Magyar Szárnyak, 1993/94 (22. évfolyam, 22. szám)
Halottaink
vettünk búcsút a Baráttól, Repülő Bajtárstól, hozzá illő tisztességgel. Három repülőgép körözve kísérte ravatalától a sírhelyig. Talán nem kellett volna megírnom, de tudom Te a repülőbarátok sorsát a Magyar Számyak-ban bevésve kívánod megőrizni, a mindennapok feledését legyőzve, Tudom, hogy Jóska halála nemcsak egy név, egy kereszt lesz a halottak névsorában, hanem veterán kis csapatunk történetének mérföldköve is. Béla Nem adta meg a sors, hogy Kakuszi Jóskát, levélbeli jóbarátomat, hű segítőtársamat, tanácsadómat személyesen is megismerhessem, megölelhessem. Amit ő a távozása előtti esztendőkben tett a Magyar Szárnyak nívójának emelése, tartalmának gazdagítása terén, azt nem lehet szavakban eléggé meghálálni. Mindig számítottam arra, hogy ezt a köszönetét személyesen, szavakban is el tudom mondani Jóskának, de a végzet másként határozott. Isten Veled hű segítőtársam, Jóska, nyugodj békében ! Szerkesztő vitéz Takátsy Tibor 1908 — 1993 vitéz Takátsy Tibor főmérnök katona családban született. Édesapja, vitéz Takátsy István altábornagy, a nyugati határkörzet parancsnoka volt, aki az első világháborúban 1914-től megfigyelőtisztként gyakran repült. Judit leánytestvérével együtt kitűnő nevelést kapott, beleértve a fontosabb európai nyelvek alaptudását. A budapesti Műegyetem elvégzése közben a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület (MSrE) tagja volt, itt szerezte alapfokú pilótakiképzését, majd 1931-ben Szegeden végzett III. fokot mint tartalékos tiszt. Mint növendék Dóczy Lóránddal volt egy csoportban. Mérnöki tanulmányait a repülő szakon kívánta folytatni. Mivel ilyen akkoriban Magyarországon nem volt, beiratkozott a milánói Reggio Aeronautica olasz repülő műszaki főiskolájára. Képesített repülő mérnökként kapott megbízást a MÁ VÁG gyár repülőgépgyártásának a megszervezésére 1936-ban az Oravecz Béla által megszervezett repülőosztályon. 1938-tól főmérnök és berepülő főpilóta volt. (Sólyom, Héja, Nebuló gyártás.) 1945 után a volt Dunai Repülőgépgyárban, majd Csepel Autógyárban kap megbízást egy repülőgépjavító titkos részleg megszervezésére. Itt keze alatt épült meg 1949-ben a Samu-Geönczy SG-2 "Kékmadár" fémépítésre tervezett kétüléses iskolagép prototípusa. Közben Áradó repülőgépeket javítottak a fémszerkezetben járatos egykori szakemberekkel. Ezután az új rendszer "szolgálatainak elismeréseképpen " mint a régi rendszer emberét, börtönbe vetette, ahonnan évek múlva szabadult. Mérnöki munkáját ezután, már nyugdíjas korát követően is, a Fémipari Kutatóintézetben folytatta. Halálával a magyar repülő társadalmat súlyos veszteség érte. 36 Winkler László Búcsúzunk Inokai András m. kir. repülő századostól Az "öreg sas" utolsó útjára indult. Mégegyszer kiterjesztette hatalmas szárnyait és könnyedén felemelkedett örök és kék elemébe, a magasba, igaz hazájába, a végtelen szabadság birodalmába. Ott, a Hadúr közvetlen közelében békésen és zavartalanul húzhatja ismét köreit a messze felhők felett, elszakadva a földtől és minden földi gondtól. "Mi mindig búcsúzunk" — mondta Reményik Sándor. Mi, a sasfiókák is búcsúzunk a férjtől, apától baráttól és bajtárstól. Életünk ugyan folytatódik, de erősen érezzük azt, hogy betölthetetlen hiány és űr keletkezett. Hiányozni fog nekünk az "öreg sas", szeretetével tapasztalatával, ritka egyéniségével, jókedvével és humorával. Ismét megritkult a maréknyi, még megmaradt "öreg sasok" sora. Gazdag örökséget hagyott ránk, hisz milyen szívesen gondolunk vissza a Vele töltött időkre, mindig érdekes beszámolóira, társaságára. Gondjaiban, jóban, rosszban, de főleg örömében és sikereiben is Vele le hettünk, de mi is számíthattunk bármikor jóindulatára,
