Magyar Szárnyak, 1993/94 (22. évfolyam, 22. szám)

Hozzászólások

"Gatow reptér. 1945 április első napjai. 'Bajczi' (a levélíró barátja, Mester Lajos) napok óta küzd egy meghűlésből eredő több helyen a testén a hajlatokban előtörő furunkulussal, egészen nagy tályog a bal hóna alatt, én kezelgetem, gyengélkedőn van." "Engem reptér őrszolgálatra osztanak be, kb. 35-40 fő az őrség létszáma, közöttünk van Kovács Albin is." "A soha el nem feledhető utolsó őrszolgálatom : éj­fél után a gépágyűs őrhelyről eltávolodva, még a moz­gási körletemben alakokat fedezek fel az egyik Ju.52-es gép mellett. Háború van, olyan közel a front, hogy úgy tetszik, a reptér túlsó felén már az orosz az úr, nem le­het játszadozni ! Összeszedem magam, teli tüdőből or­dítom : ÁLLJ ! KI VAGY ?! — remeg minden porci­kám. Bátortalan magyar hang: — Csendesen ! Mi vagyunk: 'Bajczi', Stolte, Hava­si, Zágráb. — Hogyan ? Mit akartok ? Röviden • Elkötni ezt a gépet! Mindannyian (én is) fel a gépre ! Végigtapogatunk a sötétben mindent. A törzs közepén utánpótlás céljára ejtőernyőkre kötözött csomagok készenlétben. Megál­lapodunk abban, hogy még túl korai az időpont (éjfél alig múlott), kb. három órakor szeretnének startolni, én addig visszaballagok őrhelyemre, mintha semmi sem történt volna, nehogy engem keresve meghiúsuljon az akció!" "Az őrszobában pihenőbe kerülök, kimegy a váltás, ez két óra — számítgatom, hogy utána ismét én követ­kezem, pontosan érkezem vissza és velük megyek.... Nem így történt! Nem tudom mit csináltak ez alatt, de amikor a váltás után, két órakor ismét elindultam a gép felé, annak már dübörögtek a motorjai. A hajnali deren­gésben láttam, hogy nehezen gyorsulva, még a földön kanyarodva irányt vesz nyugat felé. Rajta volt Kovács Albin is ! Ezt csak megerősíteni tudom, mert amikor megtudta a lehetőséget, legnagyobb derültségemre ke­nyérzsákját a közeli prizmából jól megrakta krumplival, mondván : 'Ki tudja hová vet bennünket a sors, lega­lább nem éhezünk útközben !' Zsebórája ottmaradt a pi­henőben egyik ágy lábán felakasztva, én vettem ma­gamhoz másnap reggel, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a gép eltűnt. A reptéren egyetlen szál német kato­na sem volt már, a mieink, azon a címen, hogy 'éjszakai menetgyakorlatra mennek', eltűntek." "Sajnos csak másnap indultunk el, nyomaikat (el­dobált szerelvények, fegyverek) követve. Már késő volt, bezárult minden oldalról az orosz harapófogó, s mi valamennyien benne szorultunk." "Ez már egy újabb nagy sztori." "Kedves Barátom ! Meggyőződésem, hogy vala­mennyiünknek van ilyen és ehhez hasonló élménye, amit esetleg magával visz a sírba! Belőlem ez nagyon erősen kikivánkozott! Apró adalék, de igaz, és hátha valamikor még fel tudjátok használni! Mégegyszer kö­szönöm a beszámolót; ölellek : Dani." A másikat Csepelről írta Kókai Mihály, aki szintén algyői növendék volt: .Kovács Albin címét én sem tudom, ő volt az egyik utasa Stolténak a Ju.52-esen. A másik utas nevét nem tudom. Arra emlékszem, hogy a Repülő Alapot megelőzően repülőgépszerelő volt a Pestről a Ferihegyi reptér felé haladó út baloldalán a Ju.52-es gépeket javí­tó gyárban. Más nem ment Stoltéékkal. Ehhez annyit hadd tegyek hozzá, hogy a szökésüket megelőző nap délutánján 14-en külső reptéri őrségbe lettünk beoszt­va. Időnk volt, így kinéztük magunknak, hogy a szere­lőhangárok előtt három Ju.52-es géppel foglalkoznak a németek. Feltankolták őket, majd csomagokat raktak be a gépekbe. A látottak alapján mi 14-en eldöntöttük, hogy itt a kedvező alkalom, egy géppel hajnalban meg­szökünk. Hajnali sötétben Stolte, Kovács Albin és a gépszerelő kimentek, hogy megnézzék a gépet, hogy van-e őrség és hogy minden rendben van-e ? Ameny­­nyiben minden rendben, jönnek vissza értünk és me­hetünk. Mi a földbunkerünk bejáratánál vártuk őket. Nem jöttek és úgy 15 perc múlva felzúgott egy motor, majd követte a másik kettő is. Néztük a hajnali deren­gésben, hogy mit láthatunk és hogy vajon a németek megelőztek-e minket a felszállásban ? Azt láttuk, hogy egy Ju.52-es felszállt és a szemben lévő erdőnek vette az irányt. Néztük, hogy vajon el tud-e menni az erdő fölött, vagy leszedik-e a fák ? Elég nehezen repült a gép, lehet, hogy nagyon meg volt rakva és fel volt tölt­ve benzinnel is. Stoltéék továbbra sem jöttek, így biz­tosra vettük, hogy ők mentek el szerencsésen. Reggel hat órakor megjelent gróf (sic.) Orsovay Ervin főhad­nagy, és azt kérdezte, hogy hányán vagyunk, ki hiány­zik ? Katonás válasz, sumák módra : 'Jelen 11 fő, há­rom kint van őrjáraton.’ Ezzel ő elment és többet senki nem kérdezett tőlünk." "Az 1950-es évek végén hírt hallottam valakitől, aki nyugatról jött haza. Többek között azt, hogy Stolte vi­torlázó főoktató Angliában és igen megbecsült ember. Kovács Albint említve, közölte, hogy ő már előbb ha­zajött. A szerelőről nem tudott hírt. Az illető elmondta, hogy Belgium fölött angol vadászgépek földre kény­szerítették Stoltééket és angol hadifogságba estek. Még azt is elmondta, hogy a repgépszerelő (Gatowban) ad­dig babrálta az önindítót, amig a motor véletlenül be nem indult és ezek után menekülniök kellett. Ezért ma­radtunk mi 11-en a helyünkön. Hogy ki volt a hírhozó? Harminchat év távlatából nem tudok rájönni." 268 Ennyi a két beszámoló amit az alábbiakban még kié-

Next

/
Thumbnails
Contents