Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Halottaink
Bácsi testvérünk megboldogult. Mi szerető bajtársai, magyar testvérei így emlékezünk Őrei is — mindnyájunk sorsának elkerülhetetlen tudatában. Bácsi veleszületett székely erényeivel, a testvéri megértéssel, törhetetlen optimizmusával annak a fegyvernemnek, a repülőknek lett derék katonája, ahol az egymás megértése, az igazi demokrácia íratlan törvény volt. Ideális repülő szellemének viselése mellett mindig egy kiváló emberi lény volt. Több, lehetőségtől megfosztott katonái neki köszönhették, hogy iskolázottsághoz segítette őket. Legtöbbjüket még anyagilag is segítette. Az elnyomott zsidó munkaszolgálatosok sorsát emberséges módon enyhítette. Minden erénye, példás magatartása mellett egészséges humorérzéke is derűvel szolgált mindenkinek sok-sok nehéz helyzetünkben. A magyar kálvária sorsa, az igazságtalan meghurcoltatás neki is kijutott. A nehezen viselhető megpróbáltatások között is szép családjának támasza és erkölcsi bátorítója tudott lenni. Nyugdíjas éveinek javát egyházi szolgálatra adta, felismerve, hogy nemzetünk jövőjét csak a krisztusi hagyatékok követése biztosíthatja. Idegenbe szakadt bajtársaival intenzív levelezést folytatott —, ezzel is hangsúlyozta hovátartozásunkat mindig lelkes, biztató szellemével. A világon híressé vált amerikai látnok idézetével zárom . "There is no death to de spiritual" "A lélekben gazdag nem ismer halált" (Edgar Саусе : Reading 3188-1) Bácsi testvérünket Krisztus Urunk fogadta. Ezzel köszöntlek Bácsi, bajtársaid nevében is szeretettel Kálmán István 1922 — 1995 Ferenczy János Avatása után, 1944-ben, a 102/1 vadászszázadnál, majd annak kora 1945-ben a 101. "Puma" vadászezredbe való beolvasztását követően ott tüntette ki magát nagyszerű repülőérzékével, igen szerény bajtársias viselkedésével, s nem utolsó sorban rámenősségével, mellyel az élenjáró ászok közé küzdötte fel magát. A háború után nősült. Nem sokáig tudta kibírni a kommunista szellemmel átitatott levegőt. 1948-ban feleségével Nyugatra távozott. Egyévi Salzburg-i tartózkodás után Dél-Amerikába vándorolt ki és a chilei Santiago-ban telepedett le. Az ottani kilátások nem sok jóval kecsegtették őket és 1956-ban Kanadába költöztek, majd 1957-ben véglegesen az Egyesült Államokban telepedtek le. 1960-ban New Jersey-ből Califomiába költöztek, ahol Pista a Kaiser Industries vállalatnál helyezkedett el, s 1987-ben onnan ment nyugdíjba mint biztonsági igazgató. 1970-ben súlyos csapás érte : elvesztette érettségi korban lévő egyetlen fiát, akit a rák ragadott el az élők sorából, úgyszólván hetek alatt. Ez a tragédia nagyon megviselte Pistát. Életének utolsó évtizedében sokat betegeskedett, mígnem 1995. február 23-án elragadta a halál. Idézem ezredtársa, hű barátja és bajtársa : Karátsonyi Mihály búcsúszavait, melyeket a gyászszertartáson mondott el: "Kedves Pista ! Nemcsak a magam nevében szólok Hozzád, hanem repülő barátaid: a magyar veterán pilóták és minden pilóta nevében is. Azt mondjuk Neked Pista : Jó repülést! Emlékszem arra, amikor először találkoztam Veled közel 55 éve a Repülő Akadémián. Te már ott is kimagasló egyéniség voltál. Kora ifjúságodtól kezdve mindig kiválóságra törekedtél, s arra, hogy a Tőled telhető legjobbat adjad. Keményen igyekeztél mindig a legjobbat teljesíteni és kemény munkával elérted azt, hogy magyar ifjúsági síbajnok lettél. Ez az igyekezet adott Neked hírnevet a pilóták között is, s amikor Hazád szólított, ott voltál ismét, hogy a legjobbat adjad. Oly sokszor néztél le a halál torkán félelem nélkül és oly sokszor kerültél ki győztesen ! Ász lett belőled és Hazád hőse ! A mi fiatalabb nemzedékünk úgy tekint fel rád, mint ideáljára, hősére, mert valóban az is voltál! S akkor jött a tragédia : mindent elvesztettél, az élethivatásodat, amiért oly keményen dolgoztál, az otthonodat és a Hazádat. De megint felkeltél és bebizonyítottad, hogy ezt mind túléled és új fogadott hazád büszke polgára lettél. Daisy-vei, nagyszerű feleségeddel családot és új otthont teremtettél. És akkor újabb tragikus csapás ért, elvesztetted egyetlen fiadat. Pista ! Szívünkben Veled voltunk, úgy ahogy most is Veled vagyunk. A veszteség által okozott fájdalom több volt, mint amit az ember el tud viselni. Isten kísérjen utolsó repülő utadon és adjon Neked örök békét! Istenhozzádot mondunk Neked most, abban a tudatban, hogy majd ismét találkozunk és együtt repülünk kötelékben megint. A magyar veterán pilóták nevében, barátaid nevében és minden pilóta nevében: Isten Veled ! Jó leszállást! Isten áldjon meg Pista !" 15 Karátsonyi Mihály Homér Imre 1910 — 1995 1910. június 23-án született. Gimnáziumi érettségi után 1931-ben nyert felvételt a Ludovika Akadémia II. főcsoportra, a repülőkhöz. 1935. augusztus 20-án avatták hadnaggyá és a bombázó alakulatokhoz került. A negyvenes évek elején a kassai Repülő Akadémián tanított.
