Magyar Szárnyak, 1993/94 (22. évfolyam, 22. szám)
Repülő emlékmorzsák
A repülő század itt működött 1939-ig. Ugyancsak 1939-ben kezdte meg pilótakiképző tevékenységét, miután a kiképző pilótákat biztosították, a Horthy Miklós Nemzeti Repülő Alap (HMNRA) ; a haderőnkívüli pilótakiképzést (9) a HMNRA anyagi és erkölcsi támogatásával Budapesten a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület szakosztályán Vadas László, - a Budapest Sportrepülő Egyesületnél Majoros János, - a BSZKRT Sportrepülő szakosztályán Kováts Sándor főoktatók vezetésével. - Kassán Kaltenbach Henrik, Debrecenben dr. Stepper Károly, Szegeden dr. Walter Tibor, Pécsett Reiber Antal főoktatók irányították a kiképzést . "A repülőalap az állami költségvetésben megszabott összegeken felül, a mozijegyek, bélyegakciók és jelentős adományok összegével gazdálkodhatott. Ez bőven fedezte a kiképzés költségeit, és évente jelentős számú iskolagép és kiszolgáló épület beruházását tette lehetővé. A repülőalaphoz befolyt pénzből jutott a repülőelőképzés szerveinek is, tanfolyamokra, modellezők tömegeinek támogatására, a vitorlázó repülés tümegmozgalommá való fejlesztésére. Sajnos, hogy ez a jószándéku adományokból született fellendülés ezen az elven később csak a háborús emberanyagszükséglet kielégítését és nem a sportrepülés igazi célját szolgálta." (10) Budapesten átmenetileg működött egy Repülőhadapród iskola is. A polgári majd a katonai repülés ügyét szolgálta az 1939-ben — a légierő parancsnokság ás a HMNRA anyagi támogatásával megszervezett — magyar repülő sajtó is : A rendszeresen megjelenő MAGYAR SZÁNYAK c. folyóirat Jánosy István főszerkesztő irányításával. A HMNRA a magyar légiforgalom — MALERT — hajózó személyzetének kiképzésében is nagy segítséget nyújtott. Ezek egy része a légierő tartalékos állományába tartozott. Ez a vázlatos áttekintés inkább csak jelzi azokat az erőfeszítéseket, melyek a magyar katonai repülés megalapozását jelentették és természetesen a tisztképzés folyamatos, de koránt sem kielégítő, csupán kiegészítő folytatását. A visszatekintést azért tartjuk indokoltnak, mert a kezdetben észlelt hibás döntések és a fejlesztési gondok a még távolinak vélt П. Világháború végéig tartottak. így az elkerülhetetlen összeomlás a vármái hamarabb következett be a magyar hadsereg és légierő számára is. Az 1942 végén és 1943 elején történt események a keleti hadszíntéren világosan jelezték a német haderő végzetes kudarcát erkölcsi és anyagi téren egyaránt. A magyar katonai vezetés még akkor sem mutatott hajlandóságot a helyzet újbóli, reális értékelésére. A magyar repülők alkalmazását befolyásoló repülőgéphiány, a bombázóknál pl. szánalmas képet mutatott. Az egyik századnál a 9+3 gépállomány helyett mindössze 6 gép állt rendelkezésre, ebből is üzemképes csupán egy volt. Még egy jellemző eset: a német illetékes parancsnok a gépnélküli magyar hajózó személyzet számára nem nyújtott segítséget, s arra volt csak hajlandó, hogy "átvegye" őket német parancsnokság rendelkezésére. Igaz, hogy a németek sem bővelkedtek repülőgépekben a keleti fronton a jelentős veszteségek miatt. így érthető, hogy inkább átvette az átmenetileg gépekkel nem rendelkező magyar hajózókat, s így ezekkel saját állományát egészítette ki. A magyar vezetés az utolsó évek kemény erőfeszítései mellett sem volt képes behozni repülőgépiparunk lemaradását. Az előzőekben tárgyalt tényeket meg kellett említenünk, hogy valósan érzékeltethessük az egész légierőn belül műküdő "mechanizmus" gyengeségét, melyen belül a repülőtisztképzést már a harmincas évek elején létesített önálló Repülő Akadémiával lehetett volna felgyorsítani az igények kielégítése végett. Az 1939 év végére megszervezett önálló Akadémiával még így is jelentős fejlődés következett be. Ekkor vonultak be Kassára első alkalommal a repülő akadémikusok mint tiszti pilótanövendékek.(12) Már itt meg kell jegyeznünk, hogy a repülőtisztek 1939. november 5. A kassai Horthy Miklós m. kir. honvéd Repülő Akadémia felavatási ünnepsége. A Kormányzó Úr mellett vitéz Háry László ezredes, a Légierők parancsnoka áll. (Nagymarosy Tibor gyűjteményéből.) 242
