Magyar Szárnyak, 1993/94 (22. évfolyam, 22. szám)
Emlékezzünk
Szombathely, 1943 október. A harmadik szakasz, amelynek katonái oly hősiesen harcoltak és áldozták életüket a Hazáért 1944 decemberében. Jobbszélen (tányérsapkában) áll Túróczi törzsőrmester, közrefogják Csóka István és Nyegrutz Tibor tizedesek. (Csóka István gyűjteményéből.) Jártunk leventekiképzésre már 12 éves korunktól, minden vasárnap. Haderőnkívüli katonai előképzésben részesültünk. Bevonultunk három évre katonai szolgálatra 1939. október 5-én a szombathelyi repülőtérre, 120-an karpaszományosok. Az első hat hét űjonckiképzés ideje volt Ungváron dr. Szakály János jutási őrmester igencsak kemény kiképzése alatt. Rendszeres reggeli csukló a befagyott Ung folyó jegén, derékig meztelenül. Megedződtünk a kiképzés alatt. Dr. Szakály János később — mint főhadnagy — hősi halált halt a keleti fronton. Rövid Gyuszi alacsony termetű, mindig vidám, mindenkivel igen jó barátságot tartó baj társ volt. A Felvidéken született. De sokszor eljátszottunk vele. Hová való vagy Gyuszi ? Bátyiba.- Milyen Bátyiba ? Szombatyiba. túlélő társaik. E harcok után kivonták őket az első vonalból pihenés és újra-feltöltés céljából. Kegyelettel emlékezem vissza azokra az elesett, hős újonc katonáimra, akik fiatal életüket adták a Hazáért, s akik most békésen pihennek a letkési temetőben, akiknek neve ismeretlen. A fenti fényképen a harmadik szakasz katonái láthatók. Hátha valaki a képen felismeri volt bajtársát. Csóka István szakaszvezetö REGVI 1942-es évfolyam, volt újonckiképző így is lehet szeretni a repülést. Bajtársi megemlékezés RÖVID GYULA m. kir. repülő zászlós, háborús pilóta hősi haláláról. Bevezetőül el kell mondjuk korosztályunk rövid történetét. Az első világháború végén születtünk. Az igazságtalan trianoni békeszerződési határozat következtében szétdarabolt Magyarországon nőttünk fel. Ifjú korunkban már az iskolában minden nap azzal kezdtük az első órát, hogy felállva elmondtuk a Hiszekegy-et. Az iskolatábla fölött pedig állandóan ott volt a mondat: "Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország mennyország." ■ De milyen Szombatyiba ? ■ Hát Rimaszombatyiba ! A sors úgy hozta, hogy Gyuszi bombázópilóta kiképzésben részesült, s — ahogyan mi mindannyian, úgy ő is — kikerült a keleti frontra, harcolni a sztálini bolsevizmus ellen. A lembergi repülőtérről startolt teljes bombaterheléssel Junkers Ju.88-as kétmotoros bombázógéppel. Szabálytalankodó német gép vágott eléjük. Gyuszi mindent elkövetett, hogy elkerülje a tragédiát. Ez nem sikerült. Gépük felrobbant, őt a légnyomás kivágta a gépből, de úgy, hogy lábai tőből kiszakadtak. A mentőautóban suttogta a századorvosnak a megrendítő szavakat: "DOKIKÁM, UGYE REPÜLHETEK MÉG ?" Ma, fél évszázad távlatából sem tudjuk idézni könynyes meghatottság nélkül szavait. Még a mentőkocsiban elszállott nemes lelke, őseinkhez az örök vadászmezőkre. Példát mutatott nekünk a felvidéki magyar fiú kötelességtudásból, magyar hazaszeretetből és bátorságból. Emlékét szívünkben őrizzük és nem felejtjük. Budapest, 1993. 31 Bogáti Péter Czigány Endre t Rekettyés László
