Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Gaál Gyula: Közelfelderítők 1941: Élmények
Tömő százados visszaemlékezéseinek első lektorált vázlata a Hadak Útján 1969 januári számában jelent meg T. L. ("Fehér Táltos") aláírással. (A "Fehér Táltos" a 3/1 közelfelderítő század jelvénye volt.) Ebből is kölcsönöztünk hosszabb részleteket a fentiekben. A szöveg olvasása több kérdést vet fel, melyekre választ a szerzőtől már nem kaphatunk. Ezek egyike pl. a Domier Do.217 mintájú felderítőgép, ami ilyen típusszámmal nem szerepel a magyar Légierő által alkalmazott külföldi gyártású repülőgépek listáján. Viszont volt 1941-ben egy db. Dornier Do.l7Ka-3 (J-101 katonai lajstromjelű) légifényképező gépünk. Ugyanekkor a Luftwaffe állományában már szerepelt egy rövid Do.217A széria, aminek tömeges gyártása (mint Do.217-E) 1941-ben kezdődött meg. Ezenkívül — lévén a leírás eredetileg személyes emlékirat — nem ismerjük a szerzővel repült pilóták, valamint az 1. és 3. közelfelderítő századokhoz beosztott raj hajózóinak neveit. De akadnak egyéb részletek és epizódok, amelyek kiegészítésre szorulná-nak a történelmi hűség kedvéért. Ismételten kérjük olvasóink ezirányú segítségét. Gaál Gyula Helyesbítések és hozzászólás a fenti tanulmányhoz Gaál Gyula munkatársunk páratlan szakértelemmel, lelkisimeretességgel és körültekintéssel írta meg tanulmányát. Munkája minden elismerést kiérdemel. Ahogy kiemelte cikke végén : néhai Tömő László százados visszaemlékezéseiben több kérdés merül fel, melyekre az olvasó választ vár. Hozzászólásomat két részre bontom : (a) Tömő László 1941-évi front-tapasztalataira és (b) az 1942-évi kolozsvári működésére. Ad. (a) A front-tapasztalatokhoz csupán néhány helyesbítést kívánok hozzáfűzni. — Kolomeától Dnyepropetrovszk-ig a távolság csupán 740 km. — és nem 2,000 km. — Dnyepropetrovszk-tól keletre 400 km-re Millerovo fekszik. Nem hiszem, hogy a közelfelderítők — még a kihelyezett raj sem — eljutottak volna ilyen messzire 1941-ben. — Kolomea és Debrecen között a távolság csupán 280 km — és nem 450 km. Tömő úgy írja le ezt a december második felében végrehajtott repülést, mintha ő lett volna a gép pilótája. Úgy tudom, ő megfigyelő volt. E repülés alkalmával igen fontos lett volna a rádió-navigáció, amiről nem tesz említést. Előttem érthetetlen, hogy miért emelkedett fel 6000 m-re, ahol —30°C hideg volt (nyitott gép, oxigénre volt szükségük), amikor a külső hőmérséklet 3000 m-en (a hőmérsékleti gradiens alapján) kb. — 15°C lehetett, s jegesedési veszély ennél a hőmérsékletnél már nem állt fönn. Ad. (b) Sokkal tisztábban látná az olvasó az eseményeket, ha Tömő megnevezte volna azt az ezredest, aki neki a IX. hadtestparancsnokságon a felderítési feladatot kiadta. Repülő parancsnokok nem tudtak volna erről a vállakózásról ? Hol volt a LFKCs (Légi Fényképező és Kiértékelő Csoport), mely az ilyen feladatokat végezte még 1942-ben is ? Milyen egység hívta elő a filmeket és készítette a légifényképeket ? Milyen alakulathoz tartozott a Do.217 és kikből állt a személyzete ? Annyit teljes biztonsággal tudok, hogy Do.217-es típusú repülőgép nem volt egy magyar repülő alakulat állományában sem. Továbbá : a Do.217-es felderítő változatának prototípusát, a Do.217P-0-t (melyből csupán három példány készült) először 1942 júniusában repülték be a németek, majd hosszasan kísérleteztek velük, de több példány legyártására nem került sor.* A Do.217-est főleg nehézbombázónak és éjjeli vadásznak használták a németek. A P-0 változat még fölül is múlta a Tömő által megadott sebességi adatot, a speciális motorokkal és légnyomásos kabinnal felszerelt gép csúcsmagassága 16,000 m (!!!) volt. Ebből az is következik, hogy a típussal repülő személyzetet előzőleg hosszú átképzésnek kellett alávetni (nem csak a parancs vétele után kimenni a repülőtérre és a géppel próbarepülést végezni), nem beszélve arról, hogy a kolozsvári repülőtér kicsinek bizonyult e típus fogadására. Marad tehát Tömő számára az a — eredetileg jugoszláv — Do.l7Ka-3 típusú gép, melyet a jugoszláv háború folyamán 1941 áprilisában Molnár Vladimír őrmester repült át Jugoszláviából Érdre, s a gépet a RKI vette állományába. Ezzel a géppel a RKI pilótái — köztük Odry Pál főhadnagy — végeztek összehasonlító repüléseket. Ez a típus viszont nem emelkedett fel 10,000 m-re, s nagyon messze elmaradt az idézett közel 600 km/óra sebességtől. Ezek szerint a román Heinkel He. 112-esek könnyen "megfoghatták" volna. Érthetetlen az is, hogy Tömő ráhagyta a szerelőkre : igen, a frontra megy. Azután mégis visszatért, s ez a rutin így ment nap mint nap. Kik voltak a személyzet tagjai ? Megkérdeztem három oly bajtársam véleményét, akik annak idején a LFKCS-nál végeztek titkos felderítő repüléseket Románia és Erdély felett. Velem együtt, ők sem tudják elképzelni az eseményeket úgy, ahogy Tömő László azokat leírta. 128 Péterdi A. János k William Green : The Warplanes of the Third Reich, 153- 154 old. Doubleday & Co., Garden City, N. Y., 1976.
