Magyar Szárnyak, 1993/94 (22. évfolyam, 22. szám)

Halottaink

Oggolder Egon 1924 — 1993

Váratlan, gyors és gyógyíthatatlan betegség vitte el Oggolder Egon m. kir. repülő hadnagyot október 18- án. Feleségével, Balogh Erzsébettel együtt nyugszik a Villa Rosa földjében. Élt 69 évet.

Egon életének állomásai : Budapesten 194$-bőn érettségizett és már a középiskolában lelkes vitorlázó repülő lévén letette a C-vizsgát. Vágya az akkoriban Kassán lévő Repülő Akadémiára vonzotta. Kívánságát édesanyja tolmácsolta az Akadémia parancsnokának, aki megjegyezte : először fordult elő, hogy egy édesanya kéri fia felvételét a repülőkhöz.

A motoros repülést a Horthy Miklós Nemzeti Repülő Alapnál kezdte, majd az Akadémián tökéletesítette tudását. Jó pilóta volt A koronás arany sast, a katonai pilóták jelvényét 1944-ben kapta meg és még abban az évben, november 15-én repülő hadnaggyá avatták.

Ekkor már nagy hiány volt üzemanyagban és csak igen kevésnek volt még lehetősége a repülésre. Ezért Egon több társával együtt a Hunyadi páncélgránátos hadosztályhoz került mint gyalogos tiszt. A háború végét Németországban érte meg, ahol Münchenben beiratkozott az egyetem mezőgazdasági szakára. 1948-ban érkezett Argentínába, ahol hűtéstechnikai műhelyt rendezett be. Villa Rosa-n élte utolsó éveit a magateremtette paradicsomban.

45

Az itteni magyar repülők csoportja egy jókedélyű, közkedvelt bajtársát vesztette el.

A jó Isten adjon Neked Egon örök békét.

v.Vattay Ferenc

Imrey Ödön 1911 — 1994

A nyíregyházi Repülőgépvezető Iskolán — ahol oktatótiszt volt — ismertem meg Dönci bátyámat, amikor 1936. október 1-én, oda bevonultunk, hogy akadémiai első évünket mint önkéntesek ott letöltsük.

Nagy készülődés folyt akkor a repülőtéren az október 4-én megtartandó repülő napra, melyen Dönci a három ejtőemyőugró egyikeként szerepelt. A másik kettő Tamássy Miklós hadnagy és Szakály Sándor őrmester volt. Persze mi, "mufurcok" akkor inkább csak láb alatt voltunk, azonban jó hasznunkat látták feletteseink abban, hogy a körleteket szépen kisöpörtették velünk, sőt! — a volt "cőgereket", azaz katonaiskolásokat, mi-