Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)

Bajtársi levelek

Aknaszlatina, 1941. Középen áll dr. Szimonisz László feleségével. A fekvő sor bal szélén a később hősi halált halt Hoy Tibor "Pumás" vadászpilóta.

(Balogh István gyűjteményéből.)

fegyelmi gyakorlatok beiktatásával. Máskülönben nem voltam nagyon szigorú, mert szerettem őket. Minden hájjal megkent stramm gyerekek voltak. Hogy jóindulatomat bebizonyítsam, a tettesnek : Kókai Kun Tamásnak — kinek szülei Békésgyulán laktak — kétnapi eltávozást engedélyeztem azzal, hogy egy megírt levelet a Gyulai Húsfeldolgozó Gyár Igazgatóságának adjon át. A levélben kértem az Igazgatóságot, hogy a Szentesen kiképzés alatt álló Ludovikásjelöltek részére — utólagos elszámolásra — konzervet és kolbászt küldeni szíveskedjenek, amit előre is hazafias tisztelettel megköszönök.

következőket olvastam:

"A Légierők Parancsnoksága tudomásvétel végett megküldi Mindszenti püspök úr levelének másolatát, mellyel az ügyet befejezettnek tekinti."

A levél minden részletére már nem emlékszem, csak a tartalmára. Hosszú ideig őriztem fontos irataim között, de azok a menekülés közben valahol elvesztek. A levél tartalma:

— Felkérem a Légierők Parancsnokságát, hogy Balogh István repülő felügyelőt, a szentesi Ludovikás jelöltek kiképző parancsnokát munkájától mentsék fel, mert nem felel meg a leendő repülőtisztek vezetésére.

— Indok : A parancsnoksága alá tartozó kiképző

pilóták és a növendékek között olyan vallási vitát enged meg, sőt maga is részt vesz a vitában (ez nem volt igaz), ami a fiatal repülőnövendékek lelki világát felborítja, megfertőzi. Ilyen tisztektől mentesíteni kell a hadsereget. Kérésem foganatosítását szorgalmazva.....stb.

Nagyjából így emlékszem a levél tartalmára. Nem állítom, hogy a levél elolvasása után verebet lehetett volna velem fogatni, de a megnyugtató az volt, hogy a Légierők Parancsnoksága semmi magyarázkodó parancsot nem adott és az ügyet befejezettnek tekintette.

Valóban volt vallási vita a Veszprémből odakerült növendékek és két debreceni kálvinista oktatópilótám között, de a vitatkozásban nem találtam semmi veszélyt, azt csupán szórakozási-, vitatkozási jellegűnek tekintettem. Természetesen a vitatkozást megtiltottam. Valószínű, hogy az egyik Veszprémben végzett növendék vallási buzgalmában Írhatott a vitáról a püspöki irodának. Nem is tartottam érdemesnek kivizsgálni az ügyet. Ha írásba lehetne foglalni pilótáim válaszát a levél felol-Tamás az eltávozásról visszatérve jelentette, hogy a parancsot végrehajtotta. Ennek eredményeképpen három nap múlva megérkezett egy teherkocsi ládákkal, melyekben konzervek és rengeteg kolbász volt elhelyezve. A kísérőlevélben az Igazgatóság magyaros szeretettel küldte az árukat a jóétvágyú "Ludovikás" ifjak részére —, minden ellenszolgáltatás nélkül.

Eddig sem volt rossz az élelmezés, de ezek után erősen feljavult : reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, vacsora. Ez volt egy véletlenül eszembe ötlő gondolat eredménye.

A kiképzés rendes ütemben folyt, már egyedülrepülő növendékeim is voltak, amikor a Légierők Parancsnokságától egy levél érkezett részemre. Miután felbontottam a levelet, a

Látogatóban Magyarországon. Szeged felett, 1991. okt. 5-én. A pilóta Podolcsák András, az utas gr. Pallavicini Károly

(néhai Kakuszi József felvétele, Balogh István gyűjteményéből.)

160