Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Bajtársi levelek
Mi ez ? Nem értem ! Itt a pániktól való mély félelem. Gomolyfelhők közt repülve 2700 m-en vettem észre egy kondenzcsíkhoz hasonló tüneményt, abban találtam magam, s mint egy útmutató nyílban, repültem benne. Nem hittem szemeimnek....hiszen ez lehetetlen ! Repülési magasságomban a hőmérséklet +7°C volt, abban nem képződhet kondenzcsík ! Irányt változtattam, de a nyíl nem fordult el velem együtt. Mérete, tömege nem változott. S én visszafordultam a nyílba, abban utaztam 220 km/óra sebességgel. Nyugtató segítséget kaptam.... — Köszönöm Istenem ! — fohászkodtam. A tüneményt 75 perc időkülönbözettel fényképeztem le. Nem hittem, hogy a filmen látható lesz. Úgy érveltem magamban, hogy az csak számomra létezett és csakis én láthattam. Mikor kb. 80-100 km-re közelítettem meg Norvégia partjait, a két ADF-em, a két VOR-om, a Loran C-m és mindkét iránytűm befordult Stavanger irányába. Kinéztem a gépből, "szamárvezető" nyilam eltűnt ! Közeledem célom felé. A rádión pokoli vihart jelentenek a repülőtér környékén. Ahogy ez már megszokott a szigeteknél is, magasra tornyosuló felhők takarják az előttem elterülő szárazföldet. Még egy komoly gond : megtalálni a felhők alatt rejlő, völgykatlanban fekvő repülőteret. Precíziós megközelítéssel (ILS) kell leszállnom....Félelmetes ez egyedül fáradtan, s veszélyes akkor, amikor a repülőtéren a látás és a plafon a minimumon van, továbbá vihar is tombol a környéken. — Kanadai Skyhawk ! Repüljön direkt a VOR ra és ott várakozzék ! — utasít a norvég repülésirányító. Még nem értem el a VOR állomást, mikor attól balra, pontosan a repülőtér fölött, tisztulni kezdett. Stavanger repülőterén napfényben és ideális látási viszonyok között leszállva érkeztem meg Európa föld-Megérkeztünk Stavanger - Norvégiába. Jól látható a hátsó üléseken nyugvó "póttank". (Szerző felvétele.) 176 A Vargek birtokon emlékművet emeltettem. (Szerző felvétele.) jére. A repülőtér körül tombolt a vihar, még a tenger felől is bezárult a kapu. Norvégiából utamat Berlin érintésével folytattam Budapestre és onnan Nagykanizsára. Ezen az útszakaszon különösebb dolog nem történt. Minden normálisan működött és nem volt több megpróbáltatás. Június 7-e, Nagykanizsa. A nappaliban vacsora után, konyakos pohárral a kezemben ülök, s nézem a TV-n az esti híreket. "....Az elmúlt néhány nap alatt szinte lehetetlen volt a navigáció" — mondja a riporter. "A NASA jelentése szerint óriási napfelszíni robbanások okozták e furcsa zavart. Milyen szerencse, hogy a nagytávolságú utasszállító repülőgépek számítógépes navigációs rendszerrel vannak felszerelve" tette hozzá a bemondó. Honfitársi tisztelettel Födő-Vargek Lajos
