Magyar Szárnyak, 1993/94 (22. évfolyam, 22. szám)
Emlékezzünk
A temetőben a magyar katonákkal együtt eltemetett szovjet katonák személyazonosságát nem lehetett megállapítani. A műúton elsőnek lelőtt szovjet tiszt holttestét a szovjet alakulatok elszállították. Fülöp bajtársam fényképeket készített, amelyeket ide mellékelek. A sírokat a falu lakói gondozzák, ami nemes és tiszteletet érdemlő cselekedet. A polgármester úr közölte, hogy van a faluban egy ember — Hergovits Ferenc — szemtanúja az eseményeknek, aki akkor 18 éves volt. Felkerestük őt is. Könnyes szemekkel mesélte el az akkori borzasztó és döbbenetes látványt. A halott katonákat pár nap után a helyszínen hántolták el, csak később kerültek a temetőbe. A helyi tanító irányításával írták össze a halottaknál található igazolásokból a neveket, de nem mindenkit tudtak azonosítani, mert egyes halottakon még ruha sem volt. Koporsó hiányában, a nélkül helyezték a halottakat a közös sírba. A szörnyű emlékek annyira felzaklatták Hergovits barátunkat, hogy tovább nem zavartuk kérdésekkel. Megköszöntük az információt és azt a szép gesztust, amit a hősi halottak iránt a tanítóval együtt akkor tanúsított. Kiss László bajtársam értesült arról, hogy 1945. március 29-én Kenézben a harcok során 18 fő bajtársunk esett el. Ezért felkereste Pecölön Varga Antal plébános urat, aki az ide mellékelt levélben adott tájékoztatást. A temetőben felkerestük a hősi halottak sírját, fényképeket majd küldünk. Itt még szemtanút nem találtunk, aki az eseményekről tájékoztatott volna.... 1993. november 29-én. Engedje meg, hogy beszámoljak az 1993 év halottaknapi temető-látogatásainkról. A szombathelyi régi lezárt temetőben virágot tettünk és mécsest gyújtottunk mind a négy ott nyugvó repülő baj társunk sírjára. A megemlékezést befejezve a Szombathely délnyugati határában lévő új köztemetőbe látogattunk el. Itt az alább felsorolt baj társainkról emlékeztünk meg virággal és mécsesgyújtással: Szántó László és Kunhegyesi János főtörzsőrmesterek, Ternyei József és Werlich Sándor törzsőrmesterek, Gellért Ferenc és Bödör Károly zászlósok, valamint Klein Rudolf szakaszvezető. Már esteledett, amikor a bejárat előtt felállított kereszthez érkeztünk és az utolsó mécsest "Bajtársaink emlékére gyújtottuk meg, akiket Hazánktól távol temettek el, vagy haltak hősi halált, jeltelen sírokban pihenve." A következő nap délelőttjén a Szombathely Sportrepülő Egyesület halottjainak sírjait kerestem fel: régi barátaim, kedves repülő emlékek volt részeseire emlékezve ! Ugyanis 1938-tól 1968-ig aktív tagja voltam (jelenleg pártoló tagja vagyok) az Egyesületnek. Itt az Ternyei József baj társunk sírja a szombathelyi Jáki úti köztemetőben. (Fülöp Ferenc felvétele.) alább felsorolt volt sportrepülő barátaimnak adtam meg a tisztességet: Artner Gyula, Bokor István, Bödör István, Csató István, Elischer Zoltán, Horváth Ferenc, Horváth Imre, Katies Gy., Mesterházy Jenő, Molnár János, Németh Sándor (reptér vez.), dr. Neményi Miklós. Mindegyik motornélküli (vitorlázó) repgépvezető, D-vizsgás, ezüstkoszorús repülők, motoros repülőgépvezetők. Ugyanezen a napon Kiss Lászlóval és fiával ellátogattunk a váti, kenézi és nemesbődi temetőkbe, ahol koszorúztunk, virágot tettünk a sírokra és mécsest gyújtottunk. Nemesbődre már sötétedésben érkeztünk. Levelemet, beszámolómat befejezve, kérem kedves János barátom, hogy Vátra Bakler Csaba polgármester úrnak küldött levelünk másodpéldányát szíveskedjék 28
