Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Bajtársi levelek
Coral Harbour. Balról : szerelő, repülőtérparancsnok, Szerző. (Szerző gyűjteményéből.) úgyszólván vakon hét km-t gyalogoltam a faluba. Másnap, május 29-én reggel a repülőtérre siettem, s újból lefényképeztem gépemet, majd a rádiókat és a műszereket vizsgáltam át. Hát igen....nemcsak a rádiókkal, de a mágneses iránytűvel is baj volt. Azonban a földön minden megint csak kifogástalanul működött, legalábbis ezt kellett megállapítanom. Műszerész ezen a repülőtéren nincs ! Június 1-én irány : Frobisher Bay. Több mint négyórai repülés után értem földet. Jól eltévedtem. Ma szintén balra fordulva értem el az öböl végén lévő repülőteret. Északon a szerelők nagyon drágán dolgoznak, rádióimmal szemben viszont semmi kifogásolnivalót nem találtak. rátartok. Az eredmény : kevesebb mint 740 km-es távolságot 4 óra 12 perc alatt tettem meg. Újból balra-fordulás és jóval később, az óceán-parton Kulusuk fölé értem. Ott leszálltam, mert nem bírtam tovább idegekkel. A leszállópályát csak akkor láttam meg, mikor mindkét iránykereső műszerem (ADF) irányba fordult. Repülni így büntetés. Jobb, ha lőnek, az csak másodpercekig tart. A pörgettyűs iránytű használata is lehetetlen, mert nincs mire beállítani. Június 3-án Reykjavikba repültem, szép időben. Mikor megláttam Izland szigetét, műszereim is szépen reagáltak. A gépet a hangárban vizsgálták át a műszerészek és mindent rendben találtak. Június 4-én irány Stavanger, Norvégia. Az idő még mindig nagyon szép, de idegeim nem bírják. Még az énem is fáradt. 3 óra 45 perces repülés után le kellett szállnom a Faroe szigeteken fekvő Vagar repülőterén, mert már mindentől féltem. Négyszáz liter 100-130 oktános benzin a gépben, s — mint máskor — a földön minden műszer jó. Vagar-Stavanger számításom szerint kb. 3 és fél órai repülő út. Már csak 7-800 km és Európában leszek ! Emelkedés közben erőlködve dörög a Lycoming motor, míg én arra gondolok, hogy leszek-e ? A Faroe szigetek elhagyása után egy kis idő elmúltával újból rádiók nélkül navigálok. Látom a Napot, s annak állása szerint irányom kb. helyes. Viszont félek, hogy idegeim fölmondják a szolgálatot. Istenfélő ember vagyok, teljes lelki békességben. Technikai tudásom messze felülmúlja az átlagemberét. De hát akkor mi van iránytűmmel és rádióimmal ? Június 2-án az első uticél: Sondrestrom, Grönland. Négy óra negyvenöt perc után I találtam meg az amerikai katonai repülőteret, bevallom, késve. 120 csomó (222 km/óra) sebesség szorozva 4.75 órával kicsit több (1,055 km), mint a 485 tengeri mérföld (900 km) távolság Frobisher Bay-től uticélomig. Hát egy kicsit cikcakkban repültem....Nap, csillagok és minden elektronikus, vagy mágneses segítség nélkül.... Jól ismerem, sokszor tapasztaltam az 1 "abszolút szintet" : amikor az agytól a lélek veszi át a test irányítását. Feltankoltam gépemet és a "hülyegyerek" kinézésű "survivor-suit"-omban (túlélő-öltözet) vissza-1 másztam a gépbe. Ismét: lent a földön minden, de minden navigációs műszer rendben. Indulás. Irány Reykjavik, Izland. Az amerikai meteorológus Grönland fölött 50- 80 km/óra délkeleti szelet jósolt. És én veréb, Kondenzcsík 7 Órákon át sem a helye, sem a géptől való távolsága nem változott....... (Szerző felvétele.) 175
