Magyar Szárnyak, 1993/94 (22. évfolyam, 22. szám)

Találkozók

vagyok a Veterán Repülők Egyesületének. Próbálok ismeiősökkel találkozni.

Remélve, hogy soraimmal nem zavartam életét és munkásságát, tisztelettel küldöm jókívánataimat és kívánok önnek nagyon jó egészséget.

Sok üdvözlettel

Budapest, 1993 július havában.

Molnár Jenő

Norwalk, 1993. augusztus 21-én.

Kedves Jenő Barátom!

Engedd meg, hogy így szólítsalak — ha nem is az idősebb jogán, mert ezt nem tudom bizonyítani, de — úgy gondolom, hogy kb. egyidőtájt jöhettünk világra.

Kedves levelednek és a két fényképnek végtelenül megörültem. Igen jól esett olvasni soraidat. Tomcsányi Jóska — a Magyar Szárnyak (MSZ) odaadó munkatársa — révén hallottam Rólad, s mivel akkor címedet nem tudtam, általa küldtem üdvözletei Neked. Tőle tudtam meg azt is, hogy a hősi halált halt v. Molnár Miklós vadászrepülő hadnagy édes öcséd volt.

Mindenek előtt kérdésedre — hogy emlékszem-e Rád — természetesen azt válaszolom, hogy nagyon is jól, s igen nagy tisztelettel és elismeréssel teszem ezt, mert szaktudásod, rátermettséged és igaz bajtársi viselkedésed példaképül szolgált alárendeltnek, feljebbvalónak egyaránt.

(Tomcsányi Jóskával lefolytatott levelezésünkben a "rádiósok gyöngye" epitethonnal jellemeztelek.)

Most sorjában válaszolok kedves leveledre. Nem tudom, hogy a MSZ mely példányaihoz jutottál hozzá és melyikben találtál egy névsort.

Az 1978-79-es számokban írtam egy cikket a távolfelderítő osztály történetéről, tisztán a memóriámra támaszkodva, s természetesen a közölt

addig hozzá befutott források alapján. Biztonság kedvéért mellékelem a cikkek másolatát. Persze én lennék a legboldogabb, ha a névsorokat ki lehetne egészíteni, s ebbeni közreműködésedet nagyon meghálálnám kedves Jenő.

Bizonyára tudod, hogy Hollós Johnny az ötvenes évek elején Colombiában mint permetező pilóta repülő halált hált. Haláláig leveleztem vele. Mersich Adorján, "More" Gyöngyösön él, e hó 28-án lesz 84 éves, s ahogy írja, igen rozoga egészségi állapotban van. Mint teherautósofőr dolgozott nyugdíjbameneteléig. Szegény Bibithyt mint kulákot bebörtönözték, s viszonylag fiatalon halt meg. Szabados Pali bácsi valamikor a hetvenes évek végén halt meg Vecsésen. Vesztényi János is aránylag fiatalon halt meg. Kelemen Antal Salzburgban él, levelező kapcsolatot tartunk fenn. A régi '42-es frontbeliek közül Németh Endrével (Vancouver, British Columbia), Dákay Ferenccel (Stuttgart), Bánhidy Gyulával (Eger) tartom a kapcsolatot, s persze Braun Löncivel (Montreal, Kanada) tartottam két évvel ezelőtt bekövetkezett haláláig. No de hadd menjek végig a mellékelt névsoron (kezdődik a 67. oldalon) és említsem meg azokat, akiknek sorsukról valamit tudok.

Keksz Edgár '56-ban kiszabadult a börtönből s Nyugatra távozott. Regensburgban élt igen jó anyagi körülmények között '81-ben, vagy '82-ben bekövetkezett haláláig. Ahányszor odaát jártam, mindig meglátogattam, az utolsó 2-3 esetben Dákay Francival együtt. Sokat segített a Németországban élő magyar renévsorok nagyon

foghíjasak. MajdGaál a felvétel a tf. osztály hajózó távirászai ”alapító” gárdájának zömét áb- Gyuszi írt egy foly- rázolja. Balról : Fodor Vilmos (lezuhant Arany Mihállyal 1940. ápr. 9-én), tatásos cikket az 1986- Koczka Géza, Rusznyák Ferenc (hősi halált halt 1941. július 3-án), Vincze 87-es számokban az László, Molnár Jenó és Harcsár Béla. (Molnár Jenő gyűjteményéből)

170