Magyar Szárnyak, 1993/94 (22. évfolyam, 22. szám)
Levelek a szerkesztőhöz
Mivel a szerkesztővel nem a legsimábban szinkronizált akció miatt az ő címére is küldtek támogatást, nemrég tőle érdeklődtem. Úgy tájékoztatott, hogy a lap kiadását a Múzeumhoz és a hozzá beérkezett adományok lehetővé teszik. De azt is mondta, hogy a tagok és az olvasók által a Múzeumnak beküldött pénzekből nem történt átutalás a szerkesztőhöz, mert a március 26-i gyűlés úgy határozott, hogy a beküldött összegeket visszaküldik az adakozóknak. Ezt nem akarom elhinni, mert egy ilyen művelet teljesen ellentétben állna a Múzeum 1994. február 10-i "Nyilatkozat"-ával és elkerülhetetlen lenne annak a látszata, hogy a vezetőség ilyen, az adakozókat megzavaró akcióval csak a szerkesztőn akar ütni, és ezzel egyben veszélyezteti az idei MSZ megjelenését. Kérem ezért, hogy a Hozzátok küldött adományomat a szerkesztőhöz haladéktalanul továbbítani szíveskedjetek, a többi, erre a célra beküldött pénzzel együtt. Rút becsapása lenne a MSZ kiadására pénzt beküldőknek, ha adományukat más célra használnátok fel, most, hogy a kiadás megvalósulhat. Emberek vagyunk. Volt hiba itt is, ott is. Öregségünkre is maradjunk fairek és megbocsájtók. Bajtársi üdvözlettel Eszes Mátyás U. i. : A hozzátok intézett február 17-i levelem másolatát mellékelem. Másolat Péterdi János bajtársnak. A fenti levélhez az alábbi megjegyzéseket fűzöm : (a) Azért tartom szükségesnek leközölni, hogy azok a bajtársak és olvasók, akik az idei MSZ-ra szánt előfizetésüket a Múzeum igazgatóságának — Torontóba — küldték be és nem kapták meg az idei példányt, a fenti levélben megtalálják a magyarázatot annak okára. (b) Az idei szám kiadása a Múzeum igazgatóságához a MSZ folytatására beküldött pénzösszeg átutalása nélkül is lehetséges és megvalósítható. Ennek bizonyítéka, hogy a kedves Olvasó ezeket a sorokat olvassa. A fő probléma csak az — és ezt a március 26-i közgyűlésen is kifejtettem —, hogy az igazgatóság nem volt hajlandó átadni nekem azoknak a címlistáját, akik a MSZ-га oda befizettek, tehát ezeknek nem tudtam kiküldeni az idei MSZ-t, pedig kiküldtem volna annak ellenére, hogy az igazgatóság nem utalta át nekem az előfizetési díjat, sőt — legjobb tudomásom szerint — vissza sem küldte azt a befizetőknek. Mintegy fél tucat hajtásról tudok — köztük a fenti levél írójáról is —, akik Torontóba tizeitek be. Természetesen nekik megküldtem a lapot (c) Utólag értesültem Eszes bajtársunktól arról, hogy fenti levele visszajött mert a Magyar Aero Múzeum postatiók címe megszűnt és új címet nem hagyott. (d) Hogy mi lett a sorsa annak a kanadai 700 dollárnak, ami a lap újraindítására befutott, no és annak a 2900 dollárnak, ami ezen felül még a pénztárban volt 1993 decemberében, nem tudnám megmondani, mert igazgatóságunk ezirányú felvilágosításra vonatkozó kérelmemet nem teljesítette, sem a záró közgy űlés jegyzőkönyvének a másolatát nem küldte meg. Úgy képzelem azonban, hogy a pénztári álladék nagyrészét az 1994. február 10-én kelt "Nyilatkozat"-uk szerkesztése, adminisztrálása és postázása emésztette fel. (ej A fenti levél utókatában jelzett február 17-i levél másolatát Eszes bajtársunk csak a Múzeumnak küldte meg, nekem nem, tehát annak tartalmát nem ismerem. Szerkesztő Tisztelt Uram 12 Maintal, 1994. szeptember 25-én. Ha nem is vállalta volna a további munkát a MSZ kiadásával kapcsolatosan, akkor is Ön maradandót alkotott, amiért még hálás lesz az utókor és nemcsak ezért, hanem azért is, amit Önök katonaként a Hazáért tettek. Sajnos a magyarra jellemző, hogy kb. 100 év kell, amig erre rájön. Biztos vagyok benne, hogy Önöket a 48-as honvédekkel, Zrínyivel fogják együtt emlegetni és ezért is fontos, hogy a munkát folytassa és az utókor megismeije a tetteiket. Személy szerint azért örülök, mert így a még feltáratlan részletei a magyar katonai repülésnek nem mennek feledésbe. Tisztelt Uram ! Kérem ne legyen szerény, mert az Önök bevetései messze a front mögött semmivel sem maradtak el a vadászok tetteitől. Pl. : angol könyveket olvastam a fogságuk körülményeiről (Colditzban, Barthban történtekről). Kérem, írhatna a fogságban történtekről is. Közvetlenül (az Aero Múzeum anyagának) megnyitása után voltam otthon. A kiállítás anyaga olyan, hogy azóta, ha hazamegyek, mindig elmegyek megnézni. Az emlékkönyvbe nem sokan írtak akkor még, mégis egy olyan (megjegyzés) volt benne, hogy : íme ez a magyar soviniszta fasiszta militarizmus, ami itt ki van állítva. Csak remélni tudom, hogy nem magyar volt az illető, hanem csak magyarul tudó "barátunk". Ám ezek úgyis a szemétdombra fognak kerülni, mint ahogy a bor is megtisztul, csak idő kell hozzá. Nagyon jó egészséget és még sok-sok MSZ-t kívánva Tisztelettel: Schmidt Vilmos
