Magyar Szárnyak, 1993/94 (22. évfolyam, 22. szám)
Életrajzok
vitéz nemes gutori FÖLDES GYULA nevével utoljára az amerikai Magyar Szárnyak 1991. XX. évf. 20. számának "Hősi halottaink" névsorában találkoztam. De szerepel e név Bangha Ernő : A magyar királyi testőrség 1920-1944 (Európa Kiadó 1990) c. könyvének 271. oldalán is, ahol szó nem esik Földes Gyula repülőtiszti beosztásáról. A dicséret mellett homályos, sőt félreérthető mondatot is tartalmaz a rövid katonai életrajz. Nevezetesen a "Szolgálata" rovatban: "...1939 —1943 gépkocsizó lövész zászlóalj Ungvár; közben 1941. október 15-én vádparancs alapján a szolgálat alól felmentve, háromheti fogházra ítélve, vitézi cím használatától átmenetileg eltiltva." Emlékeim között elevenen él az az 1943 őszi délután, amikor a marosvásárhelyi m. kir. Csaba Királyfi honvéd gyorsfegyvememi hadapródiskola IV/A osztályának tantermében elhangzott a szemtelenséget súroló, merész kérdés egy növendék részéről osztálytisztje felé : Miért jár javított könyökű zubbonyban egy többszörösen kitüntetett, nődén tiszt ? Minden tisztelgésnél látszik a stoppolás. És a kérdezett válaszolt, egyúttal sejttetve a viszonyt parancsnok és beosztottja között. Földes Gyula már katonaiskolás (cőger) korában gondolatban eljegyezte magát a repüléssel. Első nekifutása kudarcba fulladt. Gyalogos hadnaggyá avatták a Ludovika Akadémián 1935-ben. Csalódott, de nem keseredett el. Első adandó alkalommal jelentkezett megfigyelőtiszti tanfolyamra s annak sikeres elvégzése után felölthette a repülőtiszti egyenruhát; csak a hímzett aranysas feje fölül hiányzott a korona. De repülhetett! Sajnos nem sokáig. Erdély visszacsatolása előtt a magyar és a román hadsereg részben mozgósított. Az alakulatokat készültségbe helyezték a közös határ mentén. Az a repülő egység, ahol Földes Gyula szolgált, egy tiszamenti szükségrepülőtéren állomásozott. Várakozásban teltek a napok és ebbe robbant a hír: román repülők terrortámadást intéztek határmenti magyar tanyák ellen ! Ezt nem lehetett megtorlatlanul hagyni. A parancsnok és megfigyelőtisztje néhány kis repeszbombával a fedélzeten elstartoltak egy Sólyom közelfelderítőgépen, hogy elégtételt vegyenek. A bombák hamar elfogytak és a bosszúállók irányt vettek a honi repülőtér felé. De még román területen kényszerleszállást hajtottak végre üzemanyaghiány miatt. Elindulás előtt utuk célját nem közölték — érthető okból —, nem is tankoltattak. Vesztükre.* A kényszerleszállás eredménye : román fogság Bukarest hírhedt katonai börtönében, a gép elkobzása, hadbírósági tárgyalás itthon, viszonylag enyhe büntetéssel. De a Sólyom árát a két "bűnösnek" meg kellett téríteni. Vége lett a repülőéletnek és a részlettörlesztések miatt stoppoltatni kellett az elvásott zubbony könyökét is. Földes Gyula visszakerült a földre, ahol vitézül megállta a helyét. Az ungvári gépkocsizó lövészekkel kikerült a keleti hadszintérre és rendfokozatában a honvédség egyik leggazdagabban dekorált tisztjeként (kilenc kitüntetés, Ш. emlékérem) sebesülten tért haza. Felépülése után Marosvásárhelyre, az ottani hadapródiskolába vezényelték kiképzőtisztnek, nyilván azzal a céllal, hogy gazdag harctéri tapasztalatait adja át a leendő csapattiszteknek, nekünk. Megtette, de visszavágyott a frontra. Nem engedték! Ekkor cselhez folyamodott : bajuszt növesztett és jelentkezett a testőrséghez. Testmagassága, megjelenése, modora és kitüntetései predestináltak rá. A Kormányzó Úr környezetébe — nekünk bevallottan — azért akart kerülni, hogy kapcsolatot találjon olyan személyhez, aki visszavezényeltetheti a harctérre. 1944 tavaszán elbúcsúzott tőlünk és felöltötte a testőrtiszti egyenruhát (nem stoppoltan). Fegyverrel védte a várat, a Kormányzót esküjéhez híven a német megszállók ellen. Jutalmul büntető zászlóaljba került. Ezt és a folytatást szovjet hadifogságban egy volt testőrétől, beosztott altisztjétől hallottam. Rövid ideig az Alföldön védte a hazát, majd a Szent László hadosztály kötelékében résztvett a Garam-menti harcokban. Felderítő egységével egy vállalkozás során az oroszok bekerítették Kicsind község közelében, ő maga súlyosan megsebesült, és hogy a hadifogságot elkerülje önkezével vetett véget életének. Én teszem hozzá: Egy szines, dicsőséggel és bukásokkal teli, hősies katonaélet én véget 1944. december 27-én. Méltón került tehát vitéz nemes gutori Földes Gyula neve a magyar repülők hősi halottainak névsorába. Szeretett és becsült egykori osztálytisztem, példaképem lelkében mindig repülő volt, tetteiben magasan szárnyalt. Emlékét őrizze meg e személyéhez méltatlan írás. 235 Vizér Mátyás szkv. rep. zászlós "Szeretném néhány sorban kiegészíteni Vizér Mátyás bajtársunk gyönyörűen megírt méltatását. Földes Gyula pilótája Gyenes János százados, az ungvári (IX.) közelfederítőszázad parancsnoka volt. Vállalkozásuknak, a "megtorló bombatámadásnak", a háttere a következő: Észak-Erdély visszacsatolását megelőző hetekben az 1. önálló távolfelderítő osztály gépei felderítő bevetéseket hajtottak végre nemcsak Erdély, de Ó-Románia területté fölött is. A románok pár esetben meg is zavarták gépeinket Heinkel He. 112-es vadászaikkal, de légiharcra nem került sor. Egy augusztusvégi napon aztán egy mmán He. 112- es megjelent Debrecen légterében és belepuskázott egy békésen gyakorlatozó Caproni Ca.l35-ösbe. Szerencsére csak anyagi kár történt — a sérült Ca. 135-ös símán leszállt — emberáldozat nem esett Ennek a román He.ll2-esnek az "átlátogatása" érlelte meg a Gyenes-Földes kettesben a megtorlás gondolatát.
