Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)

Bajtársi levelek

Látogatóba Szegeden Kakuszi Jóskáéknál. Balról : néhai Kakuszi József, Kakuszi Józsefné Erzsiké, Balogh István. (Kakuszi Klára felvétele, Balogh István gyűjteményéből.) vasása után, akkor a papír tüzet fogna. Távol áll tőlem, hogy Mindszenti hercegprímás úr (akkor még veszprémi püspök) nimbuszát megnyir­báljam, de meg kell állapítanom, hogy eljárása mélyen felháborított. Igazságtalannak tartottam, mert fellépése akkor lett volna logikus, ha először a püspöki iroda en­gem levélben felkért volna a vádak megválaszolására. Akkor elrepültem volna Veszprémbe, a püspök úr vád­jaira megadtam volna válaszaimat, ami után dönthetett volna, hogy feljelent-e, vagy sem. Ezzel szemben a püspök úr kérte a Légierők Parancsnokságától egy ma­gyar nevű és érzésű családos repülőtiszt eltávolítását, repülő pályájának tönkretételét. A püspök úr kérését sok éven keresztül felmutatott kiképzési eredményeim kiválósága azonban megakadályozta és a Légierők Pa­rancsnoksága befejezettnek tekintette a rám nézve vég­zetesen kellemetlen ügyet. Mindezt a MSZ-nak írom, nem napi újságok részé­re, általuk való leközlésre. Nem akarom felborzolni a katolikus magyarok vallásos érzését s Mindszenti her­cegprímásba vetett hitét, hanem a repülés történetébe tartozó különböző eseményeket vetem papírra. A Mindszenti-üggyel kapcsolatos írásom nem a nimbusz által körülvett egyén ellen irányuló magyarellenes meg­nyilvánulás, csupán a MSZ részére, a repülők élménye­it, viselt dolgait tárgyaló egyik volt pilóta való írása. Egy katolikus püspök személyemet ért jogtalan eljárását meg tudom bocsátani, de elfelejteni nem. A sok kellemes esemény, emlék között ez volt a fájdal­mas, kellemetlen, melyre fátyolt borít a 87-ik évét ta­posó öreg pilóta. Amint említettem, eredményesen folyt a kiképzés, melyen sokszor megjelent Bogyay Kamill csendőr alezredes, akinek nevéhez fűződik a szentesi vitorlázó repülőtér ragyogó felszerelése. Többször elvittem re­pülni, aminek az lett az erdménye, hogy megszerette a motoros repülést és a HMNRA-tól (Horthy Miklós Nemzeti Repülő Alap) kért engedélyt motoros kikép­zésre, amit meg is kapott. Megkezdtem vele az oktatási (vitorlázó volt) és 10-15 felszállás után elengedtem egyedülrepülésre, a többi repülést leállítva. A növendé­kek nagy figyelemmel kísérték az alezredes repülését, melyet ő pontosan hajtott végre. Leszállás után Kamill kiszállt a gépből, odament feleségem és kislányom elé — akik történetesen a repülőtéren tartózkodtak —, ol­dalt fordult, mélyen lehajolt és várt. — Mit akar Kamill ? — kérdezte feleségem. — Üssön már Nagyságos Asszony ! — válaszolta Kamill. Akkor magyaráztam meg feleségemnek ezt a repülő szokást: az első egyedülrepülés után történik a felava­tás, ami alapos "fenékreverésből" áll a nagy esemény emlékére. Az "avatás" után Kamill odament alig totyo­gó kislányomhoz: — Kisasszony ! Kamill bácsit apuka megtanította repülni ! Végül Kamill elém állt, mindketten "Vigyázz"-ba vágtuk magunkat és jelentett: — Felügyelő úr, három felszállás. Nagy taps és ováció közben öleltük meg egymást. Szoros baráti viszony volt közöttünk. Csendőrjár­őrei értesítettek a harchelyzetről. Amikor közölték, hogy az oroszok Hódmezővásárhelyen vannak, az elő­re megszervezett földi részleget kora reggel tehergép­kocsikon útbaindítottam Vátra, én pedig kilenc géppel szemetelő esőben — Veszprém közbeiktatásával — ka­landos repülés után Vátra érkeztem, ahol a kiképző ke­retek gyülekezőhelye volt Ludovikát végzett parancs­nokok vezetése alatt, alatt. így útbaindítottak Sárvárra a kiegészítő osztályhoz, ahol Dienes ezredes — akit még Tapolcáról ismertem — volt a parancsnok. Kérdésére elmondtam történetemet. Ezt válaszolta : "Csepregen van a Közlekedési Kormánybiztosság csoportja, akarsz annak a parancsnoka lenni ? Ha igen, eredj a VMK- hoz (Visszamaradó Különítmény), végy magadhoz szerelőket és indulj útba. (Kovács Sándor, Filótás Lili, a jól ismert rádióbemondó első férje volt ott a parancs­tól

Next

/
Thumbnails
Contents