Magyar Szárnyak, 1993/94 (22. évfolyam, 22. szám)

Horváth Sándor: Vadászbombázók és csatarepülők

ni. Az ideges, türelmetlen pilóta ráfékezett, mire a gép megcsúszott. A pilóta mégjobban fékezett és átvágódott. Ez a gép széles futómünyomtávval biztosan gurult Hamar földet ért, hagyni kellett: kifutott, megállt. Olyan volt, mint a hízott kacsa, hárompontra ült, önmagát szabályozta.

1945. január 17-én az alakulat nevét 102. csatarepülő osztály-ra változtatták.

Január 18-án repülte az első század első hazai bevetését a csákvári útra. A köteléket Boers törzsőrmester vezette, a német átképző. Nagy tapasztalattal rendelkezett. Az ő közreműködése kevés volt ahhoz, hogy a többi pilóták jól dobjanak. Alapos elhárítást kaptak. Boers gépének futóművét találat érte. Balkerékre tette le a gépet, de az kissé összetört.

Január 19-én a századok más-más helyre repültek bevetést. Az első század Stukákat biztosított Pákozdnál. Mi ismét Ferencvárost látogattuk meg.

A németek előző nap indították meg nagy ellentámadásukat Budapest felmentésére. Ezt kellett támogatnunk. Két négyes kötelék repült: a Molnár és a Boucek féle társaság. Remekül startoltunk, bár a talaj csúszós és kemény volt. Emelkedés közben összezárkóztunk, aztán irány Budapest.

Már vártak minket, de nem ebéddel. Már messziről láttam, hogy itt nagy fogadás készül. 4000 m-en repülünk. Csúszunk befelé. Lopjuk a távolságot. Figyelem az eget. Sokan vannak, ott forognak. Igen dühösek. Nem lámák meg minket. Szürke gépeink jól beleolvadnak a háttérbe.

Jelzés: támadunk. Bomba élesítve, kioldó szabadon. Mégegyszer felnézek. Agyő Marjusa ! — és fordulok alá. Ezt is megnyertük. Nem vettek észre. Lehettek ezrednyien.

Tüzet nyitott a légvédelem. Minden csövük tüzel, de elkéstek. Elment már az eleje. Csak Loós és én kaptunk alapos tüzet. De válogattunk, egy sem tetszett. Tova repülhettek.

Hirtelen jobbról vadászok. Egyre tüzelnek. Messziről lőnek. Nagyon dühösek. Ne fáradjatok lányok — mondom magamban — nincs semmi értelme ! Ma megléptünk, nem kaptatok el. Alattunk a vasút. Megy le a kötelék. Robogunk haza.

Január 20-án két bevetést repültünk. Mindkettőt az Adony-Ercsi útvonalra. Volt mit aprítani. Összezsúfolódott csapatok. Csak tüzet kellett csinálni, aztán a járművek egymástól robbantak. De az oroszok ezt is kibírták. Elhárítás nem működött. Kedvünkre lövöldöztünk.

A második bevetésnél 15:00 órakor már nagyon tüzeltek. Vadászok is jöttek. Volt nagy légiharc. Az első század is bemutatkozott. Zoltay hadnagy lelőtt egy П-2-est. Ez volt az első század első légigyőzelme.

A leszálló gépeket hófúvás várta. Megoldottuk a földetfogás pillanatát: a kerekeket a hófúvásba tettük.

71

A gép nagyot nyögött, de kellő sebessége lévén, szétvágta a havat. A farokkerék meg a közepét.

Január 21-én parádés bevetést repültünk a jól ismert, kedves tájra, a Börgönd-Seregélyes útelágazásra. Nyolc géppel támadtunk, engem Loós szakaszvezető kísért. Bombadobás után lemaradtunk. Gyönyörű, havas táj felett elrepültünk Seregélyesre. Néztük a falut. Innen-onnan intettek is. Látták a fehér keresztet, sejtették kik vagyunk. A falu szétlőve. Többször cserélt gazdát.

A szőlőhegynél visszafordultunk. Ránkcsapott két Jak-9-es. Idegesek lehettek, elhibáztak bennünket. A lövedékek elsüvítettek mellettem. A gépet kiléptem jobbra. Enyhén traverzáltam. Alánk mentek, onnan lőttek. Ekkor is hibáztak. Harmadik próbálkozás nem lesz, mert akkor még eltalálnak. A talaj fölé nyomtam a Fókát, Sanyi követett. Az oroszok a nyomunkban. Csak repültünk, ők meg tüzeltek. Majd közeledett a fasor.

Seregélyes és Székesfehérvár között gyönyörű jegenyenyár fasor húzódott. A fák mintegy 4-5 m-re voltak egymástól egy bizonyos szakaszán az útnak. Ennek repültünk neki. Mögöttünk a Jak-ok. Kinéztünk két fát, irányba vettük azokat. Ahogy odaértünk, utolsó pillanatban élére vágtuk a Fókát és sutty ! — ki a két fa között. Nem először csináltuk. A kiképzés alatt számtalan esetben. Profik voltunk. Sanyi találta ki. (Később így halt meg, valamit elhibázott.)

Hogy mögöttünk mi történt, nem tudom. Nem fordultam vissza. Amikor gépemet élére vágtam, kigyúlt a piros lámpa. Fogytán a benzin. Gyerünk Veszprémbe. Elértük a repülőteret, leszálltunk.

— Kérek a gépembe üzemanyagot — mondom a tisztnek.

— Nincs üzemanyag — kapom a választ.

— Értettem, nincs. De akkor telefonáljon Rudel ezredesnek, hogy itt vagyunk.

Ahogy Rudel nevét kimondtam, már tankoltak is. A tiszt tudta, ha én beszélek Rudellel, nagy balhé lesz. Rudel ezredes ekkor már Sziléziában harcolt. A tiszt ezt nem tudta.

Hazarepültünk, jelentkeztünk. Azon csodálkoztak, hogy még maradt benzinünk.

Január 22-én reggelre köd borított be mindent. Csak dél felé kezdett felszakadni, de alacsony felhők húzódtak. A századot 11:30 órakor indították bevetésre. Nyolc gép repült, élén Boucek hadnaggyal Eredetileg az Atya is indult volna, de gépe beteg lett. így lemaradt.

Ercsinél bombázták az ott gyülekező páncélosokat. A területet erős légvédelem oltalmazta. Jöttek a lövedékek szaporán egymás után. De a dobást nem tudták megzavarni. A bombák célba érkeztek.

Hazafelé Martonvásártól keletre a föld felett repült a század, amikor közelről légvédelmi tüzet kaptak. Bou-