Magyar Szárnyak, 1993/94 (22. évfolyam, 22. szám)
Életrajzok
Melléktevékenységem volt a légvédelmi tüzérek részére a célvontatás, főleg Sarródon (Eszterháza mellett). A vontatásokat eleinte Fokker CV-el és Ca 97-el, majd a 30-as évek vége felé Ca.lOl-esekkel hajtottuk végre. 1940- ben az RKI-nél (Repülő Kísérleti Intézet, parancsnoka Dóczy Lóránd hadiműszaki törzskari őrnagy) berepülő tanfolyamot végeztem. 1941- ben a "Boszorkány" századot Debrecenbe helyezték át és kb. az év közepén annak parancsnoka lettem. Magyarország a Szovjet Unió ellen 1941. június 27-én üzent hadat (a kassai bombázás után). Századommal e napon kerültem elsőnek bevetésre. A század kb. három hónapig volt Debrecen állomáshelyről alkalmazásban. Újbóli alkalmazása csak 1942 év júniusában folytatódott, de már hadműveleti területen. 1941 őszén Budapestre kerültem azzal, hogy egy He.l 11 В századot kapok. A gépeket a németek nem tudták szállítani, igy ideiglenesen a Honvédelmi Minisztériumba vezényeltek. 1942- ben András Sándor vezérkari ezredes mellé kerültem beosztásra, aki a kivonuló Repülő Csoport parancsnoka volt. Amellett, hogy mint András pilótája működtem, néhány hétre egy német hadtesthez vezényeltek repülő összekötő tisztnek, majd 3-4 hétig Jány vezérezredes pilótája voltam. Jány sebesülése után Csatay altbgy. mellett ugyanazt a beosztást kaptam. Késő ősszel tértem vissza Budapestre és az akkor már felállított budaörsi Műszerrepülő Kiképző Század parancsnoka lettem 1944 decemberéig. (Budaörs, Kaposvár, Szeged, Acsád állomáshelyeken működtünk.) Utolsó beosztásom a Pápán levő Szállító Század volt. A bekerített Budapestre végeztünk utánpótlási repüléseket. Ennek a századnak a gépeit az amerikai vadászok a Pápa melletti Vaszaron (kitérő reptér) felgyújtották. A megmaradt földi résszel Ausztriába, Zeltweg környékére vonultunk. A háború itt részemre véget ért. 1946 elején hazatértem. Kétszeri igazoltatás után, néhány hónapot otthon töltöttem szüleimnél. Volt egy arany karórám, azt még Ausztriában 1000 tűzkőre cseréltem. Jártam a falukat élelemért, és családomat a legnehezebb időkben ezzel átsegítettem. Autókkal is üzleteltem. Az oroszok hozták a lopott kocsikat, és azokat átvettem és Budapestre továbbítottam. Még az év folyamán Budapestre jöttem és Kun Miklós repülő hadnagy öreg Skodájával elkezdtünk taxizni. Egy darabig feketén és később legalizálva kék-, majd szürke taxis voltam. (Könyvet írhatnék az ekkori tapasztalataimról.) 1949-ben disszidáltam. Egy ideig Ausztriában lágerekben tengődtem, négy hónapig kőbányában dolgoztam, majd az angol megszálló erőknél teherautó szerelői munkát végeztem (újabb könyv). 1950 márciusában vándoroltam ki Ausztráliába — nem nagy örömmel, mert messze volt. Sydneybe kerültem. Szerencsém volt, mert egy kisgép alkatrész üzemben dolgozhattam tíz hónapig, ahonnan a De Haviland repülőgépgyárba kerültem be. Itt a DH Vampire lökhajtásos vadászgép oldalkormányát csináltam. A végén elsőosztályú műszaki szerelőnek, "fitter"-nek neveztek ki. Közben készültem az ausztrál commercial — kereskedelmi — pilóta jogosítvány megszerzésére. Kilenc írásbeli és egy gyakorlati (test) vizsgán estem át. Ez is sikerült. 1952 júliusát írtuk. A miniszteri vizsgáztató (examiner of airmen) azonnal beajánlott a legnagyobb repülőgépvezető kiképző magániskolába, a Kingsford Smith Flying School-ba, ahol közel 20 évig repülést tanítottam. 1953-ban, első feleségem halála után, feleségül vettem Czigány József csendőrezredes egyetlen leányát, Pannyt, aki itt Sydneyben rövid itt tartózkodás után megözvegyült. 1955-ben elértem a legmagasabb oktatói fokozatot, és az iskola főoktatója lettem. 1971-ig — 20 évig — a fent említett iskolánál, majd nyolc évig a Cessna cég iskolájánál oktattam. Tanítottuk a repülő alapkiképzést, nappali, éjjeli vándorrepülést, műszerrepülést, műrepülést, kötelékrepülést, és végül az oktatói kiképzést. Tíz éven át — 1952-1962 között — az ausztrál tiszti Akadémián (Duntroon, Canberra) — á la Ludovika — hathat akadémikusát tanítottam repülni, Sydneyből esetenként kihelyezve. Továbbá évente kétszer a légierők tartalékosainak — 20 fő — alapkiképzését is főleg én végeztem. 1978-ban befejeztem a repülő oktatást, ekkor majd 69 éves voltam. Szép volt, elég volt! Mintegy 20 ezer órát kalapáltam össze. Ezután még biztonsági tisztviselőként (security officer) és házbérbeszedőként dolgoztam. 1988 év végén Toowoomba-ba költözködtünk, az ausztrál virágok városába, ahol lányomék élnek. Ez Sydneytől északra 1000 km-re van. Lányom férje alezredes, már itt született egy magyar családból. Állandóan tevékenykedünk. Feleségem fest,(díjakat nyer), a kert kedvelt hobbynk. Én az itteni repülő búbban repülgetek egyedül (!) Cessna 172-es gépemmel, majd egyszer abbahagyom. Aztán hatvan év szünetelés után újra hegedülök, mert fiatal koromban nagyon jól játszottam (ez is egy külön regény). Szerencsével három éve bekerültem a helyi egyetem szimfonikus zenekarába, mely rendszeresen hangversenyez. Bélyeggyűjtő vagyok, e téren is levelezek. 85 éves elmúltam, egészséges vagyok és tudom a módját, titkát a hosszú életnek: egy kis akaraterő és józan ész.... Kedves olvasó, köszönöm, hogy volt türelmed e sorokat elolvasni. Isten legyen Veled. 230 Somorjay József, "Jossi"
