Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Bajtársi levelek
Buenos Aires, 1995. március 9-én. Szeged-Algyő, 1930-31. vitéz Csontos Ferenc növendékeivel. Balról : Balogh István, Prém István, v. Csontos Ferenc, Vörösmarthy Kálmán, Rótt Kálmán. (Balogh István gyűjteményéből.) Olvasván a MSZ 1993/94-es számát, találkoztam Kókai Kun Tamás nevével, mely név sok szentesi kellemes és kellemetlen emléket idézett fel. Ugyanis Kókai Kun Tamás 1944 nyarán Szentesen rep. növendékem volt. (Azt hiszem nem tévedek : 1944 nyarán dr. Stepper Károlytól átvettem a debreceni Kiképző Keretet teljes személyzettel és Szentesre telepítettek át, ahol szép nagy repülőtér, épületek berendezéssel, hangár, étkezde, hálóterem, tanterem, irodák várták a Kiképző Keret tagjait és növendékeit. A Pécsett, Kőszegen és Sopronban végzett (cőgerek), valamint Veszprémben érettségizett hat növendék vonult be kiképzésre. Több mint ötven évvel ezelőtt történt eseményekre pontosan nem emlékszem, ha néha tévedek, úgy elnézést kérek. Úgy emlékszem, hogy Sikorszky zászlós volt a helyettesem, Petres István és egy másik őrmester (akinek a nevére már nem emlékszem) voltak az oktató pilóták. A többi nevek is elhomályosultak emlékezetemben. Elsőrendű kiképző gárdával rendelkeztem, akiket nagyra becsültem és élvezet volt velük a kiképzést vezetni. Itt kell megemlítenem, hogy Szentesre való megérkezésemkor a város egy gazdag zsidóember lakását utalta ki számomra. Az öt szobából álló lakás nagyszerűen volt berendezve : zongora, rádió, könyvtár, stb. Két oktató pilótámat megkértem : a lakás berendezéséről készítsenek leltárt, hogy ugyan olyan állapotban adjam vissza, mint ahogy azt átvettem. Abban az időben a berepülések már napirenden voltak és várható volt, hogy minket is meg fognak látogatni, mivel a csongrádi Tisza-hidat két légvédelmi ágyú őrizte és azok a néha-néha alacsonyan csellengő gépekre megnyitották a tüzet. Azonkívül a repülőtér város felőli szegélyén öt darab hatmotoros német Gigant gép tárolt, tehát számítani lehetett arra, hogy minket is "megszórnak". Hála Istennek, ez nem történt meg. Minden eshetőségre számítva, a növendékeket puskával láttam el és : légiriadó esetén irány a üszaparti füzes. Csak a légiriadó elmúltával tértünk vissza a körletbe. Nem tudom, hogy a Tisza-hidat védő gépágyúk lőtték-e le a tőlünk kb. két km-re becsapódó gépet ? A kiugró személyzet közül kettőnek nem nyílt ki az ejtőernyője, ezek szegények szintén nagy lyukat vágtak a szántásban, hármat pedig — növendékeim segítségével — a csendőrök fogtak el, ellenállás nélkül. A kiképzés rendes mederben folyt, mert a repülést kora reggel kezdtük el és be is fejeztük arra az időre, amikor az ellenséges gépek berepülése várható volt. Növendékeim az öt Gigant egyikéből kiszereltek egy gépágyút és azt a hangárba vitték "tanulmányozás" céljából. Ennek eredménye az lett, hogy Kókai Kun Tamás addig tanulmányozta az ágyút, mig az a babrálás következtében el nem sült és nagy lyukat vágott a hangár falába. Hála Istennek, szerencsétlenség nem történt. A tettest nem büntettem meg, hanem az egész gárdát, felületességük miatt. Kétnapi repülési tilalom, szigorú 159
