Magyar Szárnyak, 1993/94 (22. évfolyam, 22. szám)
Levelek a szerkesztőhöz
Levél a Szerkesztőséghez. Nagy örömmel értesültünk arról, hogy a MAGYAR SZÁRNYAK újra "feltámadt" és folytatja azt a nemes és értékes munkát, amelyet 1973-ban megkezdett, önként magára vállalva. Hálás köszönetünk mindazoknak, akik ezt ismét lehetővé tették. Elsősorban a Szerkesztőnek, aki 1985- ben vette át az akkor 104 oldalt számláló kiadvány gondozását, ami a keze alatt 1992-re 310 oldalra növekedett. Szinte hihetetlen eredmény, hogy az utolsó három szám összesen 778 nagyméretű, sűrűn nyomtatott oldalt tesz ki ! A mennyiség sohasem ment a minőség rovására, sőt a közlemények részletesebbek, pontosabbak lettek. De sokat mond az is, hogy egy aránylag szűkkörű testület száműzetést választó tagjaiból alakult, személy szerint tehát keveseket érintő, nem anyagi célokat szolgáló vállalkozás túlnőtt az emigráció határain és — többször becsempészve, majd szabadon küldve — értékes tájékoztatója, forrása lett a magyar repülés múltját kutató hazai szakembereknek is. Köszönet illeti azokat, akik anyagilag hozzájárultak ennek megvalósításához, akik biztosították, hogy az elképzelésből valóság legyen. Természetesen senki sem tudja, hogy meddig futja az emberi energiából és az összeadott pénzből, de a jószándékban nincs hiány. Köszönet jár azoknak is, akik megragadták a tollat és papírra vetették azokat a visszaemlékezéseket,* feldolgozásokat, amelyek a kiadványban olvashatók. Az oshawai Magyar Aero Múzeum anyagának hazaszállítása lényegében megszűntette fenntartó szervezetének továbbvitelét, mint olyat. Azonban az ezt létrehozó szellem és az ésszerűség azt diktálja, hogy a tagság támogatása a jövőben segítse a MAGYAR SZÁRNYAK megjelenését az eddigi magas szinten a magyar királyi Légierő és a magyar repülés történetének megörökítése céljából. További jó munkát kívánok ! Canberra, 1994. augusztus 20. Gaál Gyula A Szerkesztő munkáját végtelen mértékben megkönnyítik az olyan mukatársak, mint a fenti levél írója, akiknek áldozatos és magas színvonlú közreműködése, szellemi termékük emeli a lap színvonalát arra a szintre, amely az olvasók elismerését kivívja. Ameddig ily és ehhez hasonló munkatársaink termékei futnak be Szerkesztőségünkhöz, nem kell tartanunk attól, hogy a MSZ megszűnik. Itt szeretném megjegyezni: a fenti dicsérő passzus "sűrűn nyomtatott" kitétele nem vonatkoztatható e számunkra, mivel a betűnagyságot— technikai okokból — kénytelen voltam két ponttal megnövelni. Szerkesztő Kedves Bajtársam Fogadd köszönetemet és elismerésemet a MSZ újraindításáért. a Te szellemi és testi fáradságos, áldozatos munkád nélkül nem lett volna többé MSZ. Benned párosult a magasfokú hozzáértéssel a rendkívüli ügyszeretet és páratlan munkakedv. Bizonyos vagyok, hogy a MSZ minden olvasója így érez. Isten tartson meg jó egészségben, adjon erőt további munkádhoz. Bajtársi szeretettel Port Richey, 1994. július 14-én. Balogh József A fenti sorokat az a baj társunk írta, akinek valójában köszönhető a MSZ újraindítása : az első volt, aki tetemes anyagi hozzájárulásával a lap "feltámadását" elősegítette. Ezt nem tudjuk méltó formában megköszönni neki. Szerkesztő INNEN — ONNAN Látogatóban Kiss Zoltán baj társunknál Sydneyben. Balról : Kiss Zoltán, Kiss Zoltánná, Szmolnik Lajos. (Szmolnik Lajos gyűjteményéből.) 13
