Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Kelemen Antal: Hatvanéves avatási találkozó
jeződik ki e sorokban azok iránt, akik világgá-kergetésük terhét cipelve képesek voltak arra, hogy új életre keltsék régi lapunkat és abból olyan "Annales"-t fejlesszenek ki, melynek köszönhetően a világ minden táján szétszórtan élő volt repülők nem csak közönséges olvasmányt kapnak a kezükbe, hanem lelkierőt is nyernek ahhoz, hogy soha nem kívánt, de a sors által kijelölt életüket becsületben éljék le. Vajon lesz-e folytatása a mi "Annales"-ünknek itthon ? Úgy hírlik : igen ! Barátom mondta, akinek a szavában megbízom. Szintúgy kell bíznom azokban is, akik a mi sok évtizedes "Magyar Szárnyak" évkönyvünket itthon folytatni kívánják, hiszen ők is magyar emberek. Bízom abban is, hogy a minket követő — immáron második-harmadik — generáció egyre tisztultabb fejjel érti meg egykori tetteinket; hiszen századunk második felének zűrzavaros világában saját maguk is tapasztalhatják, hogy nem egyszerű dolog az élet sok járhatónak látszó ösvénye közül azt az egyetlent megtalálni, mely a jósághoz, az igazsághoz, a becsülethez vezet. Hiszek abban is, hogy eszméket hirdetni kell, de csak az erkölcsöseket, nem olyanokat, melyekben magunk sem hiszünk, melyek követését csupán az önzés és a meg nem érdemelt egyéni haszon utáni vágy diktálja. Alkotni kell, de csak olyat, ami szép és maradandó. Erőinket egyesíteni kell, de csak olyanokat, melyek felkeltik a bizalmat a jövőben, felébresztik a nemzet szunnyadó életerejét. Mindezt oly logikával kell tenni, amilyent Wlasics Gyula tulajdonított a Haza Bölcsének, mondván : "Ha van valami, ami átlátszóbb, mint a hegyipatak vize, tisztább, mint a színarany és olyan éltető, mint maga a levegő, az Deák Ferenc logikája." Bízom a "Magyar Szárnyak" folytatóinak tehetségében, akaraterejében, hazaszeretetében, mert hallom hazánk talán legnagyobb költőjének szózatát, amikor a "Legnagyobb Magyar"-ra gondolt: Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús élete kincsét, ámbár napja múl; Hanem lerázván, ami benne földi, Egy éltető eszmévé finomul, Mely fennmarad s nöttön-nő tiszta fénye, Amint időben, térben távozik; Melyhez tekint fel az utód erénye : Óhajt, remél, hisz és imádkozik. (Arany János : Széchenyi emlékezete.) Tanyasi Hatvaméra avatási találkozó (Lapzárta után érkezett.) 1995. szeptember 19-én volt az 1935. augusztus 20-án a két Akadémián avatottak ünnepélyes találkozója a Stefánia-úti Tisztiházban. A bankettet a Honvédelmi Miniszter megbízásából a "Bolyai János" Katonai Műszaki Főiskola parancsnoksága rendezte kitűnő ebéddel, pezsgővel, stb. Mintgegy 12 tábornok és magasrangú tiszt is résztvett a Ház elegáns nagytermében. Az 1935-ben avatott repülők közül sajnos csak hárman voltunk jelen : Kottra Mihály, Nemes Endre és jómagam, az előbbiek feleségük kíséretében. Az ebéd befejezte után sor került a BÓLYAI Főiskola által elkészített GYÉMÁNTOKLEVÉL kiosztására a megjelent 62 "obsitos" hadnagy részére. A rangidősök és v. Hajdú Lajos vezérkari ezredes bajtársunk szájából elhangzott ünnepi beszédek kihangsúlyozták, hogy a Magyar Honvédség kötelességének tartja velünk, "öregekkel" szemben a tisztelet és megbecsülés kifejezését, valamint az új tiszti sarjadéknak a magyar királyi Honvédség taradíciójában való felnevelését. Ezek a nyomatékkai elhangzott szavak valamennyi jelenlévőben mély meghatottságot idéztek elő. Tudomásunk szerint a gyémántoklevelesek közül további négyen tartoznak az 1935-ben avatottakhoz : Fáy Ödön, Galter Gábor, Kurtz (Kenedy) Róbert és Scholtz Miklós. Az elmúlt 60 év alatt az alábbi 13 baj társunk távozott az élők sorából : Bodó Pál, Dákay Emil, Gecső János, Hedrey Szilárd, Helesfay István, Hennyey Imre, v. Járomy Árpád, Kelemen János, Lábady István, Marosszéky Emil, Mészáros Géza, Mocsáry Jenő, Ugrón Gábor. Mély szomorúsággal emlékezünk meg az 1935-ös évfolyam egyik ez évben elhalt, a legkiemelkedőbbek közé tartozó tagjáról, KOVÁCS PÁL volt tüzér századosról, aki hatszoros olimpiai- és kilencszeres kardvívó világbajnok volt. 109 nagyernyei Kelemen Antal A banketten (balról) : Kottra Mihály, Kelemen Antal, Nemes Endre. (Kelemen A. gyűjteményéből.)