Magyar Szárnyak, 1993/94 (22. évfolyam, 22. szám)
Emlékezzünk
"MEMENTÓ 1944 ÁPRILIS..." A fenti címmel 1994. április 15-én emlékkiállítás nyűt a pestszenterzsébeti Gaál Imre galériában. A kiállítás egyben bemutatkozása is volt a Magyar Veterán Repülők Egyesülete Repgéproncsgyűjtő Csoportjának. A Csoport most tárta először a nagy nyilvánosság elé többéves gyűjtőmunkájának eredményét. Többek között látható volt egy North American "Mustang" vadászgép egyik fékszárnya, amit a Csoport tagjai a Balatonból emeltek ki. Ugyancsak ki volt állítva egy orosz Petljakov Pe-2- es típusú kétmotoros bombázógép néhány darabja, a gép pilótájának oldalfegyvere : egy TT pisztoly, valamint az aránylag jó állapotban meglelt hajózó térkép a célterületről: a Balatonról és környékéről. Puma vadászaink relikviái részére egy külön sarkot biztosítottunk. Itt láthatta az érdeklődő közönség a Winkler László és Vasváry József repülő hadtörténeti kutatók archívumaiból származó komoly mennyiségű dokumentációs fényképanyagot. Itt voltak láthatók a légiharcban hősi halált halt vitéz nemes Molnár László hadnagy, egyik legsikeresebb vadászpilótánk lelőtt Messerschmittjének egyes darabjai. A roncsok között volt egy olyan számydarab is, amelyen a fehér, keresztalakú felségjel egy része látszott, ugyancsak egy darab a vezérsíkból, rajta a piros-fehér-zöld színekkel. Egyik üveg kiállítási szekrényben egy Messerschmitt botkormány volt megszemlélhető. A falakon elsőrangú színes képek szemléltették : hogyan is néztek ki azok az angolszász gépek akkoriban — 1944-ben — amikor hazánkat bombázták. Néhány vitrinben megrázó fényképek láttatták a közönséggel az akkori rombolásokat. Jánosik Jóska barátom nyolc négyzetméternyi felületen sok éven át gyűjtött gyönyörű bélyegeken, tábori levelezőlapokon mutatta be a második világáborút, a kezdettől a végig. Eddigi ismereteim szerint országunkban csak mi állítottunk emléket ezzel a kiállítással az akkori áldozatoknak, de nem csak a polgári személyekre emlékeztünk, hanem a sokszoros túlerővel szemben hősiesen felszálló és ellenük harcoló repülőinkre is. Sok olyan idős repülő is megtisztelte látogatásával kiállításunkat, mint Kunszeri Béla bácsi és id. Rubik Ernő bácsi. A megnyitó beszédet Zsombok Tímár György író, volt vadászpilóta, Pestszenterzsébet jelenlegi alpolgármestere mondta el. A vendégkönyvbe nagyon sok szép és megható gondolatot, észrevételt írtak be a látogatók. Ezúton is köszönetét mondok azoknak, akik segítettek munkatársaimnak és nekem abban, hogy ezt a kiállítást sikerrel megrendezhessük és levezethessük. Hála Istennek, ma már méltóképpen emlékezhetünk. 30 Budapest, 1994 májusában. Tomcsányi József A SZENT LÁSZLÓ HADOSZTÁLY REPÜLŐ LÖVÉSZ EZREDÉNEK EMLÉKÉRE A Repülőgépvezető Iskola első fokozatának elvégzése után, 1943 júliusában Szombathelyen vártuk vezénylésünket a Harciskolára. A két iskolaszázadból kb. 20-25 társunkat a Műszerrepülő Tanfolyamra vezényelték. A többség Szombathelyen maradt, mert a bevonuló újoncok kiképzői lettünk. Erre jól előkészítettek bennünket a Jutást megjárt tiszthelyettesek. 1943 szeptember elején vonultak be az újoncok. Az újoncszázad parancsnoka Kováts Zsolt főhadnagy, helyettesei vitéz Szoó Lajos és Tóth hadnagyok voltak. Én — akkor tizedesi rendfokozattal — a harmadik szakaszhoz kerültem oktatónak mint az első raj parancsnoka, egyben Túróczi törzsőrmester szakaszparancsnok helyettese. A második raj paprancsnoka Nyegrutz Tibor tizedes, a harmadik raj parancsnoka pedig Lutsch István tizedes volt. Rajparancsnok helyettesként három szerelő őrvezetőt osztottak be egységünkbe. Feladatunk az újoncok katonává-formálása, harcképessé tétele volt. Fiatal, 17-18 éves fiúk voltak újoncaink. Jókedélyű, igyekvő, fegyelemre hajló, lelkes katonákat ismertünk meg bennük, akiket könnyű volt kiképezni. Egy fiúra jól emlékszem. Pesti gyerek volt, Jermakovnak hívták. Remekül gitározott és hozzá énekelt. November végére befejeztük a kiképzést, az eskütétel a "B" reptéren volt. Utána szabadságra mentek az újoncok, mi pedig lestük a várva-várt harciskolára való vezénylést. 1944 közepén az elosztás megtörtént. Veszprémbe, Inokai András százados Bombázó Iskolájába kerültem 25 évfolyamtársammal együtt. Elbúcsúztunk újoncainktól, akik repülő szerencsét kívántak nekünk. Másképp alakult sorsunk : Börgönd-Pápa-Kenyeri repülőtereken végzett Vadász Harciskola befejezése után, 1944 december végén Kenyériben találkoztunk volt újoncainkkal, akik az Ipoly mentén Kelemen János százados — aki Szombathelyen a negyedik század parancsnoka volt — századában harcoltak. A szörnyű, kíméletlen, nagy vérveszteséggel járó harcról és az általam ismert fiúk hősi haláláról sírva számoltak be nekem
