Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)

Holéczy Dániel: Magyar vadászok a Nyugati Fronton

UITII lUitZOl I SfVUfl ГШШ

írta : Holéczy Dániel, volt m. kir. honvéd repülő hadnagy, nyugalmazott légiforgalmi kapitány Szerzői jog fenntartva.

1944 tavaszán, mint fiatal hadnagy, az 1. vadászrepülő osztálynál, Szolnokon teljesítettem szolgálatot. A Me.l09-et már repültem, parancsnokaimmal jóban voltam, a szolnoki lányok pedig csinosak és kedvesek voltak.

így sorsommal meg voltam elégedve mindaddig, amig egy áprilisi este, kimenőről visszajövet, szobatársam, Luzsénszky Pali azzal a hírrel nem fogadott, hogy a Légierők Parancsnokság aznap érakkor.

A Szerző

kezett rendelete szerint őt és még néhány fiatal hadnagy társamat hosszabb időre kivezénylik Németországba. Bevallom, hogy ekkor irigységgel vegyes csalódás fogott el. Én is szerettem volna a kiválasztottak között lenni és Palitól, akihez már évek óta tartó barátság fűzött, sem akartam elszakadni. Barátságunk tartósságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy egyszer mindketten ugyanannak a lánynak udvaroltunk, aki olyan ügyes diplomáciával osztotta meg kegyeit, hogy soha nem volt veszekedés, vagy féltékenység közöttünk.

Másnap kihallgatásra jelentkeztem századparancsnokomnál. Kiss Zoltán (Sunkó) százados, a már tőle megszokott magyaros szókimondásával intézte el kérelmemet. "Nem tudok segíteni, ez a névsor a Légierők Parancsnokságától jött, a parancsot pedig 'megbabrálni' nem lehet." Ennek ellenére mégis tehetett valamit, mert pár nap múlva egy űjabb névsor érkezett, amelyen már az én nevem is rajta volt.

Május 6-án este, indulásra készen, a budapesti Nyugati pályaudvaron gyűltünk össze. Csoportunk az ország különböző repülőtereiről összeválogatott tiszti- és legénységi állományú pilótákból állott. Ismerős alig akadt, így nagy örömmel fedeztem fel közöttük gyerekkori barátomat, Eteleky Lajost, Zozót. Ha jól emlékszem, 15-en voltunk : Békássy István százados, a csoport parancsnoka, Szénássy László (Muksó) főhadnagy, Szénássy László (Sulc úr) hadnagy, Baranyai Károly (Apuka) főhadnagy, Etelaky Lajos (Zozó) hadnagy, Bónis Gyula (Doró) hadnagy, Fuszek Rezső

.és most

(Rudi) hadnagy, báró Luzsénszky Pál hadnagy, Nagy Károly (Karesz) hadnagy, Pálmai Ferenc hadnagy, Benárd László hadnagy, Holéczy Dániel hadnagy, Kiss szakaszvezető, Szilágyi szakaszvezető és Kiss Náci szakaszvezető.

Parancsnokunkat eddig csak hallásból ismertem. A Békássy név jól ismert volt a m. kir. honvéd Légierőknél, ahol egykor mind a három Békássy testvér szolgált. Sajnos, ekkor már csak a legidősebb : István volt életben. Vilmos, mint önkéntes vadászpilóta a finn-orosz háborúban, Antal pedig az orosz fronton halt hősi halált. Amikor bemutatkoztam a szikár, csendes modorú századosnak, azonnal éreztem, hogy jó kezekbe kerültünk. Valóban, rövid időn belül mindnyájan megszerettük őt. Az együtt eltöltött hónapok múltával a százados úrból "Pista Bátyám", belőlünk pedig a "Békássy csoport" lett.

Kiváncsi kérdéseinkre Békássy százados is csak annyit tudott mondani, hogy most Hannoverbe, egy kiképző alakulathoz utazunk, ahol Messerschmitt Me. 109G és Focke Wulf FW.190A-8 átképzésben részesülünk. Utána pedig, egyelőre ismeretlen ideig, mint gyári átvevő- és átrepülő pilóták, gépeket szállítunk a különböző vadászalakulatokhoz, elsősorban a Nyugati frontra. Fizetésünket odahaza hozzátartozóink kapják, mi pedig a külföldi napidíjat "Reichsmark"-ban, a berlini Magyar Követség útján kapjuk.

Zsúfolt vonatunk késő este futott ki a Nyugatiról. Útirány : Bécs-Prága-Aussig-Drezda-Lipcse-Hannover. Az utazás vontatott és fárasztó volt. Ülőhelyet nem mindig kaptunk és a légiriadók miatt néha hosszabb ideig álldogáltunk a nyílt pályán. Több mint negyven órás utazás után, holt fáradtan érkeztünk meg Hannoverbe, ahol először találkoztunk a szövetséges szőnyegbombázás eredményének nyomasztó látványával: majdnem az egész város földig volt rombolva ! Szerencsénkre, az erősen megrongált repülőtéren nem volt számunkra hely, így hosszabb várakozás és telefo114