggyújtotta. Ennek segítségével a gép leszállt, de fejreállt és a személyzet kisebb sérülésekkel a város kórházába került. A környékbeli magyarok kaláccsal, süteménnyel és Ínyencségekkel lepték meg őket. Czékus Ferenc százados ment el azután a roncsokért.

Egyszer Forró Jenő százados elsőpilótával egy Ca. 101-es géppel elindultunk Dunaföldvárra. Ott én lettem

a másodpilóta ülésben a gép pilótája. Hatvanba kellett volna repülni, de én csak Aszódig jutottam. Ott Forró Jenő ismét átvette a vezetést és visszarepültünk Szombathelyre. A földön megvizsgáltuk a gépet és kisült, hogy az olaszok csak az elsöpilóta műszerfalának a gömbiránytűjét kompenzálták, a másodpilóta gömbiránytűjével nem törődtek.

Szeptemberben a Mátyásföldön lévő távolfelderítő osztályhoz kerültem. Keksz Edgár őrnagy volt a parancsnok, Martinovics Béla főhadnagy a segédtiszt. A második századhoz kerültem, melynek a parancsnoka Szabados Pál százados, elsőtisztje v. Vesztényi János főhadnagy volt.

1937 augusztusában bevezényeltek a Légügyi Hivatal (LÜH) vezérkari osztályára előadónak. 1938-ban Illy Sándor vezérkari ezredes vezette anyagi osztályra kerültem. Szaich Ottó alezredes volt a csoportfőnök és Udvary Jenő százados vegyészmérnök a felettesem. A LÜH-be beosztott repgépvezetők kedden és csütörtökön autóbusszal kimentek Mátyásföldre, hogy repülésben gyakorlatban tartsák magukat.

1939 szeptemberében kerültem Szombathelyre a REGVI ezredhez. Torontály Imre volt az ezredparancsnok, Miklódy István az első segédtiszt, míg én a tanulmányi segédtiszt lettem. 1942-ben a Székesfehérvár- Börgönd-i reptérre vezényeltek közelfelderítő tanfolyamra. Kovács Juszuf és Tövisházy Ottó voltak az oktatóim. 1943 októberében Kassára vezényeltek a Repülő Akadémiára, ahol Orosz Béla ezredes volt a parancsnok és Bihácsy György az első segédtiszt, én pedig tanulmányi segédtiszt voltam.

1944 februárjában visszakerültem Szombathelyre. Február végén a REGVI ezred feloszlott, egyes alakulatai kitelepültek a közeli alkalmi repülőterekre. Miklódy Istvánnal a szombathelyi reptéren lévő Repülő Akadémia részlegéhez kerültünk, melynek Csontos Ferenc alezredes volt a parancsnoka. A légiriadók miatt nem lehetett a repülő kiképzést folytatni, ezért április végén kitelepültünk Ostfíasszonyfára. Kenyéri repterén folyt a repülő kiképzés. Szeptember 10-én bevonultunk Szentkirályszabadjára. A parancsnoksági, a legénységi épület és két üres hangár már készen volt. Októberben a repülő akadémikusokkal Kaposvárra mentünk. A taszári repülőtéren folyt a repülés. A 300 fő akadémikus 47 db. Mannlicher puskával és egy nehézpuskával volt felszerelve.

Novemberben bevonultunk Szentkirályszabadjára. Megérkezett egy vasúti szerelvény és abba becsomagoltunk. December 24-én délután a Balaton mentén indultunk Tapolcára, hogy ott kapunk majd egy csésze teát és dióskalácsot. Elaludtam. Mikor éjjel felébredtem, kinéztem az ablakon, s azt láttam, hogy Zánka-Köveskálon áll a vonatunk. A mozdonyvezető csak egy liter pálinkáért volt hajlandó továbbmenni. Kilenc órakor érkeztünk Rigácsra, ahol megkaptuk a teát és a dióska178