Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Bajtársi levelek
Azoknak a kedves Olvasóinknak a figyelmébe, akik nem olvasták az 1988-as MSZ-at, vagy Födő-Vargek Lajos bajtársunk "A Vadliba útja” című könyvét r Födő-Vargek Lajos Cessna 210-es típusú gépével 1987. június 10-én helyi időszámítás szerint 17 óra után néhány perccel felszállt a kanadai Brit Columbia tartomány fővárosa, Victoria repülőteréről budapesti végcéllal. A 9390 km-es távolságot egyetlen közbeeső leszállással (Iqaluit, Baffin sziget) tette meg 34 óra 40 perc repült idő alatt. Útjának második szakasza (Iqaluit- Budapest) 5790 km-t hidalt át, amit Födő-Vargek Lajos 21 óra 10 perc alatt repült le 273.5 km/óra átlagsebességgel. E páratlanul szép teljesítményt sem a hazai magyar, sem a külföldi szakkörök nem méltányolták megfelelőképpen. Egyedül a Kanadában szerkesztett 'Encyclopaedia Hungarica" említtette meg a nagyszerű vállalkozást. Szomorú tanulságot szűrhetett le ebből a szép teljesítményéből Lajos bajtársunk: repülése idején nem volt megfelelőképpen tájékozva a nemzetközi rekordkísérletek hitelesítésének feltételeiről, s ezért nagyszerű teljesítménye nem került be a nemzetközi rekordok almanachjába. Itt közölt alábbi levelében Födő-Vargek Lajos tehát egy olyan repülőútról számol be, amit — eltekintve a kisebb hatósugarú gép adottságaiból szükségessé vált többszöri közbeeső leszállásoktól — nem első ízben repült le. írásában megragadja az olvasót őszinte vallomása arról az idegfeszültségről, amit útja alatt ki kellett állnia. Lajos bajtársunknak volt bátorsága ahhoz, hogy bevallja : félt. A félelem természetes életösztönből fakad, s a legtöbb ember veleszületett jellemzője. Födő-Vargek Lajos azonban legyőzte ezt a félelmet. S az a bátor ember, aki a veleszületett félelmet legyőzi. Szerkesztő Sasfészek, Rátkai hegy, 1995 augusztus. Kedves János Bátyám ! Hónapok óta készülök e pár mondat írására. Nehezemre esik múltamról beszélni, írni. Bevallom, hogy "hattyúdalodhoz" való hozzájárulás és kérésed kötelez. A MSZ 93/94 évi "Szerkesztői beszámoló"-jában említetted, hogy fogytok, ti a világháború magyar pilótái. Hát igen. Halandók vagyunk, s vannak olyanok, akik halandóbbak, mint mások. Mi — vagyis az én generációm — kb. hatvan esztendősek vagyunk. 1945 után is voltak és ma is vannak komoly háborúk. Rólunk sohasem írtok. E háborúk színhelye nem fontos; földrajzi helyet említeni nem érdemes....talán délkelet Ázsia, Afrika vagy Közép-Amerika ?....Nem sokat számít, hogy hol, de valahol a szabadságért folyó küzdelemben az én bajtársaim is majdnem teljesen elfogytak. Hát igen, rólunk nem szól a krónika. Mi, valamilyen fedőnév alatt csakis titkos dossziékban létezünk. Ä mi csoportunk nem volt légihaderő. Bennünket csakis oda küldtek, ahova politikai okok miatt nyilvántartott beavatkozás nem történhetett. Sok bajtársam teste lett a világrészekben található dzsungelekbe plántálva. Nem kéne, de mesélek. Viszont megjegyezni kívánom, hogy ne várjatok tőlem légiharcok leírását, azt már megtették nálam jobbak, az "Öreg Pumák". Nem vezettem még sugárhajtású repülőgépet sem. "We have been equipped with inexpensive, disposable hardware" (Olcsó, nélkülözhető harceszközökkel láttak el bennünket. Szerk.) Például az én kedvencem, legmegbízhatóbb gépem a Cessna. Hogy mire képes egy "general aviation" (általános repülésre készült) gép, azt sokan elképzelni sem tudják. Ä leglenyűgözőbb tűzerővel, amit láttam, egy öreg C-123-as szállítógép rendelkezett. Ahol egyszer ez a gép áthúzott, ott nehéz lett volna megállapítani, hogy a pusztítást egy öreg szállítógép, vagy pl. egy sugárhajtású Fairchild A-10 "Warthog" ("varacskos disznó") végezte-e. És a Cessna ? ízelítőül egy egy perc alatt lejátszódó epizódot kívánok kiemelni. — Támadás párosával ! Egy rácsapás ! — szólt a parancs. Ha visszafordulsz, várni fog az elhárítás, s elveszíted a meglepetéssel szerzett előnyt. Megközelítés 15 m magasan, ugyanis sík terep fölött pontosan nem tudják, honnan jövünk. A célt megtaláltuk, bombáinkat kioldottuk, a többit elvégzi a napalm. Kioldás után éles fordulóval csaknem a fák között, teljes gázzal bíztatom megbízható gépemet, amely egy két (tandem, húzó-toló) motoros Cessna 337-es "Skymaster". A futóműre erősített bombák kioldása után tudjuk csak a futóművet behúzni, ami kb. hét-nyolc másodpercet igényel. Közben parancsot adok géppáromnak, hogy 30 másodpercet várjon az előre megbeszélt ellenőrzőpontnál. Áz első motor gázkarját visszarántom és egy Immelmann fordulóval irányítom gépemet vissza, a célpont színhelyére. Két Ю-360-as Continental motorom visító pizsomás/turbó pumpákkal a névleges 450 LE- nél többet teljesített....minden műszer a pirosban táncolt....Célpont 12 óra. El tudjátok képzelni János Bátyám a pici pizsomás emberek meglepetését a Cessna láttán ? Most nem legénykedtek AK 47-es gépkarabélyukkal, megbénultak a váratlan meglepetés által kiváltott félelemtől....S ekkor indult a szárnyakon lévő indító blokkokból 18 db. tüzes nyílvesszőhöz hasonló rakéta. — Sólyom keresi a vadlibát ! Hol vagy te magyar 173
