Magyar Szárnyak, 1993/94 (22. évfolyam, 22. szám)
Repülő emlékmorzsák
Irta : Kistelegdi Ernő volt m. kir. honv. rep. őrnagy A Szerzőnek ez az átfogó munkája — melynek kézirata kereken 100 A4 formátumú oldalt tesz ki és a legnagyobb részletességgel tárgyalja a témakört — már évek óta vár leközlésre. Eddig a közzététel fő akadálya az volt, hogy nem sikerült megszerezni a Szerző előzetes hozzájárulását. Miután ezt a problémát Wieland Aladár bajtársunk megoldotta, majd a leközlést az anyag computerbetáplálásával nagymértékben elősegítette, az alábbiakban közöljük olvasóinkkal a mű első részét. A második — befejező — részt jövőévi számunkban fogjuk leközölni. Itt jegyzem meg, hogy a kézirat első 27 oldalán Kistelegdi Ernő bajtársunk terjedelmes hátteret nyújt az olvasónak a repülőtiszti kiképzést megelőző időszakról, valamint a repülőtiszti utánpótlás ama fázisáról, amikor még a légi fegyvernem a trianoni békediktátum értelmében tiltott volt, illetve titokban működött. Ennek a bevezetésnek a közlését mellőzzük. Ugyancsak mellőztük a kéziratban talált ismétlődő részek közlését is. A munkában néhány olyan helyen ahol tárgyi tévedéseket, kihagyásokat találtunk, változtatásokat eszközöltünk. Szerkesztő A közvetlen előzményekről A tiszti pilótakiképzés, tágabb értelemben a tiszti hajózókiképzés történetében jelentős változás következett be az első önálló Repülő Akadémia megalakulásával. Előbb azonban szükségesnek tartjuk, hogy röviden megismertessük a Repülő Akadémia működését közvetlenül megelőző helyzetet, s már most utaljunk azokra a tényezőkre, jelenségekre, melyek szorosan fuződnek-szövődnek bele az Akadémia életébe akár következményeivel, akár jelenidejü kapcsolataival. A trianoni békediktátum és 1926 között a pilótakiképzés, ezen belül a repülőtisztképzés a magyar katonai repülésre vonatkozó tilalom, továbbá a háború befejezése után még meglévő repülőgépek, műszaki anyagok megsemmisítésére vonatkozó rendelkezések miatt csupán átmeneti jellegű (6), provizórikus helyzeteket kényszerítettek a magyar repülés számára. A gyakorló, majd idővel a kiképző alakulatok álneveken szerepeltek, fedő feladatokat hajtottak végre csak azért is, hogy jogalapot teremtsenek a repülésre. Ilyen alakulatok voltak egyebek között a Postarepülő, - Időjelző, - Magassági repülő, - polgári sportrepülő, s nem utolsósorban ezen szolgálatok ellátásához szükséges pilótaszemélyzet biztosítása a Repülőgépvezető Kiképző Iskolában. A pilótaállomány két forrása : Az I. Világháborút átélt tisztek és altisztek; az előbbiekből kerültek ki a fejlesztés folyamán az egyes pozíciók betöltésére kiválasztott vezetők. A szükséglet kielégítésének másik módja; az egyes földi fegyvernemek tisztjei (hivatásos állománybeliek) önként jelentkezés alapján kérhették átvételüket a légierőkhöz pilótakiképzés céljából. Ez eléggé rendszertelen növelése volt az aktív repölői állománynak. A kezdő oktatógárda a háborús tisztekből és altisztekből került ki. Itt kell még megemlítenünk a Magyar Aero Szövetség (MAeSZ) társadalmi munkáját, szervezkedését, mely bizonyos fokú nyilvánosságot is jelentett a repülés technikai, gazdasági és művelődési vonatkozásainak. Tagjai szakosztályokban működtek, csoportokra oszlottak; modellező, -vitorlázó, -motoros repülésre.(7) 1926-tól kezdve a repülőtiszti állomány növelése a Ludovika Akadémiát végzettek közül már rendszeresen történt. A IV. évfolyamból az akadémikusok önkéntes jelentkezéssel kérhették a légierőkhöz való beosztásukat. Ez évenként csak 20-20 tisztet jelentett. A jelentkezők száma jóval meghaladta az engedélyezett kontingenst. Jellemző volt még továbbá az is, hogy a jelentkezők többsége tanulmányi eredmény (rangsor) szempontjából az évfolyam első harmadából került ki. A tisztek pilótakiképzése (8) I. fokon Szombathelyen a Repülőgépvezető Iskolában történt német Udet és magyar Hungária gépeken. Itt a repülőtér parancsnok Kenese Waldemár alezredes volt; segédtisztje Eszenyi Dénes főhadnagy, a kiképzés vezetője pedig Torontály (Nicki) százados. Az oktató személyzetet tisztekből és altisztekből válogatták ki. A növendékek mint I. fokú pilóták Szegedre kerültek а П. és III. fokú pilótakiképzés céljából HD-22-es és Fokker FCV típusú gépeken. Ezzel valójában befejeződött a pilótakiképzésük s elnyerték az "aranysas koronával" jelvény viselési jogát. A mindenkori szükséglet szerint osztották be őket a "rejtett" alakulatokhoz, parancsnokságokhoz. Szegeden Háry László százados repülőtér parancsnok, s egyben kiképzésvezető volt. Helyettese Szörényi Emil százados. Ez a kiképzési rendszer 1931-ben megváltozott. A Ludovika Akadémia két főcsoportra tagozódott, közös parancsnokság alatt, a parancsnok Szinay tábornok maradt. Az I. Főcsoport (Üllői út) megmaradt eredeti helyén, míg а П. Főcsoport (Hűvösvölgy) a Bólyai János Akadémia műszaki,- repülő,- hiradó, és vonatos századokból állt. 241
