Magyar Szárnyak, 1993/94 (22. évfolyam, 22. szám)
Irányi Pál: Sóstótól Pockingig
A Szerző ilovszkojei bunkerje ajtajában. (Szerző gyűjteményéből.) így kiérkezett 4. század a 2. század gépeit, valamint műszaki anyagát teljes egészében átveszi. Ellenben nem volt könnyű egy műszaki század szállítására elegendő kapacitású szerelvényt a németektől megszerezni. December hónap azzal telt el, hogy Horváth százados kérésére az ő századának pilótáival "bevetésre bevezető" repüléseket végeztem. így telt el szomorúan a Karácsony és Újév ünnepe, mikor megérkezett a hír: heten — a 2. század pilótái — helyet kaptunk egy hazainduló vonatra, melybe 1943 január 5-én Sztarij Oszkolban be is szálltunk. Sajnos, az üzemi század személyzetének tovább kellett várnia, mert a beérkezendő (leváltó) 4. század személyzetéről még semmi hírünk sem volt. Ez a késés pár napon belül tragikussá vált, mert január közepén a szovjet csapatok az Ilovszkoje-i repteret bekerítették és az ottani hősies harcokról a háború után a hadtörténészek sokat írtak. MÁTYÁSFÖLD— BÖRGÖND—FERIHEGY Alig futott be a "Csontbrigád" Kolozsvárra, Keresztes Béla századost a teljes századdal Mátyásföldre vezényelték a honi vadászvédelem ellátására. Mátyásföldről pedig 1943 március folyamán — megint csak a "Csontbrigád" embereivel kezdve — a Börgöndön felállított Messerschmitt átképző egységhez került a személyzet. Ezt az átképző egységet Priem német őrnagy vezette. Az átképzés igen gyorsan ment, olyannyira, hogy azt előbb fejeztük be, mint ahogy Priem tervezte. A kiképzés utolsó fázisa a légiharc gyakorlása volt. Mi oktatóinkat mindjárt az első kísérletnél olyan csúfosan elkaptuk, hogy Priem csak ennyit mondott: "Maguk ezt nagyon jól csinálják ! Kívánom, hogy az amerikaiakkal szemben is ilyen eredményt éljenek el." 1943 nyarán a Börgöndön átképzett "öregeket", valamint a Vadásziskolából a már Messerschmitt ismerettel rendelkező fiatal, tehetséges pilótákat Scholtz Miklós százados parancsnoksága alatt — mint megnagyobbított önálló vadászszázadot — Ferihegyre helyezték és a Szikla Központnak rendelték alá a honi légvédelem biztosítására. Scholtz Miklós a legöregebb vadászgeneráció legfiataljabbjai közé tartozott, aki a kétéves DRT tanfolyamon Olaszországban mint oktató tiszt tanított. Frissen érkezett vissza a frontról, ahol mint Heppes Aladár őrnagy vadászosztálya egyik századának parancsnokaként szerzett haditapasztalatot. így kinevezése mind minőségi, mind tapasztalati szempontból optimális volt. Ferihegyen Héja gépeinket rövidesen átcseréltük a győri MAVAG gyárban legyártott kiváló Messerschmitt Bf.l09G-6-os (később G-10es, majd G-14-es) gépekre, melyekkel azután Scholtz százados kiváló szaktudással megkezdte a század összekovácsolását, hogy maximális teljesítményt érhessünk el. Ugyan a légvédelmi készültség miatt repülési lehetőségeink korlátozva voltak, de azért megtaláltuk a lehetőségeket arra, hogy századunk kötelékben a legrövidebb idő alatt tudott riadózni, a legrövidebb idő alatt leszállni, begurulni, stb. E gyors kiképzési siker egyik alapoka a század személyzetének kiváló alapkiképzése volt: az öreg gárda (a "Csontbrigád") és a remekül kiválasztott ifjú utánpótlás gárda. Én lettem Scholtz elsőtisztje. Az egyetlen hiány a felhőben való repülés kiképzésének a hiánya volt, mert műszerrepülésre a gyorsított kiképzés miatt már nem jutott idő. Ennek következtében a későbbiek folyamán az ifjú generáció nagyobb veszteséget szenvedett, mint az öregek. Egyébként a pilóták póker tudományukat is amerikai szintre emelték, tekintettel arra, hogy — a rövid repülési alkalmakat leszámítva — a parancs szerint "látástól vakulásig" készültségben ültek. így nem maradt más hátra, mint a póker. Bár a játék pénzre ment (néha egy-egy havi fizetés is "elcsúszott"), ebből azonban soha semmi komolyabb baj nem származott, mert hiszen ha minden nap mindig ugyanazok játszanak, akkor a pénz körben forog és amit ma elvesztett valaki, azt holnap, vagy holnapután visszanyeri. Az amerikaiak fogadására való felkészülés hiányos oldala az volt, hogy ismereteink a várt támadások esetén követendő teendők terén igen gyérek voltak. "Ha jön a parancs, majd felszállunk és majd támadunk !" — volt a mottó. Mi abban a hitben várakoztunk az amerikaiakra, hogy mi vagyunk a légvédelem (Szikla Központ) rendelkezésére álló egyetlen alakulat. Ugyanis más alakulatokról, illetve az azokkal való együttműködésről az első amerikai légitámadások előtt egyetlen szó 116
