Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Wieland Aladár - Frankó Tibor: Találkozók
Fent : a PZL vontatógép árnyékában. (Dús Szabolcs felvétele.) Középen : Balszélen Básti Jóska főrendező, házigazda és repültető. (Wieland Aladár felvétele.) Lent : szellők szárnyán, felhők közelében. Balról Wieland Aladár és Básti Jóska. (Básti József felvétele.) tekerve úgy, hogy végei jól záródóan el voltak csavarva. Mint később kiderült, a nyársra sorban felhúztak nyershús, kolbász, szalonna karikákat közéjük hagymát és krumpli karikákat, majd fóliába burkolták. Ezt kellett a parázs fölött forgatni kb. 45-60 percig, majd óvatosan kihámozva elfogyasztani, miközben a paprikás szalonnazsírt fehér kenyérrel "tunkoltuk". Adtak még hozzá uborkasalátát, na meg leöblögetni valót is. Fenséges vacsora volt. Utolsó nap : Sárospatakon és Tokajban Találkozónk utolsó napján az előző kétnapos jóidő mintha még jobban kialakult volna. Tűző napsugár perzselte a repülőteret, s már jóval dél előtt felfedeztük guszta kis gomolyfelhők alakulását, melyeket mint jó termik (feláramlás) képződés biztos hírnökeit, örömmel üdvözöltünk. A látási viszonyok is — az előző napokhoz viszonyítva — jócskán bővültek. A vitorlázó gépekkel egyre hosszabb ideig lehetett fennmaradni és nagyobb magasságokat elérni. 1400- 1500 m-es magasságból élveztük Miskolc és a közeli Bükk hegység panorámáját. Néhányan még egy órán felül is fennmaradtunk, s fenn tudtunk volna maradni tovább is, de tekintettel kellett lennünk a lent várakozókra. Leszállás után, a starthelyre begurulva, fülig érő szájjal adtuk át helyünket a türelmetlenül várakozó sorrakerülőknek. Enapi kirándulásunk Sárospatakra vitt, útbaejtve leghíresebb borvidékünket Tokajhegyalját. Mivel Miskolctól elég messze van, a hosszú út miatt kevés időnk volt a két város megtekintésére. Talán évmilliókkal korunk előtt óriási vulkánikus kitörések történhettek a zempléni hegységben, melynek tűzhányói, kráterei, máig is jól felismerhetők, így az 515 m magas tokaji Kopasz hegy is. A tüzes láva szétterült, majd elporladt a hegyek oldalán és gazdag szőlőtermő talajjá változott a hosszú idők során. E helyen találta Tarczal vitéz a virágzó szőlőket és — Anonymus krónikája szerint — a "....vitézek a hegyen minden nap lerészegedének." 105
