Magyar Szárnyak, 1993/94 (22. évfolyam, 22. szám)
Horváth Sándor: Vadászbombázók és csatarepülők
сек hadnagy gépe benyelt egy sorozatot és felrobbant. Kísérője, Majoros hadnagy így mesélte : "Egy láng-hengert kísértem." Nem szenvedett, azonnal meghalt Boucek József hadnagy a Légierők egyik legkiválóbb pilótája volt. Nagy tehetség, egyszerű, közvetlen ember. Igen sajnáltuk. Egy pillanatra nagyot lélegeztünk. Megállt az idő, de azonnal tovább is ment. A második bevetést Ráckeresztúrhoz repültük. Hatalmas légvédelmi tüzet kaptunk, majd megérkeztek a lányok Jak-9-es gépeiken. Nagy légiharcra került sor. Róza szakaszvezető hamar lelőtt közülük egyet, ők le-lőtték Boers törzsőrmestert és Vargha Lajos hadnagyot eltalálták. Vargha gépével a Velencei tóig jutott, ott hasraszállt. Gépe kiégett, ő hazakerült. Légiharc volt a javából. Az ellenség hatalmas tűlerő-vel jelent meg. A harcok nehezedtek, egyre több áldo-zatot kívánva. Január 26-án megindult az orosz ellentámadás. Egész délelőtt készültségben várakoztunk. 13:40 óra-kor indultunk bevetésre. A köteléket Atya vezette. Vác-Katalinpuszta volt a célpont, páncélosok és utánpótlás. Az időjárás nagyon rossz volt. Északról hófelhő érkezett, havazott. A célt sokáig kerestük, nehezen leltünk rá. Egymást is alig láttuk. Ekkor fordultak közénk az oroszok. Nem lőttek. Mire feleszméltünk, eltűntek. Olyan helyzetbe kerültünk, melyben bármikor összeütközhettünk egymással vagy az ellenséggel. Szerencsésen azt is átvészeltük. Kemény helyzetbe kerültünk, de azért megvoltunk. Csak Timler szakaszvezető tűnt el. Látták kifordulni, de nem füstölt. Eltűnt. Hogy lelőtték-e, vagy kényszerleszállt, soha nem derült ki. A háború után sem került elő. Ha nem zuhant le és orosz kézre került, nem jöhetett haza. Azok nem kegyelmeztek. Kedves, jó bajtársamat veszítettem el. Egyre fogyott a csapat. Január 27-én nyolc gép indult bevetésre, az élen Kázár főhadnagy gépe. Róza szakaszvezető kísérte. Az én kisérőm ismét Loós Sándor szakaszvezető volt. A másik négyest Molnár főhadnagy vezette, kísérője Sztrókay szakaszvezető, majd Majoros hadnagy következett, akit Szűcs szakaszvezető kisért. Az úton akartunk átgurulni a repülőtérre. Az út melletti árkok mintegy 40 cm mélyek lehettek. A repgépek részére épített átjárók hevenyészve készültek : hosszában egymás mellé fektetett akácfa törzsekkel töltötték fel az árokmélyedéseket. A törzsek nem voltak rögzítve, így elmozdultak. Az átjáró maga meglehetősen keskenyre készült, a futóműnyomtávnál alig hosszabb törzsekből. Hideg időjárásban nem volt gondunk az átgurulással, mert a hó és a fagy egybentartották a fatörzseket. Ezen a napon azonban az enyhe időjárás következtében meglazult az átjáró. Kázár főhadnagy űr gépe az első átjáMegbeszélés bevetés után. Balról : Kisbady Gábor főhadnagy,Loós Sándor tizedes, Sztrókay Géza szakaszzvezető.a Szerző és Kázár László főhadnagy. (Kishady Gábor Richard gyűjteményéből.) rón átjutott. Az út közepén megállt, majd tovább gurult, de a bal kerék a másik ároknál, megcsúszott, a fatörzsekről be az árokba. A gép kissé oldalra fordult. Kázár nem érzékelte mi a helyzete. Nagyobb gázt adott a kelleténél. A gép megugrott, a légcsavar belevágott az árokpartba. A motorból füst csapott ki, a motor égett. Eközben a nagy gázadás lendületétől a gép mintegy 25 m-t előreszaladt. Mi a nyomában, egymás végében. Ez volt a gyakorlat. A tűz belövellt a kabinba, Kázár csizmája, nadrágja kigyulladt, lángok nyaldosták kezét, arcát. Gépeink orra e látványt eltakarta. Csak arra figyeltünk fel, hogy árkon-réten át rohan egy ember... Odaért a géphez. Felugrott rá, felrántotta a kabintetőt. Szembecsapta a füst, a láng. Benyúlt, kioldotta és kirántotta az áléit pilótát. Majd leugrott vele és néhány méterre elvonszolta a géptől, a hóra tette. Ismét visszarohant a géphez, felugrott a fekete füst, lángnyelvek közé és megnyitotta a tűzoltócsapot. A tűz elaludt. A gép nem robbant fel, így mi, a kísérők is megmenekültünk. A mentő leugrott a gépről, meghentergett a hóban, majd levetette a zubbonyát és Kázár főhadnagy csupasz lábára tette, mert a csizmája ottmaradt a gépben. Ekkor mozdultak a többiek. Segíteni jöttek. Megmentették a főhadnagyot, vitték a mentőkocsiba. Nagyra becsültük azt az embert, aki meglátta az égő gépet és volt bátorsága cselekedni. Kertai József őrmesternek hívták ezt a nagyszerű katonát, bajtársat, őróla szól ez 72
