Magyar Szárnyak, 1993/94 (22. évfolyam, 22. szám)

Találkozók

Molnár Jenő a Domier Do.215-ösben. (Molnár Jenő gyűjteményéből)

pülők sorsán.

Kazay Kálmán sokáig éjjeli őr volt a csepelszigeti központi nagyvásártelepen. Úgy emlékszem, a 60-as évek végén, vagy a 70-esek elején halt meg.

Kovács Endre itt halt meg az USA-ban — ha jól emlékszem Clevelandban — kb. azidőtájt, mint Kazay.

Jávorszky Kázmér először Indiában telepedett le, majd Ausztráliában. '84-ben halt meg. Özvegyével néha váltok levelet. Náluk öt leány van és nagyszámú unoka.

Szemes István nagy ember lett a háború után, ő volt a párizsi béketárgyaláson a katonai küldöttség vezetője, majd nemsokára átváltott az USA-ba, ahol még az ötvenes években agyrákban meghalt.

Tarajossy Sándor '86-ban halt meg Gyöngyösön.

Hais Tibor visszakérte magát földi fegyvernemhez (mert nem engedték bevetésre) és földi harcokban hősi halált halt.

Bodó Pál Argentínában repült a földművelésügyi minisztérium alkalmazásában és valamikor a '70-es évek végén, karácsony előtt az Andesekben 6000 m-en agyonverte magát. Egy kis gépet vitt az USA-ból Argentínába, s Chiléből (Santiago) Argentínába repülve történt a baleset. Nem volt oxigénje, s talán nem is lett volna komolyabb baja, ha az a filmfelvevőgép, amit az USA-ban vett és amit a kabin tetején lévő kampóra akasztott, fejbe nem vágja. 23,000, vagy 24,000 repült órája volt, azt hiszem, a magasabb szám a helyes. 1976-ban pár napot töltött nálunk látogatóban.

Bazsó Károly három éve halt meg Budapesten, ő mint mezőgazdasági gépállomásvezető, majd mint fogtechnikus kereste meg a kenyerét a háború után.

Torbágyi Gyula idén áprilisban halt meg keserű magányában. Fia pár nappal halála után talált rá. Gyuszi Recsket is megjárta, s mint a világtól megcsömörlött keserű remete élte le utolsó éveit.

Bándy Imre négy-öt éve halt meg Székesfehérvárott.

Láng Andorról annyit tudok, hogy egy darabig szolgált a demokratikus honvédségnél. Úgy tudom, hogy még megvan, mert mintha a közelmúltban olvastam volna valahol, hogy visszakapta a rangját, s előléptették.

Németh Bandiék az ötvenes évek elején jöttek ki Kanadába, s igen nehéz körülmények között kezdték mint eperszedők. Hosszas küzdelem után Bandi feldolgozta magát, s mint a Ford gyár egy vancouveri képviseletének a vezetője ment nyugdíjba. Jelenleg nagy utazásokat tesz, hogy minél többet lásson a világból. Idén például Vancouver-Honkong- Bangkok-Calcutta-Bombay-Darjeeling-Kashmir-Ankara-Cairo-Budapest voltak háromhónapos kirándulásának főbb állomásai.

Bánhidy Gyuszi a háború után Egerben gazdálkodott a szőlőjükben, míg azt el nem vették. Akkor szódáskocsi sofőr lett, majd kitelepítették őket a Hortobágyra. Kitelepítés után ismét sofőrösködött, nyugdíjbameneteléig. Kaptak vissza valamit a gyümölcsösből, így most a szilvát érleli, a szőlőt szüreteli, bort présel és szilvalekvárt főz.

Piufsich Gábor sokat szenved a látásával, Los Angelesben él, miután Argentínából már hosszú évekkel ezelőtt oda áttelepedett.

Cseh Lajosról azt hallottam, hogy valahol itt él New Yorkban, sajnos azonban címét nem tudtam megszerezni.

Koczka Gézáról, Tóth Gyuláról és Jánosi Istvánról semmit sem tudok.

Mészáros Karcsi volt a rádiósom a 102/3 gyorsbombázó századnál is, melyet az RKI-ből alakítottak '44 októberében és engem neveztek ki a parancsnokává. '44 december 23-án gépünket alacsonytámadás közben lelőtték, Karcsi megsebesült, de nem súlyosan. Az oroszok megengedték, hogy 25-én a tábori kórházban meglátogassam. Akkor már egészen jól volt. Azóta semmit nem tudok róla. Nővérétől hallottam : ő megkért egy orosz tisztet, hogy nyomozzon Karcsi holléte után. Ez a tiszt azt mondta neki, hogy állítólag Karcsi egy "a németek által a deméndi orosz tábori kórház ellen intézett légitámadásnál" vesztette életét.

Halmai Nándival a háború vége óta kapcsolatban vagyok, egymás közelében laktunk, s most is váltunk levelet úgy karácsonytájt.

Szegény Mészáros Géza még '81-ben meghalt.

Janni Ferencet, "Jannikámat" '89-ben megtaláltam a veszprémmegyei Sóly községben. Felesége kissé bizalmatlanul fogadott — nem tudta kivel van dolga. Mondta, hogy Feri már évek óta vak, beteg, fekszik;, s jelenleg alszik. Nem ajánlotta, hogy felkelti, én meg nem erőltettem. Azóta váltottunk pár levelet Jannikámmal, aki a válaszokat öccsének diktálta — mígnem értesítettek, hogy Jannikám idén februárban szép csendesen elhúnyt. Szegénynek nem sok öröme telt a háború-utáni világban.

171