Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)

Benkó Béla: A Repülő Lövész Ezredben harcoltam

д Sipffll# !#i?ie Noew#1feii

Benkó Béla emlékei (posztumusz)

A Szerkesztő megjegyzései.

A Szent László hadosztály Repülő Lövész Ezredének emlékezetes harcairól már több leírás jelent meg a MSZ hasábjain. Nem sokkal azután, hogy a MSZ szerkesztését 1985-ben átvettem, egyik olvasónk néhai Pályi György bajtársunk — az ezred egykori parancsnoka emlékiratainak lapunkban való leközlését szorgalmazta. Eleget is tettem volna ennek a kívánságnak, ha :

(1) A kéziratot megkaptam volna és

(2) lesűrítve — folytatásos formában — valaki leközlésre átdolgozta volna.

Ugyanis — amint arról utólag másoktól értesültem — a kézirat oly terjedelmes, hogy lapunkban való leközlését még folytatásos formában is csak kondenzálva lehetne megvalósítani. Mindezekről elmúlt tavasszal személyesen is meggyőződhettem, miután Gáspár Frigyes bajtársunk Magyarországról elküldte nekem a kéziratot leközlésre.

Sajnos, a leközlést szorgalmazó olvasónk — abban a tévhitben, hogy Pályi bajtársunk kéziratát az Oshawa-i igazgatóság eljuttatta hozzám — odáig ment, hogy szabotálással és történelemhamisítással vádolt meg.

Összegezve : néhai Pályi György bajtársunk munkája melyből a legfontosabb részleteket már leközöltük lapunk hasábjain — a már fent említett okok miatt nem fér bele a MSZ- ba, azt külön könyv formájában kellene kiadni. Úgy tudom, a

kézirat sajtó alá rendezésére eddig még nem akadt önként jelentkező.

Múlt májusban Magyarországon járván, meglátogattam a januárban tragikus hirtelenséggel elhunyt Benkó Béla bajtársunk özvegyét, aki átnyújtotta nekem Béla kéziratát a Repülő Lövész Ezrednél átélt emlékeiről. Ez is egy vaskos kézirat, de két részletben leközölhető. Szerény véleményem szerint a munka fő értéke az Ezred harcainak bemutatása — nem a zászlóalj-, vagy az ezredparancsnok szemszögéből, hanem — egy szakaszvezető (akinek a beosztása "kidolgozó tisztes" volt) naplószerüen megírt élményeiből, tehát nem "felülnézetből", hanem "alulnézetből" elemezve. Benkó Béla bajtársunk pontosan úgy írta le az eseményeket, ahogy ő azokat harcostársaival együtt átélte, ahogy ő azokat látta, több ízben kárhoztatva a vezetést az ő szempontjukból megítélt "mulasztásokért, felelőtlen elhatározásokért, parancsokért”, sokszor nem ismervén azoknak pontos okát, valódi hátterét. Többször megemlíti leírásában : "Parancsnok, tiszt sehol !" — nem tudván, hogy a harcokban azok nagyrésze elesett, megsebesült, vagy fogságba esett. Ugyanakkor beszámolójából kicsendül a Hazájáért életét is feláldozni kész jó magyar katona hangja, hazaszeretete.

Beszámolója végére a Szerző egy "Zárószó"-t írt, amit a jövő évben leközlendő második rész után kellene közzétenni. Azonban ebben a "Zárószó"-ban oly közlések vannak, melyek ismerete nélkül az olvasó nem nyerne teljes képet a leírt eseményekről. Ezért a "Zárószó"-t — a folytatásos leközlés természetéhez kissé átformálva — e visszaemlékezés bevezetőjeként közlöm le.

Úgy gondolom, a beszámoló le fogja kötni kedves Olvasóink figyelmét.

BEVEZETÉS.

Szerkesztő

A Repülő Lövész Ezred megalakulását, megszervezését, kiképzését így utólag — de akkoriban is — esetlegesnek, elnagyoltnak, a megszokottól eltérőnek tartottuk. Természetesen magyarázható ez az akkori politikai "harci helyzet" függvényeként. Valahogy így is éreztük. Szalmaszálnak.

Annakidején hiányoltam, hogy egyszer sem jött össze az alakulat század nagyságrendnél nagyobb egységbe. Ennek következtében nem ismerhettük meg egymást, de a tisztikart sem. Márpedig úgy szorosabbra lehetett vona fonni a kötelékeket, az összetartozást, ha az emberek, a katonák ismerik egymást. Ez az egység operatív tevékenységére is jó hatással lehetett volna. (Pl. az I. zászlóalj nehézfegyver százada jobban helytállt, mint mi, а П. zászlóalj nehézfegyver százada.)

Heinrich alezredes úr embersége, jóhiszeműsége vitán felül áll. Talán hibájául róható fel befolyásolhatósága törzsének erősebbhangú tisztjei által. Ez bizonyos határozatlanságban öltött testet.

129